A jelentés közvetlen és közvetett módszereket határoz meg a mentális egészségügyi kezelésben alkalmazott kényszerítő gyakorlatok csökkentésére, megelőzésére és megszüntetésére.

Írta: Jenny Logan, 2022. április 20.

A kényszerítő mentális egészségügyi kezeléssel járó ártalmakra vonatkozó növekvő tudatosságot tükrözve az Európa Tanács kiadott egy jelentést a tagállamok számára a „jó gyakorlatokról”, amelyek célja a mentális egészségügyi kezelések biztosításának önkéntes intézkedéseinek előmozdítása. A jelentés civil szervezetek, emberi jogi intézmények és más jogvédők kutatásaira és érdekképviseleteire támaszkodik.

„Egyre több bizonyíték áll rendelkezésre a kényszer csökkentését és megelőzését célzó intézkedések sikerére a mentális egészségügyi intézményekben és a krízissegítő szolgáltatásokban. Ezek a bizonyítékok arra utalnak, hogy a sok kormány, szakember és közösség által a kényszer megfelelőségére és „szükségességére” vonatkozó számos feltételezést újra meg kell vizsgálni.”

Az olyan kényszerkezeléseket, mint a kényszerű kórházi kezelés, régóta negatívan jellemezték, mint a mentális egészségügyi problémákkal küzdő személyek, különösen a fiatalok ellátásának módjait. A serdülőkorban végzett kényszerű kórházi kezelés növelheti az öngyilkosság kockázatát, és növelheti a COVID-19-hez kapcsolódó szövődmények megszerzésének és kialakulásának kockázatát. Az ilyen kezelések „kiválthatják vagy megerősíthetik a megbélyegzést, csökkenthetik a szolgáltatókba vetett bizalmat, károsan befolyásolhatják az önértékelést és a kialakuló identitás egyéb aspektusait, valamint megzavarhatják a kortárs és iskolai kapcsolatokat”.

Az Egyesült Államokban a feketék és a kisebbségi fiatalok nagyobb valószínűséggel esnek kényszerkezelésnek vagy kórházi kezelésnek. Ezenkívül a közelmúltban végzett kutatások a feketék orvosi és jogi kényszerkezelésének jelentős kombinációját találták, ami arra utal, hogy a pszichiátria és a jog olyan kölcsönhatásba lép, amely különösen problémás a pszichózisban szenvedő feketék számára.

A Tanács jelentése négy jó gyakorlati területet határoz meg az önkéntes kezelés előmozdítása terén: kórházi kezdeményezések, közösségi alapú kezdeményezések, hibrid megközelítések a szakpolitikához és a programozáshoz, valamint egyéb kezdeményezések a kényszer csökkentésére. A Tanács szerint:

„A gyakorlatok közvetlenül célozhatják a kényszerítő gyakorlatok csökkentését, megelőzését vagy akár megszüntetését a mentális egészségügyi intézményekben, mások pedig közvetve hasonló eredményeket fognak eredményezni azáltal, hogy előmozdítják az önkéntes mentális egészségügyi ellátás és támogatás általános célját.”

Kórház-alapú kezdeményezések: Ez a rész esettanulmányokat tartalmaz a világ minden tájáról olyan programokról, amelyek célja a pszichiátriai betegek elzártságának, kényszerének és korlátozásának csökkentése, nem hierarchikus technikák, például a Nyílt párbeszéd és a „Nyitott ajtók politikája” felhasználásával – ami azt jelenti, hogy az osztályok alkalmazzák a záratlan ajtók nyitva tartásának politikája.

Közösségi alapú kezdeményezések: ez a rész több ország kezdeményezéseit azonosítja, amelyek nem kényszerítő alternatívákat alkalmaznak az ellátás nyújtására, ideértve a menedékházakat, a kortárssegítő csoportokat és a helyi támogató hálózatok aktiválását és újraaktiválását célzó krízisbeavatkozásokat.

Hibrid megközelítések: a Jelentés ezen része olyan országokból, mint Olaszország, Norvégia, Svédország és Hollandia példákat sorol fel a kényszer csökkentésére és megszüntetésére irányuló politikákra és eljárásokra, mint például a nyitott ajtók politikája a pszichiátriai osztályokon, a mentálhigiénés ellátás intézménytelenítésére irányuló erőfeszítések, „beteg által irányított cselekvési tervek” a kényszerkezelési elrendelések fellebbezésére, és „fókuszált beavatkozások” biztosítására a krízishelyzetben lévő személyek számára (a kényszerkezelés helyett).

Egyéb kezdeményezések: a jelentésben azonosított végső legjobb gyakorlati terület három kutatáson alapuló kezdeményezést sorol fel a kényszer csökkentésére: a társak támogatása, a válságok előzetes tervezése és a nem kényszerítő beavatkozásra vonatkozó képzés. A formális társtámogatás például lehetővé teszi a szolgáltatás korábbi vagy jelenlegi felhasználóinak, hogy professzionális szerepet vállaljanak a szolgáltatásokban.

„[A kortárs támogatás] számos olyan kérdésben történt előrelépéshez kapcsolódik, amelyek hatással lehetnek a mentális egészségi állapotú és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek életére.”

Összességében ez a négy gyakorlati terület teljesíti a Tanács stratégiai cselekvési tervében meghatározott célját, hogy „segítse a tagállamokat [azáltal], hogy kidolgozza a bevált gyakorlatok gyűjteményét a mentális egészségügyi ellátás önkéntes intézkedéseinek előmozdítása érdekében, mind megelőző szinten, mind helyzetekben. a tagállamok példáira összpontosítva.” Ennek megfelelően a jelentés megállapításait összefoglalva a Tanács arra a következtetésre jut, hogy:

„Sok kortárs kényszerintézkedés nem „szükséges”, ha van befektetés az alternatív gyakorlatokba, és kifejezett elkötelezettség van a csökkentési, megelőzési és felszámolási kezdeményezések mellett. Kényelmes jogi és erkölcsi érvek szólnak az ilyen gyakorlatok bevezetésének kötelezővé tételéhez és az elszámoltathatósági intézkedések meghozatalához a jogokon alapuló és behajtás-orientált rendszerekre való szélesebb körű átmenet biztosítására.”

****

Council of Europe (2022). Compendium Report: Good practices in the Council of Europe to promote Voluntary Measures in Mental Health Services. (Link)