A facebook egy tökéletes ember képző intézmény. Itt megtudhatod, hogyan legyél igazi férfi vagy igazi nő. A világ minden jó tanácsa, bölcsessége és igazsága itt összpontosul. Megtanulod, hogyan kell petrezselyemmel és foghagymával gyógyítani. Kiképzést kapsz sminkelésből, horgászásból, politikai eszmerendszerekből. Megtudod mi a jó zene és az igazán finom pizza, lekváros bukta vagy csoki torta. Mindig tudod, kinek van név- születés- és évfordulós napja. Fejlődik a humorérzéked és a kétdimenziós térlátásod. Zseni és elméleti fizikus lehetsz pár feladvány megoldástól. Tudhatod mikor lesz a világvége és mi fog addig történni veled és a szeretteiddel. Magadévá teheted mások gondolatait és érzéseit egy megosztással. Most már mindenki tudja rólad, hogy nem szereted ha becsapnak és utálod a hamis barátokat. Megtanulod, hogy a világon egy fontos dolog létezik, a te boldogságod, de sajnos ezt mindenki irigyli tőled, ezért magányosnak kell lenned. Nyilvánvalóvá válik, hogy a facebook nem egy közösségi oldal, hanem az a valóság, amibe egy rossz munkahelyi rémálom után felébredsz. Rájössz, hogy nem kell igazából sírnod, mosolyognod, vagy szeretned, mert ezt megteszik helyetted a különböző szimbólumok. Tudod, a szív szerelmet jelent, a hüvelykujj kedvelést. Megtanulod, hogyan frissítsd az életed, anélkül, hogy bármit megváltoztatnál, a profilképeden kívül. Lehetőséget kapsz munka felelősség és kockázat nélkül, hogy sikeres, sztár, vagy népszerű legyél. Élhetsz szerelmi életet az egész ellenkező nemű emberiséggel. Tudod, hogy elektromosság és térerő működteti a világot. Te magad vagy a világ és működteted az eszközeidet: Barát, ellenség, rajongótábor, követő. Ez az élet. Ez az élet rendje. Ez a cél az értelem és a végkifejlet. Megérkeztél a kánaánba…

Több embertől hallottam, hogy a zárt osztály rosszabb mint a börtön. Nem csak azért, mert ilyen esetben se tárgyalás, se védőügyvéd, se bűn, hanem azért is, mert amíg egy egészséges idegrendszerű elítélt fel tudja magát találni a börtönben, addig a zárt osztályokon mindenféle tudatmódosító drogokkal “kiütik” az embert. Magatehetetlenné válik. Senkivel és semmivel szemben nem tudja megvédeni magát. Ráadásul, ha valakinek a gondolkodását ilyen-olyan tudatmódosító szerekkel megzavarják, akkor a bírósági szemlén is minimum feszült, ingerült lesz. Ami egy kívül álló ember számára úgy fog tűnni, hogy az illető pszichésen beteg. Sajnos még a hozzátartozók számára is. Még egy dolog miatt rosszabb. Amíg egy bűncselekményt alaposan bizonyítani kell, addig a pszichiátereknek semmit nem kell bizonyítani. Elég ha úgy döntenek, hogy valaki közveszélyes, és már is vihetik, akár karhatalommal is a pszichiátriára. Mindenkit megillet az ún. ártatlanság vélelme. Tehát nem a vádlottnak kell bizonyítani, hogy ártatlan, hanem az ügyészségnek, ha bűnös. Ugyanennek az elvnek kellene működnie a pszichiátriákon is és mindenhol. Nem a betegnek kell bizonyítania, hogy nincs szűkség kezelésre, hanem a pszichiátereknek kellene bizonyítania az ellenkezőjét. Jelenleg egy pszichiáter önhatalmúlag bezárathat egy lelki beteget. Nem kell bizonyítania ennek a szükségességét. Elég egy szubjektív vélemény, amit szakvéleménynek is lehet aztán nevezni és le van tudva a dolog. Az, hogy egy szakvéleményt megkérdőjelezhetetlen ténynek fogad el mindenki, az elég dilemmás. Megfoszthatják az embert hónapokig a szabadságától egy szubjektív feltételezés miatt és nincs másodfok, meg feljebbviteli tárgyalás. A döntéshozói és a végrehajtói hatalom ugyan azoknál van. Ez nem túl szerencsés. Gondolom senki nem szeretne olyan társadalomban élni, ahol csak rámutatnak bárkire, hogy “agresszív” és már viszik is… A törvények mindenkire vonatkoznak. Egy pszichés beteg is ugyan olyan értékes mit egy pszichiáter, vagy bárki más. A különbözőség pedig nem betegség, hanem az emberi természet szépsége..