Joker

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (No Ratings Yet)
Loading...

Nemrégen érkezett meg a HBO GO-ra Joker története, aki Gotham City városában Batman legádázabb ellenfelének számít. Todd Phillps rendezte, és Joaquin Phoenix játssza a főszerepet. Műfaja szerint pszichológiai thriller, szerintem ebben nem túl kiemelkedő. A történet azt hivatott elmesélni, hogyan lett egy Arthur Fleck nevű bohócból szupergonosz szuperbűnöző. A filmben egy idő után Joker erőszakossá válik, amit lényegében az vált ki belőle, hogy bosszút áll a bántalmazóin (úgy, hogy megöli őket), és mindennek hatására sem érez semmit. Sőt, tömegmozgalom indul Joker éltetésére, hogy leszámolt a szemétládákkal, és ettől a ponttól kezdve érezhető, hogy mesében vagyunk, a filmet nem lehet komolyan venni, ugyanis ami a képregénybeli Gotham City-ben megtörténik, az ott is marad.

Ennélfogva mélyebb pszichológiai jellemzést sem kell várnunk a hősről, vagy antihősről, ahogy tetszik, a társdalom ábrázolás képe is elnagyolt, „a gazdagok” és „a szegények” ellentéte éleződik ki, de csak ilyen, nem túl körülhatárolt, homályos formában. Lényegében Arthur tettét egy Gotham szerte kiterjedő proletárforradalom követi, az emberek bohócálarcban tüntetnek, majd később lázonganak, fosztogatnak. Ezen a ponton lépünk be a képregényes fantáziavilágba, ahol Joker minden brutális gonosztette súlytalanná válik, ismerve a film főszereplőjének további sorsát, és sikerkarrierjét, hogy időről időre az elmegyógyintézetből megszökve világuralomra törjön.

Valójában ez a társadalom egy kétdimenziós képregénytársadalom, amit a film elénk tár, de csak így lehetett széles körben behozni egyáltalán a moziba, és fogyaszthatóvá tenni egy valós problémát, és Joker karaktere kellett hozzá, hogy a nézők egyáltalán kíváncsivá legyenek a filmre. Értesülünk belőle, hogy Gotham társadalma egy rossz társadalom, ahol az utcák veszélyesek, és ezt hozzáilletsztjük a DC-Batman mítoszához, már aki hajlandó rá, és nem tekinti a filmet egy nem a szorosan a témához kapcsolódó spin-offnak. Az aktuális, jelen társadalmunkra vonatkozó áthallások is erőtlenek, értelmüket vesztik mindennek fényében, minduntalan szembesülünk vele, hogy ez egy valóságtól elrugaszkodott fantáziavalóság, ahol a tömeg egy sorozatgyilkost éltet.

Ami erőssége a filmnek, hogy annak kapcsán, hogy mi hallucináció és mi nem, mindig a hatalmon lévők formálhatnak jogot a valóság hivatalos verziójának alakítására, ez érződik a gyerekét egyedül nevelő anya történetében, aki Arthurt neveli, illetve Joker sem lehet biztos a saját valóságában. Mert mi történik, ha a hatalmon levők valóságinterpretációja eltér egy elnyomott rétegbe tartozóétól? Nem lehet kérdés, hivatalosan jegyzőkönyvbe veszik, diagnosztizálják, megbélyegzik az embert, írásba foglalják társadalmilag megbecsült személyek, hogy ő nemkívánatos az ő társadalmukban, és ajánlást adnak arra, hogy lehetőleg rekesszék ki, és pusztuljon el életképtelenként. Képmutatóbb társadalmakban a biztonság kedvéért hozzáteszik, hogy mindezt a saját érdekében teszik.

Joker szuperbűnözői karrierje is csak egy ilyen világban lehetséges, ahol elnyomott társadalmi rétegek egy gyilkost emelnek piedesztálra. A film valahol ennek a fantáziavilágnak és a valóságnak a határán próbálna egyensúlyozni, de a képregényvilág minduntalan visszaköszön, és végül erősebbnek bizonyul, ahol Joker rémtettei végül is súlytalanná válnak, hozzátartozónak tekintjük a szupergonosz imidzséhez, és amely fantáziavilágban ez nem a vég, hanem egy szuperbűnözői karrier kezdete, amely karrier egyáltalán lehetségessé tette, hogy kíváncsiak legyünk a filmre. Nem teljesen tudok azonosulni egy olyan trenddel, ami egy képregényvilágban játszódó fantasy-be burkolja a mondanivalóját, nekem a szuperhősös történetek a gyerekkoromat idézik, és nem jut eszembe más párhuzam, minthogy a szuperhősös történetekkel a mai társadalmat valahová a gyerekkorba próbálják visszavezetni, némileg elnagyolt, gyerekes társadalomszemléletet próbálnak meg benne elültetni.

Fantasy, Film, Kalcsör
Mintha kizártak volna a saját bulimból, másnaposan kávézgatok különféle presszókban, várva, hogy elkezdődjön végre az életem afterpartija. / In Progress: DE-BTK kommunikáció-médiatudomány, újságíró szakirány /

Leave a Reply