[caption id="attachment_12098239" align="alignnone" width="960"] Beadandó napló[/caption]
Már napok óta húzódik egy bizonyos politikatudomány beadandó. Igaz, hogy közben Roland Barthes irodalomelméleti tanulmányait olvasgattam a záródolgozatomhoz, és egy Sigmund Freudról és a pszichoanalízisről szóló értekezést fordítottam, de amikor már láttam, hogy baj van, mert közeledik az a homályos határidő, amit kijelöltek a beadandó elkészítésére, elkezdtem gőzerővel politikatudományi tanulmányokat olvasgatni, és leírni, ami közben megfogalmazódott bennem. Be kell vallanom, hogy nagyon keservesen megy a dolog, Ma plédául + 2 oldalt írtam a beadandóba, a tegnapi másfélhez. Eddig akinek megmutattam, azt mondta, jó. Nem nagyon szoktam félkész írásokat mutogatni, ez lesz eddig szerintem a leghosszabb egybefüggő írásom. Szerintem amúgy (állat)kínzás 8-10 oldalas, meg 20000 karakteres beadandókat kérni, pláne úgy, hogy előtte az ember azt se tudja, hogy az adott tudományterületet eszik-e vagy isszák.
A permanens szenvedés jobb, mint a langyos állóvíz
Mindegy, nem én vagyok a főnök. Néha úgy érzem, permanens szenvedés az egyetem, de ilyenkor azzal vigasztalom magam, hogy még a permanens szenvedés is jobb, mint az a langyos állóvíz, ami anélkül lenne az életem. És úgy is érzem, hogy kifogás az egyetem az életbeli feladatok elvégzésére, de hát mindig is az volt. Egy kis tettetett tudományoskodás, néha egy kis gyenge művészkedés, egy csomó blogolás és honlapozás. Mi szeretnék lenni, ha elvégzem az egyetemet? Semmi. Csak kellett egy diploma, amit kommunikációból lehet a legkönnyebben és legolcsóbban megúszni (fél év 150000).
Van-e élet az egyetem után?
Az egyetem után szeretnék programozni és informatikázni többet, nem feltétlenül szervezett keretek között. Az újságírást meg megtartom hobbinak (meg a hanyatló nyugat ópiumának). Blogolási szinten, mert hogy sehol nem alkalmaznak, abban biztos vagyok (még gyakorlatra sem kellettem 5 hely közül sehova). Ennyit szerettem volna elmondani ma este. Azért a sok bosszúság meg h#lye tantárgy között van olyan is, amit szeretek, végül is, megérte csinálni. Nagyon közel állok már a diplomához, jövő félévben zéródolgozat + állatvizsga, de én innen is képes vagyok elbaszni. Habár felvételire is úgy mentem be, hogy több, mint egy hetes részegség után, halál sokadnaposan valahogy beestem, aztán mégis 5-ös lett. Az egyetemet meg úgy csináltam, hogy a mostani félév kivételével az utóbbi időben minden félévben a diliházban kötöttem ki. Mindegy, reméljük a legjobbakat...
Búcsúzom, időm lejárt...
Ha valaki figyel, láthatja, hogy mától reklámok mennek az oldalon, ezen is, és az interactivefiction.hu-n is, szerintem nagyjából sikerült őket tűrhetően beintegrálni. Ez a bejegyzés a személyes gondolatok kedvelőinek íródott, ami kendőzetlenül feltárja az igazságot, ami mindig meglepőbb, mintha idealizálnánk. Nem ígérem, hogy sok ilyen lesz a közeljövőben, most is csak összefoglaltam nagy vonalakban, hogy mi is a helyzet pontosan velem, személyes, mondhatni baráti hangnemben, ahogy a kezdeti blogjaimban tettem. Ami újdonság még, hogy terveim szerint a fórumban fogok közzé tenni néhány személyes gondolatot esténként, hogy tudjam mire használva azt is, amíg jobb helyet nem találok az esti, napi gondolataim közlésére (pl. Kossuth Rádió :-) ). Na, jó vége a napnak, vége a naplónak, vége a poénkodásnak.
Deprecated: mb_strrpos(): Passing the encoding as third parameter is deprecated. Use an explicit zero offset in /home/yesokhu/madinhungary.org/inc/_ext/_url_rel2abs.php on line 157