Budacanta – Autista projekt

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (No Ratings Yet)
Loading...

Az idei interactive fiction versengésekről lemaradva, eléggé késve néztem meg a Sping Thing Festivalt, annak is a Back Garden (Hátsó kert) nevű részét, ahol általában a furcsábbnál furcsább ifek nőnek, amikből gyakran merítek ötleteket, ha nem is saját felhasználásra, de későbbi átgondolásra elraktározom őket. Igazából ezek gyakran lehetséges irodalmi irányokat vázolnak fel, mármint az elektromos irodalom területén, természetesen, a magyar magas kultúrában nem.

A Budacanta nem pont irodalmi újdonságot, hanem gondolkodásbeli másságot jelenít meg. Amikor elsőre végigvittem, természetesen azt gondoltam, hogy „jó az anyag”, és egy jót nevettem (legalább jobb kedvem lett), másodszorra végigjátszva azonban döbbenetes gondolatokat fedeztem fel benne, amik annyira nem is voltak konkrétan elrejtve, csak elsőre nem lettem figyelmes rájuk.

A játék autista írójának utazásáról szól, műfaja szerint slice of life, tehát autobiografikus mű, az utazás, amit megelevenít, az angliai Nowhere-ből, konkrétabban Derbyshire-ből történik a magyarországi Budapest városába, Szilvia nevű ismerőséhez (penfriend), akivel együtt közösen motorsport versenyt néznek, és az utazás nehézségeit ecseteli az autista szerző a repülőgépen.

Konkrétumokról is szó esik, ami a neurotipikusságot és a neurodiverzitást illeti, szerinte egy autista egy neurotipukus emulátort futtat a neurodiverzitív elméjén, amikor normálisan viselkedik a külvilág számára. Egy autista látószögéből, pontosabban a szerzőéből, úgy tűnik, hogy a neurotipikus emberek, akik a társadalom 95%-át teszik ki, gondolatolvasók. Ezért mondtam, hogy elsőre úgy tűnt, „jó az anyag”, de jobban belegondolva mostanában lehet ebben némi igazság.

A neurodiverzitás a normálistól való eltérést jelent, nem is tudom, pontosan mi tartozik ide, olyasmik talán, mint az ADHD, autizmus és a skizofrénia, nem tudom. Amit tudok, hogy a társadalom 5%-a tartozik ide, és hogy ezek nem is annyira betegségek mint állapotok, és nekem nem tetszik az a hozzáállás, ahogy a pszichiátria gyógyszerezo őket. Csak ennyit akartam mondani ezekről a dolgokról, meg azt, hogy az autizmust is inkább megérteni kellene, mint cuccolni.

A játéknak van egy sajátos grafikája, talán ahhoz áll közel, ahogy a szerző érzékeli a világot, vagy ábrázolni képes, főleg vonalakból és körökből áll, végig a repülőút alatt, Budapestre érkezve azonban kitisztul a grafika, és nomál (neurotipikus) szemlélő által is követhetővé válik. A Budacantát egy másik program helyett választottam ma estére, és nem bántam meg végül.

https://www.springthing.net/2021/play.html#Budacanta

Autizmus, Interactive fiction, Játék
Mintha kizártak volna a saját bulimból, másnaposan kávézgatok különféle presszókban, várva, hogy elkezdődjön végre az életem afterpartija. / In Progress: DE-BTK kommunikáció-médiatudomány, újságíró szakirány / robi781030@gmail.com

Szólj hozzá Te is!