Az élet injekcióval
Jó reggelt!
Ma reggel úgy üvöltött a szél és úgy zuhogott a jég, hogy meg kellett kérem a Papát, vigye el a fiam az iskolába. Ugyanis megigértem a háziorvosomnak, hogy ha rosszul érzem magam, akkor nem fogok volán mögé ülni! Márpedig nem csak az idő volt végitélet alatt, hanem ma reggel én is.
Tegnap kaptam meg az injekciót. Cisordinol jár nekem is, három hetente... A mindennapos tabletták mellé. Most el lehet képzelni, ha én megosztom, hogy milyen is ez az injekció.
A beadása, ha jól csinálják, hiába olajos maga a folyadék, fájdalommentes. Szerencsére a háziorvosom asszisztense igy adja be, mig a kórházban, vagy akár a szakrendelőben rendkivül fájdalmas is tud lenni! Egyszer nem olyan rég még be is dagadt a fenekem és nagyon piros is volt, mikor begyulladt, ugyanis mindig a másik oldalra kell adni, váltogatva. Nekem kell észben tartani, mikor melyik oldal volt, nyilván nem várhatom ezt mástól.
Az első pár órában még nem történik semmi. De én már okosabb vagyok, mert előre tudom, hogy ki fog ütni legalább egy napra. Ezeken a napokon nem dolgozom (szerencsére én osztom be az időm). Tegnap reggel 8kor szúrtak, délben keltem föl utána és birtam ki este tizig igy. Ilyenkor csak megy az idő, eltelik. Nem vagyok képes nagyon semmire, bár tegnap egy nagybevásárlás azért összejött, persze nem egyedül, férjemmel mentünk el. Ilyenkor még az emlékezetem is kihagy, ahogy azt is elfelejtettem, hogy tegnap délután 5-től még hétig pihentem. Utána folytattam picit a munkát, egyeztettem, és megkértem a szüleimet, hogy velük aludhasson a fiam. Nem mindig üt ki ennyire, de olyan minden második, harmadik igen. Még a gyerek is észrevette, mikor mentem érte tegnap a suliba, hogy vékonyabb és erőtlenebb a hangom, és "valahogy más vagyok". A szokásos edzésre mindig a Papa viszi, én csak fizetek és büszkélkedek, hogy nem hagytam magam erről lebeszélni és beirattam még elsőben! Ő meg szépen lébdel fölfelé és már nem akarja abbahagyni. Na mindegy, szóval hol is tartottam?
Ilyenkor a férjem főz és takarit, én alszom és dolgozom. Nomeg a suliba jövök megyek, nemcsak a fiam hozom viszem kisérgetem, hanem ma a szülői értekezlet is lesz. A ramaty állapotomat még manapság is sok sminkkel és picit kiöltözve próbálom eltakarni, nomeg a maszk-szerü arc, amit az egyik gyógyszer okoz, épp elég a társadalomnak (visszahallottam, hogy furcsának tartanak), nem kell még az ilyenkor széteső személyiségemmel is foglalkozni.
Ahogy múlnak a napok, úgy javul. Kb 3 nap szokott kelleni. Csak éppen akkor érzem magam igazán jól és felszabadultan, mikor tudok szivből nevetni is és sokat mosolyogni, mikor már eltelt vagy 2 hét! Igen, ennyire lenyomnak, elnyomnak ezek a cuccok, ahogy Robi a vilaggep.com oldalon irta is, higitót kapunk injekció formájában. Mert erre jó. Haha. A gyógyszerem is érdekes, az első tiz percben hogy bevettem, semmi, utána pedig az ólmos fáradtság. Viszont igy, hogy ennyire kezelnek (mert engem aztán nagyon), szépen irányitható és saját gondolatait elnyomó nő vagyok. Férjem szokta szóvá tenni, hogy látja milyen vagyo valójában és mennyire más gyógyszerezve, szedálva, és egyetért abban, hogy kevesebb gyógyszer is elég lenne... Egy kis skizoaffektiv zavarért már ennyi jár.
És be kell vallanom, ijesztő, hogy ilyenkor hogy rá vagyok szorulva másra! Értem, hogy segiteni akarnak a közvetlen családom tagjai, ugyanakkor már sok is nekik néha. Ha egyedül lettem volna a fiamra ma reggel, akkor vagy várok addig, amig elül a vihar, még ha késünk is, vagy igazolok egy napot neki. Hiszen kinek hiányzik még egy baleset is, a jéggel teli utakon!
Deprecated: mb_strrpos(): Passing the encoding as third parameter is deprecated. Use an explicit zero offset in /home/yesokhu/madinhungary.org/inc/_ext/_url_rel2abs.php on line 157