Búcsúüzenet a nyíregyházi pszichiátria részére
Megpróbálom máshogy elmagyarázni, valamivel modernebb megközelítésben. Mivel én egy időben bevallottan influencer szerepre törtem a mentális betegségek témájának a területén, onnan vágom, hogy ez a piac nem nagyon tűr meg más szereplőt a saját influencerein kívül, akik maguk a pszichiáterek. Ki hogyan. Van, aki még a régi urambátyám rendszer szerint, de valaki már egész kis show-t kerekít a rendelése köré, annak érdekében, hogy minél több betege legyen, akinek mérget tudjon felírni, és beadni, pontosabban rávenni szuggesztíven, hogy még önszántából be is vegye, sőt, még hálás is legyen érte, sőt, még ajánlja is az ismerőseinek. Már ahogy az egész lenni szokott. Ez bizony sarlatánság, kóklerség a javából, de államilag – egyelőre – szentesítve. De nem lesz ez mindig így, barátaim. Évek, esetleg évtizedek kérdése, de valaki fel fogja találni a spanyol viaszt, vagy én, vagy más, lényegében mindegy, amivel ki fogja ütni a pszichiátriát a nyeregből, és le fogja szállítani a magas lóról. A pszichiátria azért tudja még tartani az állásait, mert társadalmilag olyan mélyen van belegyökerezve a mindennapi életbe, hogy (láthatatlanul) egy csomó szálat irányít, amik nála futnak össze. Vegyük például a bíróságot: gondnoksági perek végeláthatatlan sorával foglalkoztatja és szórakoztatja őket.
Ezt azért teheti meg, mert jogilag le van védve. Rendőrség, mentők, gyógyszeripar? A zsebükben vannak. Ahányszor egy pszichiáternek kedve támad valakit „megleckéztetni”, megteheti, persze, bizonyos határok között. Azért arra én is vigyázok, hogy a határokat – egyelőre – ne lépjem át. Hiszen én is a kezeik között vagyok, és már egyre jobban nem akarnak elengedni, a gyógyszeres nővérke – aki a pszichiáternő helyett tartja a rendelést, valami Anikó nővér, folyamatosan azon sipákol, hogy miért nem egy egész ampulla abilify-t kapok, mert inkább belém fecskendezné a szrát, minthogy kiöntse a csapba. Mindenesetre drága szarról van szó: a xeplion (egy másik szr) ampullája 150000 forintot kóstál havonta.
Nem tudom, hány fszt kellett Anikó nővérnek a nyíregyházi pszichiátrián leszpni (és kiét), ameddig olyan pozícióba került, hogy cerkófmajomként beüljön a pszichiáterek nyakába és vezesse a rendelést a kiégett kollégák helyett, de valószínűleg nem egyet vagy kettőt. Hogy kiélhesse a primitív hatalomvágyát ő is annyi leszptt orvosf*sz után, a "szakma" nyilván rezignáltan tűri mindezt, mert őket meg ő tartja a „kezében”. Nem tudom, országszerte hány Anikó nővér van hány fejetlen pszichiátriával egybekötve, de szerintem elég sok, szóval nekem mostanában kezd egy kicsit megint betelni a pohár Nyíregyházával, és megyek át Debrecenbe, hátha nyugisabb körülményeket találok. Valahol csak van az országban viszonylag normális pszichiátria nem.
Ha ez sem válik, be kerek perec el fogom utasítani az orvosi ellátást, és aztán alászolgája, engem többet nem látnak ebben az aljas szisztémájukban viszont. Ja, ha valaki már nem emlékezne: én voltam a postaládás srác.
Deprecated: mb_strrpos(): Passing the encoding as third parameter is deprecated. Use an explicit zero offset in /home/yesokhu/madinhungary.org/inc/_ext/_url_rel2abs.php on line 157