Mostanában nem terveztem túl sok könyvet olvasni, de az a kötet bámulatra méltó koncepciójával szint kikényszerítette, hogy ezt mégis megtegyem. Már az elején vázolódik a helyzet, a könyv egy levéllel kezdődik, melyben egy bizonyo Kanavászné arról panaszkodik bátyjának, a nyugalmazott Andrea ezredesnek, hogy meghívja magához, és tegyen rendet a házban, ahol él, mert a lakók bolondsága már nem ismer határt, így félő, hogy a helyzet aláássa a hölgy egészségét.
Kanavásznénak igaza van abban, hogy valamennyien bolondok, de azt elfelejti közölni, hogy őt magát is ide érthetjük, mivel mindenkire gyanakszik, és mindenkit feljelent Kárásznál, a vizsgálóbírónál, sőt a bátyjánál, Andrea ezredesnél sincsen minden rendben, mert folyton összetéveszti az embereket. De az ezredest is összekeverik a vele együtt érkező Bertalannal, akinek csak szellemi poggyásza van, és “szellemi korcsmát” készül nyitni, ahol csak szellemi táplálék van.
A többiek is az mind őrület és a tudományos fokozat és autodidakta tanulás valamilyen keverékét hordozzák magukban, őrületüket tudományosan levezetni mindenkor készek, a józan ész rovására is, és számtalan bonyodalom keletkezik ebből. Bevallom, egy kicsit azért is szimpatikus a könyv, mert részben magára ismerhet benne az ember, ha van egy kis önkritikai hajlandósága. Bár a helyzetek eléggé eltúlzottak, nevetségesek, groteszkek tudnak lenni a könyv lapjain.
A bonyodalmak egyre sokasodnak, a regény tetőpontján például találkozik az amatőr verselő sintér és a teljes papi díszbe beöltözött hobbilelkész, ahogy bolondériájuk után járnak, és elképzelhetetlenül valószínűtlen helyzeteket idéznek elő, melynek folyományaként Kanavász feldühödik az önjelölt lelkészre, és elégtételt kér, de a feszültség gyorsan feloldódik, és egyben megoldást nyert egy görögtűz-balesetben, melynek során a gyanúba keveredett embert halottá nyilvánítják, holott él, beszél, mozog, “nyög”, és kipenderítik a házból, száműzve a temetőbe.
Így oldja meg az egyik abszurd helyzet a másikat, és a házban a nap folyamán a feszültség csak gyűlik, és nőttön nő az emberekben, a megoldatlan helyzetek robbanással fenyegetnek, az emberek pedig filozófiai értekezésekkel, tudományos levezetésekkel és történetekkel igyekeznek azt oldani. Történik is valami igazán veszélyes: Szerafita, a sintér-költő menyasszonya kienged négyszáz kutyát, amik az emberekre támadnak, és háború alakul ki az emberi- és kutyafaj között.
Végül a történet megoldásában mindenki nyugovóra tér a nép végén, némileg megszaggatva a kutyák által, és Kanavászné újabb levelet címez az újabb, még szóba jöhető testvérei számára, hogy mentsék meg ezt a valóságos bolondok házát. Végül a rögeszméjéből senki sem enged, a probléma fennmarad: a többiek őrültségével mindenki tisztában van, a sajátját nem látja be. Csak úgy, mint a való életben, a diplomával nem adnak eszet, csak tudományos módszereket, lexikális tudást, és érveléstant, ami ellen a józan ész nem állhat ki versenyre, tudományos fokozat híján.
Deprecated: mb_strrpos(): Passing the encoding as third parameter is deprecated. Use an explicit zero offset in /home/yesokhu/madinhungary.org/inc/_ext/_url_rel2abs.php on line 157