Hisztéria, hiszti, hisztike

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (No Ratings Yet)
Loading...

“Aki hosszasan küzd a szörnyekkel, vigyázzon, nehogy belőle is szörny váljon, S ha hosszasan tekintesz egy örvénybe, az örvény visszanéz beléd.” – Friedrich Niezsche, 1886

Aki ismeri a DSM-V nevű varázskönyvet, vagy bármelyik korábbi kiadását, tudhatja, hogy számos felsorolt mentális betegség típus lett belőle kigyomlálva, összevonva, átcsoportosítva, például olyanok is, amik többezer éves múltra tekintenek vissza. A pszichiátria viszont még alig több, mint 100 éves, eredete mégis homályba vész, valamikor a XX. fordulójának eugenikai, “fajnemesítési” lázában született, és kiszolgált két világháborút. A pszichológia nevű szót Wilhelm Wundt az 1870-es években említi valamelyik levelében, erre sebtében megalapítják a tanszékeket, a pszichiátria meg már “csak úgy jön”, és bemászik a szellőzőablakon az előző századfordulón. Kevés olyan tudomány van, ami jobban szégyelli az eredetét, mint a pszichológia és a pszichiátria.

A hisztéria fogalom is például olyan, ami 3-4000 éves múltra tekint vissza, már az ókori egyiptomban, papirusztekercseken szerepel, a görögöknél Gelenus és Ephesosi Soranus, valamint a rómaiaknál Hippokratész foglalkozik vele, erre jön a pszichiátria, a maga 100 évével, és egyszerűen eltörli, illetve (a tapasztalatok szerint) hozzácsapja a skizofréniához, aminek – mint már értesülhettünk róla – havi 150000 forintos injekció újabban a gyógymódja (Xeplion), de ha valaki nem hiszi, legközelebb beszkennelem.

Erre hogy sikerült rájönnöm? Megmondom őszintén: Nem könnyen. Mint oly sokminden másra, erre sem sajnos. Ehhez végig kellett asszisztálnom valakinek a – most már évek óta tartó – vergődését, hogy rájöjjek, NEM skizofréniával állunk szemben, amivel kezelik? Hát, akkor? Depresszióval? Az sem…

“Na, de csókolom, nálunk más diagnózist nem adnak a pszichiátrián, valaki vagy skizofrén, vagy depressziós, ilyen egyszerű, tetszik érteni? Ez itt Sötét Szabolcs, Tirpákia, Almaország fővárosa, mink nem adunk ki másfajta diagnózist…”

Értjük, mi értjük, köszönjük, Emese, de akkor az hogy van, hogy évezredekig volt hisztéria, Almaországban viszont egyáltalán nincs, felszámolták a pszichiátrián, vagy mi? És így tovább… Na, jó, nem baromkodom tovább, szóval az illető panaszait figyelemmel kísérve rá kellett jönnöm, hogy van másféle kórkép is, mint skizofrénia, depresszió, szorongás, vagy maximum a személyiségzavarok.

Ilyen például a hisztéria, más néven a konverzív zavar, vagy hisztrionikus személyiségzavar, de ez már annyira bonyolult, hogy nekem is nehéz követni, és nehezen is kategorizálható, könnyen jön rá a diagnózis: paranoid szkizofrénia.

Csakhogy nem az.  A hisztéria mögött Freud elmélete szerint valamilyen szexuális probléma áll (micsoda meglepetés, hogy Freud szexuális problémát sejt a háttérben). Az intimitás hiánya az orvosi és köznapi értelemben vett hisztéria mögött is meghúzódhat. Ez a probléma élethelyzeti krízis hatására is jelentkezhet (ennyi a közös a skizofréniával). Ugyancsak előfordulhat gyerekkori vagy serdülőkori figyelemfelkeltésben megragadt személyeknél. Ilyenkor a hisztéria tulajdonképpen a figyelemfelkeltés akaratlan eszköze.

A tünetek hirtelen kezdődnek, valamilyen stresszhelyzet, konfliktus vagy élethelyzeti krízis provokálja őket. Amikor krízisek fokozódnak, a hisztéria is fokozódhat. A diagnózis felállítása a tünetek alapjában történik, úgy, hogy megállapítják, mi vezet a hisztériához, és tisztázzák, milyen panaszok jelentkeznek ilyenkor. Ha kizárható, hogy a problémák mögött szervi zavar áll, (és itt csak csendben említeném meg a változókori, hormonális problémákat) hogy  nagy eséllyel a szomatoform zavarok közé tartozó hisztériáról van szó.

A köznapi értelemben vett hisztériának ilyen tünetei nincsenek. Utóbbi inkább egyfajta kontrollprobléma, aminek hátterében az áll, hogy valaki nem tudja kezelni felfokozódott érzelmi állapotát. Mindez vagy érzelmi zsarolásba torkollik, vagy valamilyen “rombolásba”, látványos, figyelemfelkeltő tevékenységbe. A cél ez esetben az, hogy a figyelem az érintettre irányuljon, hogy az akaratát érvényesíteni tudja. Nőknél egyébként cca. tízszerese a hisztériának az előfordulási aránya, mint férfiaknál. Én nem mondom, hogy akit megfigyeltem, hisztériás, csak felvetettem a lehetőségét, hogy esetleg más betegségcsoportba tartozhat, mint a skizofrénia, mivel nincsenek hallucinációi, a “téveszméi” pedig logikus, racionálisan megmagyarázható félelmekből táplálkoznak. Valami azt súgja, ezért nem “gyógyítja meg” a híres 150000 forintos antipszichotikum, a Xeplion. Talán újra kellene diagnosztizálni? Ugyan már! Mivel a skizofrénia élethosszig tartó betegség, egy magára valamit is adó pszichiáter SOHA de SOHA nem diagnosztizálja újra. Ez már megint a pszichiátria fafejűságát, kőbunkóságát, szarvasokoskodásait dícséri, de mindegy. És mit javasol a szakember a hisztéria gyógyítására, ahelyett, hogy ágyúval lőnénk a szúnyogra? Lényegében a következőt:

“A hisztéria, mint szomatoform zavar, pszichoterápiával, hipnózissal, relaxációs technikákkal kezelhető. Ezek lényege a szorongásoldás, a tudat alatti feszültség enyhítése, a testtudat befolyásolása. Fontos az analízis, tehát a kiváltó okok feltárása is. Kezeléskor szóba kerülhet gyógyszeres kezelés is, amelyhez szorongásoldókat használnak. A sport mindenképpen hasznos. Hasonló módon kezelhetők a köznyelvi értelemben vett hisztériás személyek is.”

Hát, köszönjük szépen. A 150000 forintos Xepliont pedig el lehetne már felejteni, mert nem skizofrén, sosem volt az, nem is érdekli a skizofrénia, mert egyik skizofrén tünet sem áll fent nála. Hogy magyarázzam el másképpen?

(Ha már egyszer kizavart a drágalátos rendeléséről, és ehelyett inkább feljelentéssel fenyegetőzött, drága, kedves főorvos úr…)

Pszichiátria
Mintha kizártak volna a saját bulimból, másnaposan kávézgatok különféle presszókban, várva, hogy elkezdődjön végre az életem afterpartija. / In Progress: DE-BTK kommunikáció-médiatudomány, újságíró szakirány /

Leave a Reply