Helyzetjelentés – Gondnokság

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (No Ratings Yet)
Loading...

Vedd be a gyógyszered és kussoljál!

A ma Magyarországon élő és alkotó skizofrének szinte 100%-a vagy gondnokság alatt van, vagy megjárta azt. Amíg külföldön próbálnak pszichiátriai reformokat bevezetni (Soteria, Open Dialogue, választható gyógyszermentes alternatíva, stb.), a magyarországi pszichiáterek álláspontja ebben a kérdésben az, hogy el kell fojtani csírájában minden önálló kezdeményezést, vagy gondolatot, vagy ha ez nem megy, el kell taposni ezeket. Erre bevett módszer a gondnokság intézményével ellehetetleníteni a pácienst (és még egyéb dolgokkal, amiket most nem sorolnék fel). A magyar pszichiátriai „gondolkodást” a párbeszéd teljes hiánya jellemzi. Az érdeklődő, ha netán a betegségéről vagy állapotáról szeretne tájékozódni, jórészt népszerű pszichiátriakritikus művekre van utalva, mert a pszichiátria nem bocsájtja közszemlére a tudományát az érdeklődők számára, hanem előszeretettel bélyegez meg inkább, és rak gondnokság alá – minden egyéb kommentár nélkül. A pszichiátriával való nem együttműködést mégsem ajánlanám senkinek, mert az ilyen viselkedés előbb-utóbb meg lesz torolva a pszichiátria által. A bevett módszer szerint a pszichiáter nem a pácienssel, hanem annak családjával keresi a konfliktusok megoldását. A mai viszonyok közt nem kecsegtetek senkit, és a pszichiáterek sem – a skizofrénia lefolyása negatív irányú. Csak azt felejtik el hozzátenni a honi „szakemberek”, hogy semmit nem tesznek meg azért, hogy a folyamaton bármit visszafordítsanak. A pszichiátria diagnosztizál és beavatkozik, gyakran erőszakkal és kényszerrel, mit sem törődve azzal, hogy ezzel egyben stigmatizál és traumatizál is. Oldd meg magadnak – passzolja vissza a labdát, és abban, hogy most kommunikáció szakon vagyok, végzés előtt, a pszichiátriának nincs túl sok érdeme, hacsak azt nem vesszük, hogy a diplomázásom várható évében 5 évre gondnokság alá szándékozik venni – nyilván a saját érdekemben, ez csak természetes. Talán ezért is borúsabb néhány írásom végkicsengése, mert a mai Magyarországon a skizofrén sors szinte élhetetlen, hagyományosan 20% körül van az öngyilkossági arány, de a pszichiáterek még mindig nem érzik feladatuknak, hogy valamit tenniük kellene mindezek ellen. A saját érdekedben kényszerbeszállítás igénybevételével bevitetnek a pszichiátriára, és a saját érdekedben hoznak megalázó helyzetbe, hogy másodrendű állampolgárként, gondnokság alatt kuncsoroghass a saját pénzedért. Bár külföldön ezeket az eljárásokat már gyakran inkább kritikával illetik, és ahol lehet, igyekszenek felváltani más, humánusabb módszerekkel, Magyarországon mindezt helyénvalónak tartják. Azt a cinikus, fekete humorral telített hozzáállást már nem is említeném, amivel a humánum e bajnokai időnként rendelkeznek. Igaz, gondolom, nem mindenkinek az életcélja az Antistigma-díj, de az sem ártana, ha legalább a Hippokratész által kijelölt utat egy-két ember szem előtt tartaná, amire állítólag felesküsznek. Skizofrénnek (diagnosztizálva) lenni ma Magyarországon annyit jelent, hogy le vagy írva és el vagy könyvelve leírható veszteségként, és a pszichiáter ennek tudatában mondja ki a diagnózist. Előfordul utólagos mismásolás, elkenése a dolgoknak (inkább bipoláris, borderline, skizoaffektív), de a kezelése és a terápiája ugyanaz marad. „Vedd be a gyógyszered, és kussoljál.” Legalábbis ami a betegséggel kapcsolatos érdemi részt illeti, ugyanis azt „ők majd tudják”. Nem tanácsolom tehát, hogy ne szedd a gyógyszert, azt sem tanácsolom, hogy szállj vitába azzal, amit mondanak neked, egyetlen dolgot tanácsolhatok, mégpedig azt, hogy legyél észnél, tapasztald ki, ami neked a legjobb, és próbálj meg minél tovább életben maradni, emberhez méltó körülmények között. Úgyis egy a fizetség. Aki pedig nem érintett, azokhoz is van egy-két szavam: próbáljon meg empátiával fordulni az ezen diagnózissal élő emberek felé, nem azért, mert „mindenkinek van egy téglája”, hanem azért, mert minden emberi egyszeri és megismételhetetlen, nem pedig egy diagnózis. Amiről, sajnos, a pszichiátria hajlamos megfeledkezni, és ennélfogva az egész társadalom is.

Gondnokság, Pszichiátria, Skizofrénia
Mintha kizártak volna a saját bulimból, másnaposan kávézgatok különféle presszókban, várva, hogy elkezdődjön végre az életem afterpartija. / In Progress: DE-BTK kommunikáció-médiatudomány, újságíró szakirány /

Leave a Reply