Érzelmi bungee jumping
Ma reggel eszembe jutott egy jó téma: Az autóversenyzők szeretnek élni vagy nem? Illetve hogy viszonyulnak a halálhoz? Mert szerintem náluk a túlfejlett életösztön a túlfejlett halálösztönnel párosul. Ugyanez érvényes pl. a bungee jumpingosokra is, és az egyéb extrém sportok kedvelőire is.
Létezik a városi sámánoknak és a rolátoros idős hölgyek számára is bungee jumping: ez a körúton való áthaladás a kocsik előtt zöld lámpánál. Megindulni az éppen meginduló forgalom előtt kész életveszély, ez is a Freud-i életöstönnel és halálösztönnel lehet összefüggésben. Pláne, hogy még külön járdaszakaszok, járdaszigetek is vannak erre kialakítva, a városi gyalogos közlekedés kialakítása is néhol ennek kedvez, ezt segíti elő. Ilyen pl. a Sóstói út-Stadion út kereszteződésénél lévő "gyalogos átjáró", a Ferenc körúti járdasziget a West Rexnél, vagy régebben a Kelet Áruház előtti gyalogátkelőhely. Bréko-bréko!
Sőt, ami több ennél, feltételezek egy bizonyos "érzelmi bungee jumping" állapotot is. Ez a párkapcsolatokban figyelhető meg. A pár tagjai, úgy tűnik, elengedik egymást, maximális szabadságot adva egymásnak, ezzel szabadesést biztosítva egymásnak, majd amikor ez tovább nem fokozható, és mintegy légüres térbe kerülnek, a "kötelék" visszarántja őket egymáshoz. Az ilyen érzelmi bungee jumpingos kapcsolatok egy idő után vagy túlélnek vagy nem, több ilyenről hallani mostanában.
Deprecated: mb_strrpos(): Passing the encoding as third parameter is deprecated. Use an explicit zero offset in /home/yesokhu/madinhungary.org/inc/_ext/_url_rel2abs.php on line 157