Játék vagy novella? Miss No-Name

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (No Ratings Yet)
Loading...
posztmodern játék a természetfelettivel – interaktív szellem-vámpír-ember hibrid novella – magyarulez

Az idei Spring Thing Festivalon találtam ezt a játékot, és majdnem elsiklottam felette, igazán kár lett volna. A leírása szerint egy mikro hosszúságú játék vagy novella (amivel én, mondjuk, vitatkoznék), feladványok nélkül, a történet erősségét szerintem a jól megírt szövegek adják, és az, hogy 7(!) befejezést találhatunk a játékban, amiket nem igazán nehéz elérni, az élmény így lesz igazán teljes. Ugyanis így derülhet fény a történet összes részletére.

Játék vagy novella? Miss No-Name

A játékban jelentős szerepet kap a természetfeletti, egy szellem-vámpír-ember hibrid útját követjük. Fogadást kötünk, hogy megpróbáljuk kitalálni a nevét, mert ezt senkinek nem köti az orrára, és ezt úgy éri el, hogy pl. névsorolvasáskor is hamarabb jelentkezik, mint ahogy felszólítják. 20$-ba fogadunk, és ez nem tűnik nagy összegnek, pláne azt tekintetbe véve, hogy hamar kiderül, hogy a fogunkat is otthagyhatjuk a kaland során, ha nem vagyunk eléggé jó helyzetfelismerők.

Végül is, a történet nem ágazik túl sok felé, megkérdezhetjük a hölgy nevét direktben, ravaszkodhatunk a neve kitalálásához (pl. megkérhetjük, hogy segítsen nekünk matekból), vagy hazudhatunk szerelmet, ekkor egy hosszadalmas, majdnem romantikus, sehova nem vezető történetbe keveredünk az áldozatunkkal (vagy inkább mi vagyunk az ő áldozatai? nem világos.).

A vámpíros történeteknek amúgy is sokszor abból áll a története, hogy a vámpír számtalanszor jelét adja vámpír voltának, de a karakter nem képes, vagy nem hajlandó elhinni, újabb és újabb bizonyítékot akar, jelen esetben a név valamiért nagyon fontos, mintha bármit is jelentene… Itt az egész megtetéződik azzal, hogy a vámír szellemnek álcázza magát, vagy talán mindkettő egyszerre?

Illetve talán jelent valamit, talán nem, a szerző, Bellamy Briks, eljátszik azzal a posztmodern lehetőséggel, hogy a történet folyamán egyre inkább kezd nem világossá válni, hogy ki a főszereplő, ki az író, kinek van neve és kinek nincs, ezzel komoly irodalomelméleti és névtani kérdésekbe bonyolítva az olvasót, létezik egy könyv a történetben, amit mi mint játékot forgatunk, de akit követnek, zaklatnak és megfigyelnek, talán maga az igazi írója a történetnek, mi pedig csak a szerző szándéka szerint botladozó szereplők vagyunk, azt gondolva, hogy kezünkben a játék vagy novella irányítása.

Nem egyszerű természetfeletti komédia tehát, ami sokszor inkább horrorba hajlik, van olyan lépésünk, amikor is a szerző az összes létező testi tünetét felsorolja a félelem miatt keletkező rossz érzésnek, ezt a túlzást felfoghatjuk ugyan komédiának, és az ironikus, szellemes megfogalmazás mögött azért valódi borzongás húzódik meg. A folyton motyogó vagy suttogó szereplő, aki esetleg maga az író alteregója, számtalan emberi tulajdonsággal is fel van ruházva, ami a romantikus jellemvonásoktól a csalódottságon és dühön keresztül a szadizmusig terjedhet, helyzettől függően.

A fordítás problémái esetleg abból adódhattak, hogy a szöveg nagyon amerikai, ennyiben, mondjuk a hollywoodi filmekkel rokon, egyfajta ellen-Alkonyat, ahol nem a természetfeletti szereplő a híres sztár, hanem kezdetben csak egy névtelen senki, éppen a híres sztárból lesz hétköznapi ember, ahogy találkozik a természetfelettivel, aki rámutat, hogy ő az, akinek valójában nincs neve.

Neve-Nincs kisasszony (a magyarra fordított játék indító linkje)

https://www.springthing.net/2021/play.html#MissNoName

Interactive fiction, Irodalom, Játék
Mintha kizártak volna a saját bulimból, másnaposan kávézgatok különféle presszókban, várva, hogy elkezdődjön végre az életem afterpartija. / In Progress: DE-BTK kommunikáció-médiatudomány, újságíró szakirány / robi781030@gmail.com

Szólj hozzá Te is!