Ifjúkoromban elolvastam az összes ős-horror sztorit, legalábbis igyekeztem képben lenni, például Mary Shelley Frankensteinjével, R. L. Stevenson Jekyll és Hyde-jával, E. A. Poe-tól nyomattam a Morgue utcai kettős gyilkosságtól kezdve mindent, amihez hozzájutottam, de Bram Stoker Drakulája valahogy kimaradt, pedig néhányszor már elhatároztam, hogy elolvasom.
Egy egyetemi vizsga kapcsán alkalmam nyílott rá, hogy végre pótoljam ezt a kulturális hiányosságomat. A könyv több fordítást megért, és valami olyasmit is olvastam mostanában, hogy nem biztos, hogy az én fordításom a teljes értékű verzió, mindenesetre Jonathan Harker naplója 67 oldalt tett ki. Nem tudom, mennyire rokonítható a Fanni hagyományaival vagy az Ifjú Werther szenvedéseivel, gondolom valamennyire, de az angol romantikának mindig volt egy sötét ága, amiből lényegében a spekulatív irodalom kifejlődött. A kelet szállította a folklórt és a szentimentális levélregényeket, a ködös Albionban pedig összegyúrták horrorisztikus történetekké ezeket.
Magyar szakon is valami ilyesmiről írtam volna a szakdolgozatomat, a gótikus horrorról, különös tekintettel Ann Radcliffe-re, de más irányt vett a történetem, amikor skizó bloggerként elkezdtem igazából kritikai vizsgálatnak alávetni a pszichiátriát, mind belső, mind külső megfigyelőként.
Tehát a Drakula naplóregény formában megírt mű, Jonathan Harker, az ügyvégybojtár, vagy már kész ügyvéd szemszögén keresztül bontakozik ki előttünk a történet. Azt kell, hogy mondjam, vannak benne horrorisztikus elemek, de egy mai, igazán bevállalós történethez képest dajkamesének mondanám. Egyébként hasonlít Poe-ra valamennyire, szerintem, stilisztikailag, de el is tér tőle, abban, hogy egy hosszabb történetet bont ki, és ezáltal szakít a novellaformával.
A sztori szerint a főhős Drakula angliai ingatlanjainak a papírjait intézni érkezik Erdélybe, ahol számtalan náció keveredésével találkozik, szlávok, szerbek, szászok, cigányok, magyarok, székelyek, satöbbi sorakoznak a regény lapjain, mint ahogy a valóságban is több nemzetiségű ez a vidék. Érdekes megfigyelni Bram Stoker spekulációit például arról, hogy a magyarok és az ugor törzs és Izlandról származnak, míg a székelyek Attila és a hunok leszármazottai (ha jól mondom).
Drakula valódi történelmi alakról mintázódott, egy Vlad Tepes nevű havasalföldi vajdáéról, aki hol a törökökkel állt szövetségben, hol a magyarokkal, legfőbb tulajdonsága hihetetlen vérszomja volt, amit szövetségesei igyekeztek kihasználni. Feljegyzések szerint valami 20000 embert húzatott karóba, emiatt kapta a „karóbahúzó” jelzőt, a Draco viszont, amiből a beceneve származik, latinul sárkányt jelent, szerbül pedig ördögöt, mindenesetre baljós jelenség volt. Háromszor is ült Havasalföld trónján, volt, hogy Mátyás király se szó, se beszéd, lesittelte, egyébként itt is megfigyelhető volt karóbahúzó tevékenysége, amit a cellájába betévedő kisebb állatokon végzett.
Ilyen mintája volt tehát Drakula grófnak, minden vámpírtörténet ősének, a történetben lassan bontakoznak ki a vámpír tulajdonságai, amik ma már átmentek a köztudatba, hatásos ellene a fokhagyma, a kereszt, a szentelt víz, nincs árnyéka, nincs tükörképe, vérrel táplálkozik, és másokat is vámpírszolgává tesz, mint például azt a három szukkubusz-félét, akik a várában élnek. A vámpír célja eljutni Londonban, és ott „élni világát”, Jonathan Harkert viszont egyszerű beszélgetőtársnak és nyelvtanárnak szeretné alkalmazni, amíg a londoni utazást és tartózkodást készítik elő számára.
A történet Harket foglyul ejtését és viszontagságát meséli el, a korabeli (1897-es) olvasó számára vélhetően izgalmas módon, és az ember még ma is talál benne szerintem csodálkoznivalót, ahogy egyszerű nyelvi eszközökkel próbálja kifejezni azt az iszonyatot, amit egy vámpír felbukkanása, és a vele való hétköznapi találkozások és munkakapcsolat jelent. Engem leginkább a szerkezete fogott meg, ahogy pontosan, szinte mérlegen adagolja a borzalmat és a szenvedést, a korabeli olvasó számára, természetesen, ma alig több borzonganivalót találunk a könyvön, mint egy-egy jól sikerült Grimm mesén. Amit ajánlanék, ha korabeli borzongásra vágyik az ember, Guy de Maupassant Szörnyszülöttek anyja, vagy Gustav Meyrink Gólem című műve, amik még híresebbek. A Drakulából viszont több film is készült, 90 éve mutatták be Lugosi Béla szereplésével az elsőt, a képen egy 1958-as Drakula feldolgozás látható, aztán van még 1992-es is... Szóval hirtelen nem is tudom, hány filmes adaptáció készült belőle, a számítógépes játékokról nem is beszélve, már csak amiket én tudok...
Deprecated: mb_strrpos(): Passing the encoding as third parameter is deprecated. Use an explicit zero offset in /home/yesokhu/madinhungary.org/inc/_ext/_url_rel2abs.php on line 157