Felvirradt a nagy nap


Duplán is. Ma megyek vissza szabadságról, és ma lesz az igazságügyi elmeszakértői vizsgálatom. Mintha az nekem kijárna. Mindkettő. Az a furcsa helyzet állt elő egyébként, hogy itt mocskolom a pszichiátriát, ahol érem, élőben meg a szemükbe mosolygok. A múltkor mondjuk nem köszönt egy ápoló, de hát ő amúgy is egy seggfej. Azt mondják, még a kollégái is utálják.

Visszatérve erre a kis irodalmi kitérőre, nem valószínű, hogy ilyen gyakran lesz, de most muszáj volt. Kár, hogy elkallódott az az évfolyamdolgozat, amit jórészt róla írtam. “Nem egy csúcsszuper munka, de a célnak megfelel.” Ezzel az összeollózási munkával amúgy is úgy érezhettem magamat egy pár percre, mintha újra suliban lennék.

Ja, még annyit, hogy ezt a mesteremet azért nem követném abban, hogy 158 könyvet megtöltsenek a műveim, bár erősen afelé haladok. Tegnap is például 3 poszt. Nem gyors egy kicsit a tempó? Nem tudok leállni, úgy néz ki…