Nagyon érdekes dolog történik velünk, mióta elköltöztünk: teljesen megváltoztak a vásárlási szokásaink! Igaz, ez már akkor elkezdődött, mikor még csak bemelegitett a kovid. Sokkal kevesebbet és sokkal olcsóbban vásároltunk, amennyire ezt Pest megye megengedte. Ráadásul két kocsink volt. Egy férfi egyszer azt mondta a férjemnek, hogy ne költözzünk el másik megyébe, mert itt jobb. Nem hallgattunk rá, és ez nem is olyan nagy baj, ha úgy vesszük! Inkább rájöttünk, hogy mekkora szegénység van (pont bepasszolunk, csak mondom). A twitteren megismert kedves nő sem dúskál, aki annyit segitett nekünk. Ő mondta azt is, melyik boltban vásárol, szerényen... Bementünk és igaza volt! Sokkal jobban kijöttünk, hát váltottunk a tecsóról és a lidliről a filléresbe. Csakhogy ott sem tartott sokáig az öröm! Sajnos. Ugyanis a gyümölcsök-zöldségek ára már ott sem szerény!
Leginkább banánt szoktunk venni, az mindenhol olcsóbb, illetve nyáron kaptunk otthonról zöldséget, gyümölcsöt. Szomorú tény, hogy férjem kollegái közül páran 2 hónapja már gyümölcsöt sem esznek... És ha előző otthonunkban maradunk, munka nélkül, mi is erre a sorsra jutottunk volna. De ezt mindjárt folytatom, előtte A Lecke:
Férjem kapott a főnökétől 4db 20%-os kupont a TV-ben reklámozott Inter.parba (legalábbis ott láttam, mikor még volt TV-nk), hogy menjünk el vásárolni. El is mentünk; hatalmas választék, prémium termékek. Köröztünk benn vagy fél órát, a kenyér ugyanannyi (400ft kilója!!! mindenhol) és egyre jobban dühösek lettünk az árakon. Egy fagyasztott pizza több, mint 1000ft, a joghurt alsó hangon 300ft (egy db), a kolbász 1500ft. Csak a csoki volt még jó áron, illetve a választék mennyisége nyűgözött le, egyébként teljesen elkeseritett az egész tapasztalat. Férjem és én alig vártuk, hogy kiszabaduljunk: a pénztárnál még belénk is kötött egy megrakott kosarú anya-lánya páros!
Megtanultuk a leckét rendesen: alig vettünk valamit, otthagytunk 8ezer ft-ot. Hát ennyit ér a nyugdijigazitás az inflációhoz, a 1.2%-os emelés! Hazafelé jövet fél órát dühöngött a férjem, hogy az ő fizetése is mennyit ér csak.
Bevallom őszintén, alig birjuk. Mire mindent kifizetünk, meg vagyunk lőve, pedig csak egy kocsink van és főzök minden nap! Igaz, persze, albérletben élünk, de arra megnyertük a támogatást fél évre. De mi lesz utána??! Itt nem maradhatunk. Hivtak haza, de nem tudom, mire számitsak, a bizalom oda a per beigérése óta, hát hogy tudnánk igy békében együtt élni? Itt legalább, ha pofon kell, telefonálok, és meg is van, de ott nincs hova előle "elbújni". Ráadásul férjem anyukája is kinlódik, most már örülök, hogy nem kértek az ápolásunkból, mert éjjelente kiabál, és egyébként is nekem mondja, hogy neki nem segit senki (érzed az ellentondást, ugye?) és vigyünk kutyakaját, különben éhenhalnak a jószágok.
Egyébként nem is értem, nem kissé elkenődve hallgattam végig a férjem dühödt monológját a szocializmusról, ahol senki nem lázadt cserébe mindenki lopott, az előző vállalkozó generációról, ahol TUDTÁK, hogy nem lesz nyugdij, mégsem volt tervük a megélhetésre öregkorukra, és hogy ha itthon maradunk, csak eladósodunk, nem véletlenül támogatja a kormány már a tetőterek beépitését is! Elkeseritő, mert igaza van. És mi pedig, mehetünk összeszerelőüzembe dolgozni és a fizetésünket el is viheti csak a kaja megvásárlása, utána pedig nem marad semmi, nem hogy saját otthon, vagy éppenséggel nászút igy 2 és fél évvel a házasságkötésünk után. Sehogy nem jön ki a matek! Mondjuk, nem is értem, mit vekengek ezen az egészen, hiszen egyes celebek cipője többet ér, mint az én havi ellátásom többszöröse...
Szóval igen, köszönjük A Leckét innen is! Nagyon tanulságos volt... Remélem neked is, aki ezt olvasod!
Deprecated: mb_strrpos(): Passing the encoding as third parameter is deprecated. Use an explicit zero offset in /home/yesokhu/madinhungary.org/inc/_ext/_url_rel2abs.php on line 157