Leonardo Di Caprionak ez a harmadik filmje a témában, az előző kettőt még nem láttam (Utolsó óra, Özönvíz előtt), de azt hiszem, ezzel is elég pontos képet lehet magunknak alkotni a bolygónkon történő klímaváltozásról, aminek mi is tanúi vagyunk. Valójában a klímaváltozás annyira gyorsan zajlik, hogy azt mondják, hogy mi vagyunk az első generáció, akinek az életében megjelent, és mi vagyunk az utolsó is, aki még tehetünk ellene valamit. Klímakatasztrófák és kihalások (részleges vagy teljes) sújtották már eddig is a Földet, de azok évmilliárdok alatt alakultak ki, ezek pedig, ha az ipari forradalomtól számítjuk, szinte egy földtörténeti pillanat alatt. A film még visszafordíthatónak látja a klímaváltozást, szerintem eléggé optimista hangot ütött meg.
Alapvetően nem nekem kell megállítani a klímaváltozást, a témával is csak egy iskolai dolgozat miatt kezdtem el foglalkozni, nem is feladatom felvilágosítást nyújtani a klímaváltozásról, csak úgy vagyok vele, mégis jó tudni, hányadán állunk a témával kapcsolatosan. A film közben nagyon oda kellett figyelnem, mert az abban használatos fogalmak igen nagy százalékáról fogalmam sem volt, eredetileg nem klímaszakembernek készültem, és most sem érzem úgy, hogy annak kellene lennem. Ennek ellenére felsorolnék néhány adatot, amivel esetleg jobban megvilágíthatom a témát. A föld szén-dioxid-szintjét 1956-ban kezdték el mérni. A fosszilis tüzelőanyagok (szén, benzin, stb.) használata miatt az elmúlt 50 évben a szén-dioxid koncentrációja 322 ppm-es szintről 410 ppm-re emelkedett, ami azért aggasztó, mert míg az utolsó jégkorszak idején nagyjából 6 ezer év kellett hozzá, hogy a 80 ppm-es szintről 200 fölé emelkedjen, addig az ipari forradalom óta évi 2 ppm-el növekszik a légkör szén-dioxid szintje, ami példa nélkül áll a Föld eddigi történelmében. Ez nagyjából mintegy 1,5 fok körüli hőmérséklet-emelkedést jelent, amire persze legyinthetne az ember, csakhogy 2 fok fölött már elolvad a sarki jégtakaró, és láncreakció-szerű folyamatok indulnak be, aminek az lesz a vége, hogy egy csomó terület víz alá kerül, időjárási szélsőségek jelennek meg, főleg az élelemterelő vidékeken, és ezért éhezés is fenyegeti a Föld lakosságát.
De akkor mitől optimista a film? Bemutattak egy csomó módszert, amivel a szén-dioxidot visszavezetik a földbe vagy a tengerbe, és ott újra megkötik. 2050-re nemhogy a kibocsátást próbálják megszüntetni, hanem ezeknek a módszereknek a segítségével „negatív kibocsátást” szeretnének elérni. Ennek érdekében létrejött 2015-ben a Párizsi Klímaegyezmény, amit bizonyos országok időnként szeretnek felrúgni (itt elsősorban az USA-ra kell gondolni), ami ezt a globális felmelegedést és klímaváltozást hivatott megállítani, sőt, visszafordítani, amennyiben lehetséges. Erre a filmben bemutattak néhány módszert, elsősorban a megújuló energiaforrásokra helyezték a hangsúlyt, mint a szél-, víz-, napenergia, erdőtelepítéssel, bizonyos hínárfajták termesztésével, mesterséges növényekkel és szén-dioxid megkötő szerkezetekkel próbálják felvenni az emberek a harcot a klímaváltozással.
Mindig el szokták mondani, hogy vannak klímaváltozást ellenzők, és szkeptikusok, de úgy gondolom, ennek a filmnek a láttán, hogy a szkeptikusság nem helyén való, a filmben többször elhangzott, hogy esetleg büntetni is lehetne. Tudom, hogy a cikk a hozzáértőknek nem sokat mond, de talán még van olyan, aki – velem együtt – nem volt képben a témával kapcsolatban, és nekik talán figyelemfelkeltőként hat a bejegyzés. A téma nagyon is aktuális, most is zajló folyamatról van szó, amivel nekem is csak egy iskolai dolgozat kapcsán sikerült jobban megismerkednem. Ez a cikk elsősorban nekem volt segítségemre, mert talán sikerült összeszedni kissé a gondolataimat.
Deprecated: mb_strrpos(): Passing the encoding as third parameter is deprecated. Use an explicit zero offset in /home/yesokhu/madinhungary.org/inc/_ext/_url_rel2abs.php on line 157