Mostanában eléggé nehézkes Howard Philip Lovecraft műveit beszerezni, olvasni. Legújabban 2019-ben adott ki novelláiból egy párat a Helikon kiadó a zsebkönyvei sorozatában Onnan túlról címmel. Lovecraft megítélésem szerint mindig küzdött a B kategóriás horror íróból átigazolni a klasszikus szerzők sorába, ebben nagy számú és lelkes rajongótábora mindig segítségére volt. Legközelebb akkor került szerintem a mainstreamhez, amikor Call of Ctulhu néven szerepjátékot adtak ki a lovecrafti világot alkotó novellákra alapozva. De hatása szinte felmérhetetlen, rengeteg filmet ihletett, kimondva vagy ki nem mondva, és számítógépes játékokban is feldolgozták.
Nem tudom, mikor lesz igazából időm Lovecraftot behatóbban tanulmányozni, egyelőre erre a néhány novellájával foglalkozom, amik az Onnan túlról kötetben megjelentek. A kötet szerkesztője igyekezett jellemző írásokat kiválogatni, még arra is ügyelt, hogy a vizuális és az akusztikus művészetről szóló darabok is beválogatásra kerüljenek. Lovecraftnál a rettenet holisztikus: egyszerre minden érzékszervre ható és mindenütt jelen levő. A borzalom nála intellektuális színezetű: nem híve a trancsírozós horrornak, és az elcsépelt „lepedős” kísértethistóriáknak. És itt válik a szerző érdekessé: az őrület gyakran megjelenik témáiban, az őrületet elemzés alá veti. Az őrület felfogása rokon az én régebbi őrület felfogásommal: megnevezhetetlen dimenziókból származó lények támadják az embert, az elméjén keresztül. Bár nem tartozik szorosan ide, de az én felfogásom mostanában az, hogy az őrület forrása napjainkban nagyon is evilági természetű.
A kötetben szereplő írások közül volt, amelyiket már olvastam korábban, ezeknek összetéveszthetetlen stílusa és történetvezetése hamar emlékezetembe idézte a korábban olvasott történetet, de azért újra végigolvastam őket. Egy kivételével, Az álmok a boszorkányházbanéval, de az egyrészt egy hosszabb lélegzetű írás, másrészt régebben már ronggyá olvastam. Emlékeim szerint arról szól, hogy egy egyetemi hallgatót vizsgája előtt megmagyarázhatatlan láz kerít hatalmába, és a való élet és az őrület határmezsgyéjén bolyong. Egyetemi, művészeti, intellektuális témák egyébként is gyakran kerülnek elő Lovecraftnál, hiába az egy évszázadnyi távolság, az érdeklődés a tudományok irányába számomra ismerős. Ám az is igaz, hogy néhány helyen már ódonnak, kissé elkoptatottnak tűnik a szöveg, és valószínűleg nem okoznak már senkinek álmatlan éjszakákat a mai olvasók közül, de egyértelműen kijelölik egy olyan világ határait, ahol a megnevezhetetlen démonok és más dimenzióbeli lények uralják a láthatón túli világot. Talán valaha így volt, de szerintem némi utána járással a mai világunkban a titkon nagyon is felfedhetők.
Még egy pár szót a Call of Ctulhu szerepjátékról, aminek néhány segédkiadványát volt alkalmam közelebbről szemügyre venni. Ebben a játékban is a titkok felfedésén munkálkodunk, és egy-egy hétköznapi ember (gyakran nyomozó, újságíró) szerepébe bújunk, aki sötét titkok eredete után kutat. A kalandokat ép ésszel megúszni éppen elég nagy feladat, erre valók a karakterek józanság, épelméjűség pontjai, melyek a játék folyamán csökkennek, amikor találkoznak egy-egy néven nem nevezhető szörnyűséggel. Egyre inkább úgy érzem, szerintem nekem még lesz dolgom ezzel a szerepjátékkal, illetve a lovecrafti világgal, illetve ha időm engedi, szeretném jobban megismerni.
Deprecated: mb_strrpos(): Passing the encoding as third parameter is deprecated. Use an explicit zero offset in /home/yesokhu/madinhungary.org/inc/_ext/_url_rel2abs.php on line 157