Első napom az ünnepek után

Első napom az ünnepek után

Lecsengett a pravoszláv vízkereszt is…

Délutáni séta a városban, kis bevásárlás…

“Nem vagyunk a rabszolgád! Nem vagyunk a rabszolgád!”

  • Jó, jó, tudom, tudom, de ma sajnos egy fél órás csúszással indultam a melóba, mert a görögkatolikus egyházról értekeztem, és hát, sajnos a csúszás időközben csak nőttön-nőtt, a csúszós utak miatt… Úgyhogy ma volt is egy kis probléma egy Mandiner-Népszava letapadás miatt, egyébként az újságkihordás is csak úgy van, hogy általában 2-n áll a vásár: Ha valahova nem jut el a sajtótermék a legjobb szándék és igyekezet ellenére sem, az nem mindig a kézbesítő hibája…
  • Na, akkor dél körül voltam a Sparban bevásárolni. Arra lettem figyelmes, hogy az emberek le vannak terhelve adósságokkal, költségekkel, a pénzük viszont be van osztva, ez magas jövedelemnél is egy keskeny sávot enged a mozgásterüknek, ezért olyan lapos és szürke minden ezen a vidéken, többek között. Tegnapi napom jutott eszembe, amikor éppen egy bizonyos gyümölcs-szimbolikán gondolkodtam: mandarin, körte, vadalma, esetleg egy kis szőlő meg banán, meg egyéb déli gyümölcsök, pl. graperfruit, pomelo, füge, datolya, amikor felhívott Márki-Zay, és megkérdezte, hogy most akkor fidesz vagy nem fidesz, 2-est nyomtam. Márki-Zay Péternek szépek a hódmezővásárhelyi eredményei, de hogy én itt keleten 3 megyét tudok lelkileg harmonizáltatni, az sem piskóta, azért. :/
  •  Szóval (és tettel) délután 5 körül elindultam a dohányboltba, de sajnos elfelejtettem vinni a maszkot. Közben apró, de izgalmas változást figyelhettem meg a környéken. A hozzám legközelebb eső kereskedelmi egységben, egy “gombában” egy “exingatlanos” körömpingáldává változott át, gondolom, a bérlő is változott. Amúgy rájöttem, ennyi is elég, hogy “letapadást” okozzon. Elég egy relé, egy kapcsoló, hogy ne jussanak el hozzzám bizonyos női energiák. Rági álmom volt, hogy itt a stadion környékén a 3 gombából végre a hölgyek öröme (igaz, Zola papa) váljon, és a rendőrség előtt legyen egy igazi női sétaforgó (kifutó, de mindegy). Sajnos, a női dolgokhoz nem igazán értek, talán a szavaim sem megfelelőek, azt gondolom, egy férfi legyen egy fokkal szebb az ördögnél, de egy nőnek nem árt, ha ad magára… A 2 nem között van némi különbség, egy árnylatnyi, ugye, az sem járja, ha megszüntetjük a gendert, de az sem, ha túlhajszoljuk… Egyébként ez amúgy sem kifejezetten az én asztalom. Voltak itt gender tanszékek anno, meg miegymás, honnan tudhatnék mindezekről a dolgokról, egyszerű kis kommunikáció szakos létemre, na, meg amúgy is 3-as lett a protokoll vizsgám, de ha illemtan vizsga is lett volna, az meg 2-es lenne, max. még a tánctudásommal villoghatnék, de 43 évesen már azért illő lenne feltenni az “I never gona dance again” c. lemezt, és végtelen játszásra beállítani… Azért koncertekre szerintem még elmehetek, pl. egy jó kis Marina and the Diamonds jó lenne most egy kis Mirindával, de ha az nincs, jó egy kis Topjoy kaktuszlé is… 🙂 Ha most Marina and the Diamonds koncerten lennék, a következő számokból állíttatnék össze magamnak lejátszási listát, amit a Twitteren már meg is tettem, de mivel a Világgépről nem látszik, megismételném:





    Most fűzhetnék ehhez mindenféle magyarázatokat a Magyarországon fellelhető ún. minikoncertekről és a csóróságról, érdeklődés hiányában ezt nem teszem. Mink Mo-n mindannyin szeressük az ingyenest, a készt, talán azért van az, hogy eddig a blogomból pl. egy forintot sem láttam, hanem minden hónapban csak fizetem a szervert és a felmerülő költségeket, legújabban már újságkihordást kellett vállalnom megint, hogy ezt megtehessem. SEMMI GOND! Mindenkinek boldog hétközepét vagy hátközepét, kinek-kinek ízlése szerint, és remélem, holnaptól nem basztatjuk egymást annyit. Éljenek a csajok! 🙂

, ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.