Dohánybolti történet

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (No Ratings Yet)
Loading...

Sziasztok. Kedvenc társasági fogalmam a visszamagázódás: valaki tegezett, aztán hirtelen visszavált magázódásra, hogy éreztesse a köztetek lévő különbséget. Aztán esetleg vissza tegeződésre. Minden tiszteletem azé, aki ezt a műsort végtelenítve tudja csinálni, korlátlan számban, évek óta. Amikor elköszönök tőle, és kimegyek a boltból, de valamit elfelejtek, és kis idő múlva visszatérek, saját ikertestvéreként, más stílusban fogad. Vagy ez volna a disszociatív személyiségzavar? Amikor valakiben több személyiség lakozik? Már nem tudom, hogy ő váltogatja-e a személyiségeit, vagy én hallucinálom mindig másmilyennek? Átöltözve, más személyiséggel, műköröm, műszempilla, műmosoly. Csak a műmelle az igazi. Azt nézem tehát, amíg vele beszélek. Már, ha nem takarja el éppen kockás inggel, amikor ezelőtt kivágott top volt rajta. Amúgy valamilyen Á*inak hívják, de az anyajegyei miatt én csak Pöttyös Pannikának nevezem magamban. Szólni szeretnék, hogy takarja ki a melleit, hogy meg tudjam mondani az anyajegyeiről, ő ő-e, vagy valahogy kicserélődött közben. Ha az előbb tegezett, most biztos magázni fog és vica versa. Abból tudom kiszámolni, hogy hányszor voltam ma már nála, hogy éppen tegez vagy magáz. De legalábbis azt meg tudom határozni, hogy páros vagy páratlan alkalommal. Hacsak nem rontja el direkt a számolásomat, azzal, hogy kétszer tegez vagy kétszer magáz egymás után. Aztán azt gondolom, a melleivel lehet összefüggésben. Ha eltakarja, magáz, ha fölfedi, tegez. De ez sem vezet eredményre. Ráadásul egyszer nagyot hall, egyszer a légy zümmögését is meghallja. Néha eljátssza, hogy nem hallja, hogy köszönök, néha viszont már tényleg nem köszönök, mert sokszor már valóban szeretném megúszni a köszönést, ilyenkor szemrehányóan néz rám. Ilyenkor leereszkedően letegez, hacsak nem tesz úgy, mintha nem vette volna észre, ki jött be, mert akkor megint csak magáz, de jó előre. Egyetlen állandó kapcsolatom a külvilággal ez a nő, lévén, hogy a dohányboltba minden nap le szoktam menni, de a viselkedése alapján kezdek megbolondulni. Vagy direkt tart bizonytalanságban, afelől, hogy hányadán állunk, vagy maga sem tud hova tenni, és mindig új arcként ismer fel, mint az 50 első randiban a csaj, és éppen a jelenlegi állapotától függ, hogy éppen tegez-e vagy magáz. Esetleg van egy véletlenszám-generátor a pult alá valahova beépítve, és az számolja ki neki, hogy éppen mit kell mondani, vagy hogy kell köszönnie nekem. Lassan megfogalmazódik bennem, hogy másik dohányboltba kellene járni, sokkal messzebbre, de valahogy mégis mindig ott kötök ki. Vagy egyszerűen leszokom a dohányzásról, hogy így kerüljem ki a problémát. Lehet, hogy titokban ő is azt akarja? Az egészségem jobban érdekli, mint a bevétel, és ezt a módszert találta ki arra, hogy először elbizonytalanítson, majd leszokasson a dohányzásról? Semmi sem lehetetlen. Erről van szó, egyébként ez a beadandóm témája is kreatív írásból, hogy ilyen témában alkossak egy fantáziaszöveget.Viszont, ha ez így megy tovább, attól tartok, hogy én is átveszem tőle ezt a fajta viselkedésmódot. Szóval, stílszerűen: Viszlát! A #mindennapibunkóságaink című rovatot olvasták.

Blog, Bunkóság, Humor, Írások
Mintha kizártak volna a saját bulimból, másnaposan kávézgatok különféle presszókban, várva, hogy elkezdődjön végre az életem afterpartija. / In Progress: DE-BTK kommunikáció-médiatudomány, újságíró szakirány /

Szólj hozzá Te is!