Már régen volt "Zs" kategória, de mivel a filmet az EasyE Film követte el, nyugodtan tekinthető akár "E" kategóriának is az az animációs film (E, mint Ennyire nem rossz),  ami a sokatmondó és fantáziadús "Film Noir" címet viseli. Ha még valakit érdekel, D. Jud Jones és Risto Topaloski a rendezők. A műfaja szerint animációs film, amiben eredeti, élő tájfelvételek is szerepelnek a hangulat fokozása végett. Amivel nem akartak pepecselni, hogy megoldják animációban, helyettesítették egy kis számítógépes grafikával vagy felvették élőben...

A film természetesen úgy kezdődik, hogy a főhősnek amnéziája van, és egy gyilkosság helyszínén ébred. Hogy csak a nagyokat idézzem, ebben a filmben "igazán nem érdemes azon veszekedni, hogy ki ölt meg kit", inkább a főhős David Hudson (vagy inkább Sam Ruben) kiléte utáni nyomozás tölti ki a néző idejét. Van egy pont egy pillanatra a filmben, amikor azt sejtjük, hogy Sam Ruben ugyanaz, mint David Hudson, mivel David mindig akkor keresi Sam-et, amikor nem tartózkodik ott, ahol éppen lennie kellene. De a pillanat tovaszáll, a keserű igazság ennél sokkal bonyolultabb, igazából több David van, és több Sam is, volt valami átalakító műtét is, David egy lázálmában (amikor lelőtte egy másik David) azt hallucinálja, hogy Sam-et átműttették Daviddé, de a kezelőorvos, valami Kaspersky-re hasonlító nevű orvos, aki tudná bizonyítani ezt, rablótámadás áldozata lett. Közben a főhősünk (akár Sam az, akár David), rendületlenül szexel a macákkal, egyikkel a másik után, olyan jó Bukowski-s módszerrel mindegyiket felcsapja valami kiálló bútordarabra, aztán adjad neki...

Aztán a nők is sorra jutnak az örök vadászmezőkre, a választék rohamosan megcsappan, már csak a narkós A betűs csaj marad (Anastacia vagy Annabell rémlik, persze, ezek közül egyik sem, de nem jut eszembe), szóval mellette már muszájból is ki kell tartania, már csak muszájból is. Egyébként a film fülszövege is eléggé tanulságos és nagyon költői, mit tépem itt a számat, beszéljen most már ez helyettem:

"Éjjel, a Hollywood feletti dombokon...

Az utcán ébredek, mellettem egy agyonlőtt rendőr fekszik, semmire nem emlékszem: még a saját nevemre sem, hogy kerültem ide, mi történt? Totális amnézia!

Egy valamire mindenesetre gyorsan rá kell döbbennem. Az életemre törnek. Bármi áron. Minden eszközzel.

És nagyon hamar hullák, drogok és átkozottul szép nők szegélyezik az utamat..."

Ennyi lenne. És tényleg, egyfolytában menekül a főhős, vagy szexel vagy kutatja a saját múltját, ami a végére sem derül ki (számomra) megnyugtatóan, de vagy egy szadista perverz bűnöző volt, vagy egy bővérű magánnyomozó, most már egy kicsit mind a kettő és egyik sem, külsőre a bűnöző, belsőleg, meg, ugye, egy kicsit még mindig "tabula rasa" az amnézia miatt...