Egyik főiskolás haveromnak az a címe a verseskötetének, hogy „A kert… Lassú mozgás”. A nappali egyetem alatt én is eldöntöttem, hogy megírom a „Hogyan lettem növény?” című művemet, ami mindezidáig még nem történt meg, de jó úton haladok efelé, tekintve, hogy lejártam három és fél évet a levelezőn, ami feljogosít arra, hogy bekerüljek két lépéssel odébb, a hátsó foglalkoztatóból a hátsó irodába. „Ez jó mulatság, férfimunka vol!” – mondhatná valaki, ha nem lenne kicsit abszurd, hogy 3 és fél évet kell tipródni az egyetemen azért a 2 lépésért…
Mindegy, „lasú munkához idő kell”, mondhatnám többekkel, ezért megérte ez a nélkülözés, hogy sokáig nem igazán kaptam fizetést, táppénzt is hol igen, hol nem, hetente zarándoklat Debrecenbe, közben leszoktam totálisan az alkoholról is, a pénzügyeimről azt nyilatkoztam, hogy a pénzemből éppen kijövök, ha „nem szórakozom el”… A Tibi atya mémjeivel mostani mémjeivel általában találva érzem magam, amik erről a non-profit modellről szólnak, hogy aszondja: „Mindig dolgozom vagy alszom, mindig fáradt vagyok és sosincs pénzem” vagy pl. „Mit csinál Ön a szabadidejében? Nincs szabadidőm, mert akkor is dolgozom… Akkor biztos rengeteg pénze van… -???”, satöbbi…
Ma voltam vissza az orvosi papírokért, holnap kontroll + injekció Debrecenben, szóval el kell végezni a szükséges protollt a munkába járáshoz… Mivel „túl sokat voltam téppénzen”, egészségügyi alkalmassági vizsgára is mennem kell… No comment… Visszavittem a mindfullness, és az egyéb ilyen irodistáknak való könyveket olvasatlanul, helyette beiratkoztam az évre, és kivettem Douglas Adams: Utoljára látható című művét… Úgyis rég olvastam, nem árt a felfrissítése… Majd beszámolok az olvasottakról, okával, csak most annyira fáradtnak érzem magam a hosszú hétvége után… 😊
Mit mondahatnék még a terveimről? Úgy általában elvagyok, idén nyugdíjba megy a kezelőorvosom, megpróbálok Budapestre eljutni megint az Ébredésekbe, és esetleg szétnézni megint valami MA ügyben az ELTE-n. Pest feketére fest, és megfogadtam, hogy 9 évig be se teszem a lábam oda se, de a helyzet valószínűleg mást fog hozni, ha idén vagy jövőre elkezdem tényleg az MA-t az egyetemen… Akkor leszek valahol ott, tudományos rangban, mint a betegségem előtt… Bár a rész-diplomám még megvan, még nem vagyok „tekintetes úr”, ha letenném az MA-t, nekem lenne a legfrissebb és legmagasabb tudományos fokozatom a munkahelyemen, ami talán további lépése megtételére jogosítana… Majd meglátjuk, ne siessünk annyira előre, addig még lehet, hogy felszippant a kommunikációs vagy az informatikai szektor, végülis semmi sem lehetetlen, csak győzzük kivárni, anmeddig kapok egy megfelelő ajánlatot egy megfelelő konstrukcióban, „türelem, rózsát terem”…
Jé, olyan vagyok ma, mint egy közhely-gyűjtemény, vannak ilyen napjaim és periódusaim, egyébként, „nincs új a nap alatt”, jobb, ha ezt is megtanuljuk, nem tudom, ki mondta, de valószínűleg igaza van, az egész blog-dologgal, még ezzel a Mad In Hungary-val is kitaposott ösvényen járok, jóformán, mint ahogy mindennel… Nincs más hátra, mint „Happy Nameday”-t kívánni Robert Whitakernek, és egy kicsit Puzsér Róbertnek, további sok sikert nekik a munkához/pihenéshez, én is gyűrom tovább az ipart, úgy néz ki…
Deprecated: mb_strrpos(): Passing the encoding as third parameter is deprecated. Use an explicit zero offset in /home/yesokhu/madinhungary.org/inc/_ext/_url_rel2abs.php on line 157