Ilyenkor most mi van?

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (No Ratings Yet)
Loading...

Karácsonyi twittfüzér a blogolvásók számára

Idei karácsonyra az lenne a legszebb ajándék, ha az összes skizofrén egymás kezét fogva körbeállná a pszichiátriát, karácsonyi dalokat hallucinálnánk, majd mindenki megkeresné a fa alatt a gyógyszerét, közben CIA ügynökök, maffiózók és gyámügyi szakértők táncolnának körül minket.

A technológiai zaklatás fogalma sokkal jobban leírja azt az állapotot, amibe időnként kerülök, mint a paranoid skizofrénia diagnózisa. Valójában nem vagyok valami nagy hős: a skizofrénia emlegetésével hozzájárultam a betegségtudat formálásához, holott ilyesmi a valóságban nincs. A skizofrénia csak a külső szemlélő számára létezik: a technológiai gyötrés hatására az ember milyen tüneteket produkál, azt írja körül a fogalom. Most úgy érzem, fáradt vagyok már az ilyesmihez, a 13,5 év skizóként leélt idő nyomot hagyott bennem, minden harci kedvem eltűnt már. Bizonyos értelemben egy lúzer vagyok. Sohasem voltam jó skizofrénnek, mert mindig akadékoskodtam, és a pszichiátriát kritizáltam, de a nagy hevületben nem láttam a fától az erdőt, hogy ennek a nagy küzdelemnek a győztese mindig csak egy nevető harmadik: a zaklatók csoportja volt. Egy mondat jut eszembe mindig mostanában, amit egyszer hallottam, hogy “létezik egy kormányszintű összeesküvés a skizofrének ellen”. Nos, ez sem teljesen állja meg a helyét. Normális embereket tesznek skizofrénné, ez teljesen világos. A nemzetek, a katonaság, a titkosszolgálatok. Az ok teljesen egyszerű: senki nem jelentkezne önként arra, hogy az agyával kísérleteket végezzenek. Márpedig az agykutatás virágzik, és hát honnan a picsából tudnának annyi mindent az emberi elméről, ha nem a lakosság kiszemelt 1%-ának, a skizofrének agyának tanulmányozásából? Persze, mindez már nem számít. A technológia már átment egy ideje polgári alkalmazásba, és ki más használhatná, mint bűnözői csoportok? Egyébként azért csiripelhetek erről ilyen nyíltan valószínűleg, mert a szart se érdekli már az egész sztori. Őszintén megmondva engem se igazán.

Eddig tartanak a témával kapcsolatos twitteres megjegyzéseim. Nyilvánvalóan nem az Origóra való megnyilvánulások. Ráadásul nem számítok komolyabb visszhangra, de azért csak közreadtam, hogy karácsonyra legyen mit emésztgetni a bejgli mellé. Mivel a célszemély diskurzus és megközelítés sokkal pontosabban leírja mindazt, amit egy skizofrén tapasztal, most nem tudom, hogyan tovább. Mivel az újabb küzdelmekbe egyelőre nincs kedvem beszállni – kivéve, ha kénytelen leszek – ezzel a bejegyzéssel kívánok mindenkinek skizofréniától mentes boldog karácsonyt! Bár valami azt súgja, az újévben ugyanitt találjuk magunkat, ugyanezekkel a problémákkal, nem jósolnék semmit előre, idén még úgyis jelentkezem valami újabb okossággal, magamat ismerve, meg amúgy is, ha már annyit küszködtem, hogy összehozzam saját szerverre ezt a blogot, ne maradjon kihasználatlanul, fura lenne, ha éppen most fejezném be.

Alkalom, Karácsony, Skizofrénia
Mintha kizártak volna a saját bulimból, másnaposan kávézgatok különféle presszókban, várva, hogy elkezdődjön végre az életem afterpartija. / In Progress: DE-BTK kommunikáció-médiatudomány, újságíró szakirány /

Leave a Reply