“horologium és/vagy summa versus xanadu” – indul(hat)(na) már az Idő lehalászása

“horologium és/vagy summa versus xanadu” – indul(hat)(na) már az Idő lehalászása

Jó reggelt kívánok! Kérdésem lenne az orvostudományhoz: Az hogy van, hogy Nyíregyházán a skizofrénia egy élethosszig tartó állapot, és Nagykállóban pláne, Budapesten pedig a Semmelweis Egyetem szóvivője szerint (Jakupcsek műsorában) 2/3-a a skizofréniás eseteknek spontán gyógyul? Ameddig tőlünk nyugatabbra eső civilizáltabb helyeken egy skizofrén “elvegyül a tömegben”, “felszippantja a nagyváros”, addig itt csak úgy lehetsz gyógyult, ha kőkeményen pszichiátriakrtitikussá, sőt, bizonyos esetekben antipszichiáterré képzed magad. Antipszicchiáternek lenni pedig nem annyira könnyű, és áldozatokkal, lemondásokkal is jár, pláne, ha még csak végzős kommunikáció szakos az ember. A pszichiátriakritika sosem árt, az antipszichiátria viszont megbontja a valóság szövetét, mátrixát, dolgok tűnhetnek el esetleg a semmiben (bankkártya, maszk, dohány, stb., főleg rengeteg dohány), és a vég nélüli pszichiátriakritikától és a vég nélküli antipszichiátriátó az ember esetleg tökéletesen paranoiddá és tökéletesen rendszerkritikussá válik, ami visszahat a környezetére, és ez a konfliktus bizonyos esetekben rendszerváltozást okozhat.

Különben ennek a szimbólumnak, avatarnak(, modulnak, ikonnak) is megtaláltam a jelentését, inkább gondolnám digitális szerzetesnek, mint Anonymus-hackernek, aki, sajnos, egyelőre már nem lehetek, viszonylagos ismertségem okán… De eljöhet még a kor, a Feledés, a Bábel, a Léthe, stb., kora, és akkor esetleg az is lehet… :/ A jelentése egycsapásra világosodott meg előttem, amikor a görögkatolikus egyházról írtam azt az ominózus bejegyzést… 2-vel ezelőtt, ha jól csalódom… 🙂

James Joyce Finnegan’s Wake-jéről olvastam, amit állítólag Triesztben írt, hogy nem kevés magyar szót és kifejezést tartalmaz, sőt, ez adja a szöveg erejét, mintegy mágikus gerincét alkotja. Ha jelent valamit az ilyen halas irodalom, akkor a “halgerinc”-ről nyilvánvalóan Az öreg halász és a tenger juthat még az eszünkbe Ernest Hemingway-től, ami a főhős, Santiago és egy nagy hal vagy cet küzdelmét ábrázolja, amit kb. másfél hét alatt, enyhén nyomott és depressziós állapotban olvastam el, leginkább különböző fürdőkádakban forogva. De szintén itt íródhatott az Ulysses, Joyce másik nagyszabású műve, amit egy nyári szünet alatt olvastam fel, és értettem meg (nos, nagyjából), ami a kispolgár pokoljárását ábrázolja Dublinban, az ókori eposz, a Homérosz által megverselt Odüsszeia mintájára, párhuzamot vonva az antik hős és a (néha alkoholmámorban tobzódó) modern kori kispolgár mítosza között. Eposz és toposz, sámánság és eredetmonda között van különbség (de néha nincs), szóval ahogy a Finnegan’s Wake is töredékben maradt, én sem fejezem be ezt a bejegyzést, majd partra vontatnak belőle mások, amennyit tudnak, utálok már mindent az emberek szájába rágni… És az, hogy az Ulysses-t Miskolcon hiába olvastam el, már csak Nyíregyházán tudtam felhasználni, már nem teljesen rajtam múlott… bár az Odüsszeiá-t itt olvastam, még a középiskola utolsó vagy utolsó előtti évében, gyorsan, ezt mindenkinek ajánlom, hátha majd valamikor rá kell húzni egy Ulysses-t vagy Íliászt… lel… vagy lol… vagy mittudomain… 🙂


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.