Britney: Az egészség nevében

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (No Ratings Yet)
Loading...

Írta: Charlotte Beale, Mad In America, 2021. július 8.

Amit Britney Spears elmondott a bíróság előtt a múlt héten, megtörtént sokunkkal. Az élete csupasz tényeinek előadásának szomorúságával együtt, enyhülést hozott a kegyetlenségnek kitetteknek. Megjósolhatóan és kiszámíthatóan, felháborodás tört ki a nőgyűlölet és a korlátozás miatt. Az apja, a paparazzik, a közönség, és a pénzsóvár haszonélvezői a gondnokságának mind okolhatóvá váltak.

De mi van a pszichiátriaiparral, ami lehetővé tette Britney kényszerített „kezelését”? Mi van a „szakemberekkel”, akik támogatták gyereknemzési jogának elvételét, akik megkövetelték, hogy gyógyszert szedjen, és akik fenntartották a folyamatos hazugságot, az „egészség” nevében, hogy szükséges egy ilyen gondnokság a felügyelet fenntartásához. A média szabad kezet adott nekik.

A kérdéses gondnokság egy legális megállapodás arról, hogy nem rendelkezhet Britney a több, mint 60 millió dolláros vagyonáról, korlátozza abban a képességében, hogy szakmai és személyes kérdésekben döntsön. A gondnokság tipikusan akkor elfogadott, ha a személy komolyan cselekvőképtelen, vagy demenciája van, például.

A 13 év alatt, mióta megállapították a gondnokságot Britney fölött, kiadott három albumot, négy évig adott elő a saját Las Vegas-i showjában, 900000 jegyet adott el, és 138 millió dollárt keresett. Mégis törvényes jogi – és fizikai kényszerzubbonyban van. A június 23-ai bírósági beszédében, kérte a bíróságot, hogy vessen véget a gondnokságnak, Britney elmondta, hogy visszautasították, hogy keressen egy doktort, ami eltávolítaná a benne lévő fogamzásgátló eszközt, hogy lehessen gyereke. Az úgynevezett “csapata” nem engedi, hogy férjhez menjen a barátjához, már öt éve, mondta, és nem engedik neki, hogy az autóját vezesse.

“Az egyetlen hasonló dolgot Kaliforniában szexrabszolgaságnak hívják” – mondta Britney a bírónak – “Nincs rendben, hogy bármire kényszerítsenek, amit nem akarok megtenni.”

Tizennégy évvel egy nagyon publikus stresszkitörés után, a világ egyik legsikeresebb zenei előadója be van börtönözve a saját életébe. Örökös páciens, folyamatos gyógyszerfelírással. A sorsa mindent elmond, amit tudni kell a pszichiátriai beavatkozásokról.

Az elmúlt néhány hétben sok nő felidézte, amikor először hallották Britney-t, és hogy mit jelentett nekik. Kilenc éves voltam, amikor kiadta az első dalát. Gyorsan fel akartam nőni. Sikert akartam és pénzt keresni. Nem volt meg a tehetségem, hogy zenei sztárként tegyem ezt meg, mint ő. De bebizonyította a fiatal lányoknak, ha keményen dolgoznak, gyorsan felnőttek lehetnek. Megmutatta az utat előre, és borzongató volt.

Aztán, a történet szerint, túl sok lett neki. 2007-ben bement egy fodrászatba, és kérte, hogy borotválják le a haját. Amikor megpróbálták lebeszélni róla, elvette a borotvát, és megcsinálta magának, a paparazzik lencséje minden vonását megörökítette a fejbőrének. Mostanára, ez már nem olyan bizarr dolog, és nem is az én dolgom, hogy egyébként miért csinálta. Ha egy fodrász visszautasítaná, amit mondok, én is elég ideges lennék.

Némi idővel később, kényszergyógykezelték, ami a legeufemisztikusabb kifejezés arra, hogy a pszichiáterek kijelentik, hogy biztonságosabb lenne, ha a jogaitól megfosztanák. A múlt héten Britney betenkintést nyújtott nekünk, milyen életet kreáltak neki: Erőszakos beszállítások brutális táborokba, amik “rehabilitációs klinikáknak” vannak álcázva, korlátozott hozzáférés a pénzhez, amit keresett, lítium olyan erős adagban, hogy nem tudott beszélni, és természetesen, megvonták tőle a jogot, hogy gondot viselhessen a gyerekeire.

