Gyerek vagy nem gyerek mentális bajjal

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (No Ratings Yet)
Loading...

Ez elég megosztó téma. Vajon aki kevésbé funkcionál, annak is lehet?

Igen, lehet. Fizikailag mindenképp! Hiszen a fejünkben vannak bajok, jó esetben a testünk tökéletesen funkcionál! De vannak itt egyéb szempontok is, nem is kevés.

Például aki tudja rólad, hogy „beteg”, vagyis sorstárs vagy, az nem feltétlenül érti, hogy a fejed akkor sem százas, ha előirásszerüen szeded a bogyóidat. Nem érti, mi az a kimélet, amellyel igenis számolni kell, hogy ne ess vissza. Egy nagyobb stresszhatás, és máris ott vagyunk, ahol a part szakad!

Az agyunk irányitja a testünket, és a gondolataink miatt, nem feltétlenül vagyunk alkalmasok szülőnek. Ha tudnád, milyen fárasztó a főnöknek a testedben mindent irányitani, mindenre koncentrálni, csoda, hogy bogyók mellett is van, hogy este 9kor már alszom?

Mikor szellemileg fitt ember (nő) vállal gyermeket, neki is megterhelő. Persze, alapesetben, ahol van társ is, meg két pár nagyszülő, ott ideálisabb.

De amit én csináltam az igazi kamikaze akció volt, és még most is sokszor az. Tök sok anya nem is dolgozik, inkább kijönnek kevesebből, csak tudjanak a gyerekekről gondoskodni. Ez nyilván lehetséges ott, ahol a társad egész jól keres. Egyszülős modellnél viszont nincs más választásod, mint dolgozni (plána ha gyerektartást sem kapsz)! És akkor bizony kire bizod a gyerkőcöt? Nyilván nem mindenki tud otthonról dolgozni és az amúgy sem egy leányálom, beteg vagy unatkozó kicsi mellett…

És ha már munka: melyik munkáltató tud téged napi 4 vagy 6 órában alkalmazni, ha nem fővárosi vagy? Nagyobb központokban van lehetőség (fillérekért), legyen az alapitvány vagy éppen rehabilitációs központ, de ha nincs ellátásod az éhen halni elég.

Ugyanis a lurkókat nem elég megszülni, fel is kell nevelni! Az enyém ugyan már iskolás, de etetni, ruháztatni, programokat biztositani kötelező. Ott az osztálypénz, a suliban az étkezés esetleg mondjuk új ruhát vennél neki, meg cipőt (abból is három párat, mert egy nem elég) és máris ott tartunk, hogy a te négy órás munkád jövedelme el is ment, veled akkor mi van? Magadra nem jut semmi… És még így is varázsló voltál!

Tehát, a véleményem ezen témában az, hogy még így is kábé nyomorogtam, amíg meg nem kaptam az ellátásomat, hiszen munka nélkül, pénz nélkül örültem, ha az államnak a gyerektartást valahogy kiköhögtem egy pár hetes, hónapos alkalmi állásokkal… Még nem felejtettem el, pedig eltelt azóta több mint hét év.

Most is nehéz. Idén azért, mert kire bizd porontyodat, ha te mondjuk valami szerencsétlen gyógyszerezés, rosszul elsült kisérlet után kórházba kerültél. És nem feltétlen te vagy a hibás, mikor az orvosod nem ismert meg rendesen a havi 15 perc alatt, és félrekezel. Velem ez az antidepresszánssal és az első injekciós próbálkozással történt meg, mert elsirtam magam egy videón és mert gyászoltam (fenti szempontok alapján) az elvesztett magzatomat (közös döntés volt, hogy nem tartjuk meg) valamint korszerüsiteni szerettem volna a gyógyszereimet. Nem kellett volna belevágni, bevallani éppen vagy mégis és rommá esni? A rendszer még azt is figyeli, kiváltottad-e! Ha nem szeded be, akkor meg letömik a torkodon, vagy még többet emelnek és vilá, kész is a növény, zombi, vagy hivd ahogy akarod!

Ezeket a szempontokat mind mérlegelve kell eldönteni, vajon hallgassunkn az ösztöneinkre, vagy tudatosan fosszuk meg magunkat a nagy szülőségtől. Fájdalmas és nehéz mind a kettő döntés, mert mindkettő őrült sok lemondással jár. Ha szeretünk valakit, valahogy elvárássá válik a gyerek vállalása, könnyen jönnek a megjegyzések (az én anyósomtól is, hogy most akkor nem lesz unoka, de segitséget meg nem ad például… Igen, kibicnek semmi nem drága!), valamint a célozgatások illetve kérdések, miért is nem, viszont ha igen, akkor meg a miért kellett neked ha nem tudod ellátni. Van sapka, nincs sapka, de vajon hideg van-e egyáltalán?

Az én véleményem szerint igenis sok szeretetet ad egy kisgyerek és sokszor ad célokat is, amiket el kell érni (boldog legyen, egészséges legyen – tényleg, ő is szokott beteg lenni, a gyógyszert és az aggodalmat egy komoly láz esetén el is felejtettem emliteni), ezek mellett viszont folyamatos energiákat és időt igényel, ami a kiméletes életmódot ellehetetleniti.

Még egyszer már nem csinálnám, elég ez az egy (akit egyébként imádok)!

Írások
Mintha kizártak volna a saját bulimból, másnaposan kávézgatok különféle presszókban, várva, hogy elkezdődjön végre az életem afterpartija. / In Progress: DE-BTK kommunikáció-médiatudomány, újságíró szakirány /

Leave a Reply