Ha az öko-szorongásról az öko-haragra váltunk, az segíthet szembeszállni az éghajlatváltozással
Posted by admin on Aug 18, 2022 in Mad In America
Posted by admin on Aug 18, 2022 in Mad In America
Az ökoharag motiválhatja az embereket a klímaváltozás elleni kollektív
fellépésre, míg az ökodepresszió és az ökoszorongás erodálja jólétünket.
Írta: José G. Luiggi Hernández, Mad In America, 2022. augusztus 17.
A Journal of Climate Change and Health című folyóiratban megjelent
ausztrál pszichológusok új tanulmánya különbségeket mutatott ki abban,
hogy az éghajlatváltozásra adott érzelmi reakciók miként vezetnek
cselekvésre vagy tétlenségre.
Dr. Stanley és munkatársai azt találták, hogy az ökoharagot átélt
emberek nagyobb valószínűséggel jobb mentális egészséggel rendelkeznek,
mint azok, akik ökodepressziót vagy ökoszorongást tapasztaltak.
Elmagyarázzák:
„Mi vagyunk az elsők, akik kimutatták, hogy az öko-harag egyedülállóan
összefügg a személyes és a kollektív klímabarát viselkedésben való nagyobb
elkötelezettséggel, míg az ökodepresszió és az ökoszorongás nem volt
összefüggésben a személyes viselkedéssel, és az ökoszorongás alacsonyabb
elkötelezettséget jósol kollektív cselekvés terén."
Napjainkban az éghajlatváltozás jelenti az egyik legnagyobb veszélyt a
bolygó élőlényeinek életére, egészségére és jólétére. A növekvő természeti
katasztrófákhoz vezető éghajlatváltozás hatással lehet a depresszióra,
a szorongásra, a traumatikus reakciókra, valamint a krónikus és súlyos
mentális egészségi zavarokra. Ez aránytalanul nagy hatással van az ökológiai
kataklizmák által súlyosabban érintett őslakosokra. Ez a fiatalokra is
hatással van, mivel úgy érzik, tehetetlenek ahhoz, hogy jelentős mértékben
hozzájáruljanak a bolygó védelmére irányuló erőfeszítésekhez, és nagyobb
valószínűséggel nem bíznak a kormányokban a szükséges politika és
változtatások végrehajtásában.
Az emberek az ökológiai gyászt is megtapasztalják, miközben szemtanúi és
elszenvedik az éghajlatváltozás jelenlegi következményeit, és elképzelik
a jövőbeli veszteségeket. Az éghajlatváltozás hatásai hatással lesznek
az öngyilkosságok már amúgy is növekvő számára.
A kutatások azt is sugallják, hogy azok az emberek, akik hisznek az emberiség
felsőbbrendűségében vagy az emberek dominanciájában a természet és az állatok
felett, gyakran támogatják a fehér felsőbbrendű és rasszista hiedelmeket,
nagyobb valószínűséggel rendelkeznek környezetellenes véleményekkel, és
helyeslik az állatok és más emberek kizsákmányolását. Másrészt azok az
emberek, akik együtt éreznek és aggódnak az állatok és a természet miatt,
nagyobb valószínűséggel reménykednek az éghajlatváltozással kapcsolatban,
és gyakrabban vesznek részt az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. A
pszichoterápia egyes formái, mint például az ökopszichoterápia és az
egzisztenciális pszichoterápia, a gyógyulás eszközeivé váltak e katasztrófa
idején, de arra is szolgálnak, hogy az embereket a természettel való kapcsolat
felé tereljék, és motiválják az éghajlati cselekvést.
Bár egyre több kutatás folyik az éghajlatváltozás és a mentális egészség
kapcsolatáról, elengedhetetlen volt kiemelni, hogy az éghajlati szorongás
nem egyéni probléma, hanem olyan, amely az éghajlatváltozás által teremtett
feltételekből (pl. megnövekedett természeti katasztrófák, jövedelmi
egyenlőtlenségek) adódik. , a környezet pusztítása és az állatok és más
emberek halála stb.). Ezenkívül azáltal, hogy az éghajlati fellépés
pszichológiai akadályaira összpontosított, sok pszichológus gyakran nem
veszi figyelembe azokat a rendszereket és struktúrákat, amelyek az ökológiai
válságot először létrehozták (például neoliberalizmus, gyarmatosítás,
antropocentrizmus stb.). Mindazonáltal a pszichológiai kutatások és a
pszichoterápia egyes formái segíthetnek abban, hogy az embereket a
kollektív környezetbarát cselekvésre ösztönözzék.
A Dühtől a cselekvésig: Az öko-szorongás, az öko-depresszió és az öko-harag
eltérő hatásai az éghajlatváltozásra és a jólétre című könyv szerzői megpróbáltak
eltávolodni a korábbi „pozitív” és „negatív” érzelmek kifejezésétől,
az éghajlatváltozásról, jobban érdeklődve az érzelmi válaszok
motivációs vonatkozásai iránt.
A kutatók úgy vélték, hogy az ökoharag megtapasztalása valószínűleg előrejelzi
az éghajlati hatást annak energetikai és motivációs jellemzői miatt. Ugyanakkor
az öko-depresszió és az ökoszorongás gátolná az aktivitást, mivel általában
deaktivációhoz és elkerüléshez vezetnek. Ezenkívül a kutatók arra törekedtek,
hogy tanulmányozzák az érzelmek megtapasztalása, a jólét és a
mentális egészség közötti kapcsolatot.