Természetesen minden boldogtalanságát a mentális betegségével magyarázták, nem pedig azzal a kimondottan különös bánásmóddal, amit megtapasztalva kellett élnie az életét. Ez azért is szívszaggatóan szomorú, mert ez az a sors, amire sok millió nőt ítélnek, az “egészség” nevében.

2006-ban, 17 évesen találkoztam az első pszichológusommal. A legokosabb gyerekként az osztályban, ameddig csak vissza tudok emlékezni, egyszer csak képtelen voltam tovább esszéket írni. Minden este, megfagyva ültem a fehér lap előtt. A családom összeomlóban volt, és roppant nyomás nehezedett rám, hogy bejussak az Oxfordi Egyetemre, ahová nem is igazán akartam menni. De ahelyett, hogy kérdéseket tettek volna fel, ami elvezetett volna a beszédhez, a pszichológus azt mondta, ha meg tudom változtatni a gondolataimat, meg tudom változtatni az érzéseimet is. Egy tábla előtt állt, és diagramokat rajzolt, hogy illusztrálja a kognitív viselkedésterápiát.

Kétségbeesetten próbáltam jól csinálni. De a klinikáján, a székében ülve, egy “tény” elkezdett beljebb vezetni. Én voltam a hibás. Valami nem működött a megfogalmazásommal, a móddal, ahogy az agyam működött. Ha teljesen működőképes leszek, jó gondolataim is lesznek, nem? Nem voltam többé normális. El kellett fogadnom minden felajánlott segítséget.

Azt hiszem, pusztító átalakulást hozott ez a kapcsolat azzal a pszichológussal, ami részben felelős volt azokért a tragikus eseményeknek a láncolatáért, amik végül oda vezettek, hogy egy erőszakos és kontrolláló kapcsolatban találtam magam, öngyilkos gondolatokkal minden nap, 29 évesen, az a “segítség”, amit kaptam, nyilvánvalóan nem segített semmit.

Találtam egy pszichoanalitikust, aki R. D. Laing Philadelphiai Szövetségénél tanul, aki nevetésben tört ki, amikor elmeséltem neki a problémát, hogy valami hiba van a gondolataimmal. És lassan, eljött a szabadulás. De 17 évesen kellett volna találnom ezt az analitikust, 29 helyett, megkíméltem volna magam néhány évnyi horrortól. Nem kellett volna bíznom olyan emberben, aki félelmet tanít nekem, és kétséget támaszt és zavart okoz bennem az “egészség” nevében, a dolgok most másak lennének.

Ha az emberek meghallgatták volna Britney-t, ahelyett, hogy szedálják, a dolgok máshogy alakultak volna, számára is. És a hallgatók számára is.

12 évig tartott elmenekülnöm a pszichiátriától. Britney-nek 14, és még tart. Csodálkoztam, és megkönnyebbültem, hogy még mindig küzd a halálos mocsár ellen, amire ítélték. De nyilvánvalónak kell lennie, hogy semmit sem tettek érte az “egészség” nevében, ami boldoggá tette volna.

Sokan közülünk, fiatal nők közül, azt hiszik, szükségük van ezekre az emberekre azért, hogy egészségesek legyenek, azt mondják nekik, hogy nélkülük egy legyőzhetetlen “betegség”-nek lennének kiszolgáltatva. Remélem, Britney tanúságtétele megmutatja, hogy az álmok túl tudják élni ezeket az embereket, és az élet jobb lehet rajtuk túl is.

Britney: In the Name of Health

Mad In America
Mintha kizártak volna a saját bulimból, másnaposan kávézgatok különféle presszókban, várva, hogy elkezdődjön végre az életem afterpartija. / In Progress: DE-BTK kommunikáció-médiatudomány, újságíró szakirány / robi781030@gmail.com

Szólj hozzá Te is!