Freud és a nárcizmus

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (No Ratings Yet)
Loading...

Ma esti mesének Sigmund Freud a nárcizmus bevezetéséről írott tanulmányát olvastam el. Mivel népszerű fogalomról van szó, habár ugyanolyan spekuláció, mint az összes többi pszicho-izé, fogadjuk el valóságosnak. Első leírását Freud szerint P. Näcke adta, 1899-ben, és arra az állapotra értette, amikor valaki saját magát szexuális tetszéssel szemléli, és ebben hm… kéjeleg. A kifejezés eredetije a mondabeli Narcisszusról származik, aki szerelmes lett a saját tükörképébe.

Freudot szokás nagyszerű gondolkodónak tartani, de egyszerű faszkalapnak is, igazság szerint talán valahol a kettő között helyezkedik el, érzésem szerint közelebb áll az utóbbihoz. Tény, hogy mindent megpróbált a szexualitásból levezetni, híres libidóelmélete kapcsán. Eredetileg a nárcizmus fogalmat is annak érdekében vezette be, hogy közelebb kerüljön a skizofrénia, dementia praecox, vagy saját szavával élve: parafrénia bevezetéséhez, csak aztán szokás szerint elkalandozott, és belekeverte a homoszexualitás nevű betegség (ekkor még betegség!) szerepét, ennek vagy ezeknek az állapotoknak a kialakulásába. Freud maga sem tudta, hogy fejtegetéseit a biológiához, vagy a pszichológiához kapcsolja inkább, igyekezett a biológia felé gravitálni, attól való félelmében, hogy a pszichológia szart se ér (félelme nem volt alaptalan!). Az az érzésem, Freud igyekezett tudományát az orvostudomány felé terelni, szerencsére a gyógyszerezésben ártatlan, vagyis a gyógyulást nem a gyógyszerezésben látta, nem is láthatta, mert csak az 50-es évektől kezdtek cuccolni. Viszont volt egy olyan megjegyzése, hogy pszichoanalízissel sem kezelhető.

Pszichológus, pszichoterapeuta, pszichoanalitikus, pszichiáter, mind különböző (szak)embert takar, teljes a zavar a tekintetben nagy általánosságban, melyiknek mi a szerepe, nem is óhajtok felvilágosítani senkit, maradjunk annyiban, hogy nekem mind sarlatánnak tűnik, akik mélyen az emberi erkölcsi és etikai normák alatt állnak, amikor pénzért kezdenek el hülyeségeket pofázni a páciensnek, illetve az áldozatnak. Egyik sem tudományos igényű rendszer, mégis akkora népszerűségnek örvendenek, mintha lenne egyáltalán valami sejtésük az emberi elméről. Korunk varázslói ők, de inkább kuruzslói. Talán a pszichológiának lenne esetben némely esetben, ebből fakadóan még talán a terapeutának, az analitikus és a pszichiáter már régen lejárt lemez. Amire azért felteszik újra és újra ugyanazt a tűt, és verkliszerűen mondják ugyanazt a pár begyakorolt, sematikus mondatot, mint a papagáj, a pszichiáter ráadásul még le is töm mérgekkel. Egyébként mostanában volt a kormánynak egy olyan rendelkezése, hogy mindenki csak olyan praxist folytathat, amire képesítése van, ebből volt egy kis felhördülés, de csak vihar a biliben.

Mindenesetre voltak bizonyos korszakok, amikor Freudot tekintették az origónak, és így libidóelméletével keresztül-kasul hatotta az egész pszichobizniszt, csak az utóbbi időben kezdték csendesen elsunnyogni a minduntalan való emlegetését. Egy időben Jungot próbálták helyette felkapni, amíg rá nem jöttek, hogy az egész haszontalan szócséplés, és le nem dugtak mindenkit gyógyszerrel, hogy inkább kussoljon, ami csúnya dolog volt, de manapság még az állami erőszakszervezeteket is igénybe veszik ehhez, holott európai uniós jogszabály tiltaná, elvileg. Mindegy, ameddig ki nem halnak a szocialista politikai pszichiátrián nevelkedett „szakemberek”, nem is számíthatunk semmi jóra. Versenyfutás az idővel: ki hal ki hamarabb? Én remélem, hogy ők, ők remélik, hogy én. Meglátjuk.

Freud tanulmányának a lényege egyébként nagy vonalakban annyi, hogy vitatkozik Junggal, miszerint a parafréniás állapotok létrejöttében szerepe van a nárcizmusnak, valamint a társadalmi szorongásból eredő homoszexualitásnak is. Utal arra, hogy ezek az emberek megfigyeltetési tébolyban szenvednek, és E/3 hangok szólnak a fejükben, és kommentálják a cselekedeteiket. Érdekes volt ezt olvasni, mert ez egy adalék, manapság a hallucinációkban szó sincs E/3-ról, inkább utasításos, E/2-es hangok a jellemzők. A skizofréniában a libidó visszavonódik a külvilág tárgyairól, tehát az ilyen személynek nincsenek szexuális késztetései, és önmagába tér vissza, nagyzási hóbortjában, megalomániájában. Ennyiben talán igaza lehet, de ezt önmagában csekélyke eredménynek látom. Mindenesetre dicséretes volt Freud részéről az igyekezet, ahogy a skizofréniáról gondolkodott, bár cikkének nem volt más eredménye, minthogy rászabadítsa a világra a nárcisztikus, nárcizmus fogalmat, ami manapság diadalmenetét járja, főleg párkapcsolatokban vádolják egymást ezzel pro- és kontra, a pszichiátria egyelőre nem vette fel a betegségek közé, de személyiségzavarnak igen. A közbeszédben olyan nagy népszerűségnek örvend, egyébként több, pszichiátriából kikopott fogalommal együtt, mint hisztéria, hipochondria, pszichopata. Jó éjszakát!

Pszichiátria, Pszichológia, Skizofrénia
Mintha kizártak volna a saját bulimból, másnaposan kávézgatok különféle presszókban, várva, hogy elkezdődjön végre az életem afterpartija. / In Progress: DE-BTK kommunikáció-médiatudomány, újságíró szakirány /

Hozzászólás