Elkeseredettség

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (No Ratings Yet)
Loading...

Most nagyon el vagyok kenődve… 🙁

Ma kaptam meg az injekciót, egy órája kb. Máris zsibbad a nyelvem, és furcsán érzem magam. Valamiért mindig az utolsó heti állapot a jó, ami még hátra van a szúrásig. Onnantól megint 2 hét kinlódás… Pláne most, hogy egyik héten reggel 5-kor kell majd kelnem, másik héten reggel 6kor, hacsak nincs valaki, aki tényleg (!) konkrétan lehozza nekünk a férjem biciklijét (de azért mi is megpróbáljuk begyömöszölni ügyesen, hátha mégis összejön).

Vagy például jöttek egy telefonnal nekem a titkárságról, hogy “ne ijedjek meg, de…”. Mentem, rohantam, megláttam a monoklis gyereket (a negyedik napon máris) és úgy döntöttem, hogy délutánonként itt lesz velem. Egyébként is összenőttünk karantén alatt, plusz mióta kéri már, hogy hadd ne kelljen napközibe járnia (elsőtől – most negyedikes). De akármit csinálok, ha nincs bicikli, napi 4 x kell majd kocsiba ülnöm, hogy mindenkit elvigyek.

Plusz, itt még “oltási könyvem is van”… Nem elég a három heti bökés dokumentálása az orvosi rendszerben, igazolnom kell pecséttel a háziorvostól, hogy megkaptam az injekciót, majd havonta kell mennem gyógyszert iratni (azt már nem a faluban, hanem benn a városi kórházban). Mert bemondásra nem hiszik el, hogy betartom. Miután ezen kimérgelődtem magam, jöhet a következő aggódnivaló: az előző korona hullám idején két havi tartalék gyógyszert irattattam fel, utána meg mindig kiváltottam az adott havit. Szóval a felkészülésem a karanténra kiemelkedő, csak épp itt ezt nem tudják. A rendszer csak annyit mutat ki, amennyit ők kiirnak… És ha én most két hónapig nem megyek, mert beszedem a tartalékot, akkor vajon azt elhiszik? Figyelik a gyógyszerfelirást, pont egy heti maradékkor kell feliratni, de csak egy havit kapok meg. Beszedjem a tartalékot, és ne menjek most majd, vagy tegyem félre és menjek minden hónap? Nehéz kérdések ezek számomra, nagyon is.

És akkor tegyük hozzá, hogy egészségügyi problémája most mindhármunknak van, plusz mindkét nagyinak! Utóbbiaké nagyon súlyos, a mienk annyira azért nem, bár a műtét esetünkben is szóba került, amit nem kellene év végénél tovább halogatni! És akkor csak én leszek a gáton.

Aggódom, minden miatt.

Pedig azt hittem, lesz pár nyugodtabb hónap, most, hogy itt megszoktuk, a mások betegségeire önző módon eddig nem gondoltam…

Leave a Reply