A csapat ezeknek a kapcsolatoknak a tanulmányozására a csak olyan embereknél,
akik úgy gondolták, hogy az emberi tevékenység befolyásolja az éghajlatváltozást.
Nem közölték a vizsgálatban résztvevők számát, de arról számoltak be, hogy a
résztvevők 55,5%-a nő, 44,2%-a férfi, és átlagosan 44,08 éves volt. A résztvevők
faji és etnikai hovatartozását nem közölték, és nem vették figyelembe azokat az
embereket, akik a nemi binárison kívül azonosították magukat.
A mentális egészséggel kapcsolatos eredmények mérésére a csapat a DASS-21-et
használta, amely a depressziót, a szorongást és a stresszt méri hét elem
segítségével. Az öko-érzelmeket is úgy mérték, hogy a résztvevők egy 0-tól 100-ig
terjedő mértékben értékelték, hogy a klímaváltozás milyen mértékben érzik
depressziósnak, nyomorultnak, szorongónak, félnek, dühösnek és frusztráltnak,
és a stresszt az ökodepressziótól, az ökoszorongástól és az ökoharagtól
különválasztva. Az éghajlatbarát viselkedést is mérték, hogy megkérdezzék
a résztvevőket, hogy milyen gyakran vesznek részt személyesen és kollektív
cselekvési viselkedésben, egy 0-tól (soha) 100-ig
terjedő skálán (minden alkalommal).
A vizsgálati eredmények arra utalnak, hogy mintajukban gyakrabban fordult elő
ökoharag és ökoszorongás, az ökodepresszió ritkább. Pontosabban, a legtöbb
résztvevő arról számolt be, hogy a frusztráció volt a leggyakrabban tapasztalt
érzésük az éghajlatváltozással kapcsolatban. Ezen túlmenően a résztvevők enyhe
depressziót, valamint nem klinikai jellegű szorongást és stresszt tapasztaltak.
Úgy találták, hogy az ökoszorongás és az öko-depresszió kapcsolatban áll a
mentális egészségi állapotokkal. Tehát a megnövekedett ökoszorongás és
öko-depresszió mellett a depresszió, a szorongás és a stressz is fokozódott.
Másrészt az öko-harag depresszióval, szorongással és stresszel járt együtt.
A kutatók azt találták, hogy minden öko-érzelem összefügg; ahogy az egyik
öko-érzelem növekedett, úgy nőttek a többiek is.
A viselkedés tekintetében az emberek nagyobb valószínűséggel folytatnak
személyes viselkedést, miközben ritkán vettek részt kollektív cselekvésben.
Az egyetlen öko-érzelem, amely megjósolta az egyéni viselkedést,
az öko-harag volt.
A szerzők azt sugallják, hogy „az éghajlatváltozással kapcsolatos
frusztráció és düh intenzívebb élményei a probléma megoldása érdekében
tett személyes fellépésre irányuló nagyobb próbálkozásokhoz kapcsolódnak”.
Továbbá minél több ökoharag és ökodepresszió volt tapasztalható, annál
valószínűbb, hogy a résztvevők kollektív cselekvésbe kezdtek. Alternatív
megoldásként az öko-szorongás a kollektív cselekvés csökkenését és az ezekkel
a mozgásokkal való nagyobb elszakadást jelezte előre.
Dr. Stanley és munkatársai azt sugallják, hogy az éghajlatváltozással
szembeni düh és frusztráció olyan adaptív érzelmek, amelyek személyes és
kollektív cselekvésre késztetik az embereket anélkül, hogy ez rontana
mentális egészségükön és jólétükön. Emiatt azt sugallják, hogy az embereket
környezetbarát cselekvésekre motiváló kísérletek előmozdítják ezeket az
érzelmeket a depresszió és a szorongás helyett, ami csökkentheti a jólétet.
Azt írják:
„Az éghajlati fellépést, valamint a nyilvános kommunikációs és oktatási
kampányokat szorgalmazók sikeresebbek lehetnek, ha a haragalapú üzenetküldésre
támaszkodnak. Eközben az üzenetküldés, amely szorongást vagy depressziót okoz
az emberekben az éghajlatváltozás miatt, sikertelen lehet, vagy potenciálisan
veszélyes a közösség jólétére.”
Mégis, amint azt mások is említették, fontos, hogy megtapasztaljuk a gyászt
és más érzelmeket az ökológiai pusztítással szemben, és figyelembe vegyük az
egyének érzelmein túlmutató tényezőket is, amikor a környezetvédő
cselekvést mérlegeljük.
****
Stanley, S. K., Hogg, T. L., Leviston, Z. & Walker, I. (2021). From anger to action: Differential impact of eco-anxiety, eco-depression, and eco-anger on climate action and well-being. The Journal of Climate Change and Health, https://doi.org/10.1016/j.joclim.2021.100003 (Link)
Deprecated: mb_strrpos(): Passing the encoding as third parameter is deprecated. Use an explicit zero offset in /home/yesokhu/madinhungary.org/inc/_ext/_url_rel2abs.php on line 157