Bye-bye, Sz!


A munkatársam, akit én csak Szabinak hívtam itt az állandó hazamenéses szabadságai miatt, végül felmondott. Gondolom, kisebb főnöki ráhatásra, mert elég sokáig beszéltek vele az irodában. Annyit még róla, hogy saját lakása van, 1000 Ft-os cigiket szív, és minden módon szórja a pénzt, meg csavarog a városban. Tutira a szülei támogatják, ha nem kell neki ez a 40 rugó, amit itt ketesett. Volt egy másik csávó, az dettó ugyanez, külön lakás, állandó vásárolgatás, csak ő felzabálta a pénzét, meg is látszott rajta. Nem tagadom, kicsit irigylem őket, hogy önálló életük van, baszhatnak a pénzre, mert a papa-mama úgyis segít. Egyébként mindketten elvált szülők gyerekei. Egyedül lakni sem az igazi, de talán egy fokkal jobb, mint a szülőkkel. Egyébként pedzegették még, hogy mindkettőt a viselkedése miatt tették ki otthonról külön lakásba. Lám, ez is egyfajta megoldása a skizó-gyerek kérdésnek, ha kissé költséges is. Nekem is megtehetnék a szüleim, az anyagiak is megvannak, szarul is viselkedek, nem értem, hol a probléma. Azt mondják, ha összeállnék valami macával (nem ilyen Anikó-félével), akkor lehetne róla szó. Ja, persze, mert az olyan könnyen megy. “Heló, skizó vagyok, egy szakkörben dolgozok 4 órát, nem szeretnél velem összeállni, van itt egy üres pecó.” Hát, amelyik nőnek tetszik az ajánlat, az mondjuk olyan is. Teljesen más téma: az ápoló úr, akiről már szó volt, kiszólt az egyik kocsmából, hogy mi a helyzet a játékkal, mondom, levettem, meg át fogom írni. Azt mondta, jól van. Néha én is benézek abba a kocsmába, ahová ő jár, így kínos is, hogy pont őt tettem bele a játékba, de hát adta magát a figura. Mindegy, ez a jelzés némiképp még értékes is a számomra, hogy a játék a feladatának nagyjából eleget tett, valami úton-módon elért az illetékesekhez. Amúgy semmi kedvem megint ezzel bíbelődni, lehet, hogy csak egy nevet fogok benne kicserélni, oszt annyi. Örülök, hogy lezártam ezt a projektet, semmi kedvem már túrkálni benne. Mostanban amúgy is megcsappant az érdeklődésem a játékok és a játékkészítés iránt. Mindenesetre jó, hogy ezt így megbeszéltük a kocsmában, némileg baráti hangnemben…