Ápdét

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (No Ratings Yet)
Loading...

Mikor az előző bejegyzésemet irtam, nem kissé voltam magam alatt. Az itteni olvasóknak ezúton üzenem, a gyereknek az eddigi vizsgálatok szerint kutya baja! A többi függőben.

Csak hogy ne érje szó a ház elejét, mint hogy példásak lennénk vagy éppen kiemelkedőek, elmondom, hogy bekaptunk egy csúnya náthát! Fiam és én. Férjem még tartja magát, reméljük, az ő immunrendszere erősebb! Szerencsére lázunk nincs, csak duda orr, elment hang és sok prüszkölés. Pedig azt hittük, elég lesz a sok vitamin, csak arra nem számitottunk, hogy hamarabb elkapjuk a náthát, minthogy felépülne újból az immunrendszerünk. Úgyhogy most nincs iskola, és a főzés terén is le vagyok maradva, fagyasztott ételekhez készitek köretet, ebben ki is merül most a tudomány! Ugyanis spórolás is van, nyakunkon a tél, bár aki gázzal fűt, az valószinűleg nem érzi át ezt a tüzifa kérdéskört. Semmi baj, eddig én sem éreztem, most viszont a bőrömön tapasztalom…

Olvastam twitteren, hogy a svédek az igazán spórolósak. Zero waste kultúra, nekünk ez nem mindig sikerül, de azért határozott javulást érzek magamon. Ilyen apróságok, mint hogy nem ettük meg 3 nap alatt a körtét, és hármat ki kellett dobni (nem is olyan apróság a mai árakhoz képest, hadd javitsam ki magam), teljesen ki tud akasztani! A szilvából is egyet ki kellett dobni. Ugye próbálunk mindent megenni, a maradékot is felhasználni valahogy, mint a svédek (aki úgy hallotta, hogy még a saját ürülékük is megeszi, nem tévedhetett akkorát!) és ezzel is sok kis forintot megmentünk. Tehát a mézes üvegben forró teát töltöttem, hogy ne a mosogatóba menjen, amit nem tudok lekaparni, például. Vagy épp nem dobtam ki egy 10×10-es fólia darabot, mehetett a mini padlizsán alá a sütőben, sőt, egyáltalán, megesszük a mini padlizsánt is, ami saját termés. Itt vannak a kertben férjem remekművei, a paradicsomok, amik közül sok mostanra be is érett, hála a gondozásának, szóval igy is előrébb vagyunk! Egyébként ha van hasonló ötletetek, ne tartsátok magatokban. A papirt gyűjtjük télire gyújtósnak és többet nem rendelünk fát, hanem autót bérelünk és egy rokon segitségével mi vágjuk, hordjuk, pakoljuk, igy is komoly összeget megtartva nálunk. Szóval tombol nálam a “svédezés”, mert inkább igy fogom fel, mint hogy már megint lemondtam valamiről.

Ugyanis nagyon sok mindenről lemondtam, vagy épp megvettem és nagyon beosztom, hogy külön életünk elején, ami lassan végetér (mármint az eleje ér véget, nem egyáltalán), ne szenvedjünk hiányt semmiből. Ilyen a cipő (mindegyik nyári megy tönkre, de majd jövő nyáron pótolok), smink (megvettem előre, plusz a helyi háziorvos hatására alig festem magam, remélem nem romlik rám!), ruhák (rogyásig hordom őket, megvarrom, amit tudok), alkoholos italok (egy az egyben leálltam, néha fél pohár sör – egy héten egyszer – amit engedek magamnak), körmök (ide aztán igazán nem kell gél lakk!), joghurt (nem valami laktató és nagyon drága), és még van pár dolog. Egyedül a cigarettát nem sajnáltam magamtól (pont a legártalmasabbat), de tervezem, hogy forditok az egészen! Sőt, bevallom, el is kezdtem, napi 2 szállal megvagyok, pláne igy betegen és megrendeltem a nikotin tapaszt a gyógyszertárban, amivel januártól olyan szépen megoldottam a füstölést, egész késő tavaszig, nyár elejéig. Ez a “sok kicsi sokra megy” aztán ahhoz vezetett, hogy újra elkezdtem kocogni (az is ingyen van), elkezdtem növeszteni újra a hajam (fodrászhoz sem járok, voltam egyszer mielőtt elköltöztünk volna és nem festem már – látszódnak is az ősz hajszálak, mind a 15db) és rájöttem, hogy még mindig van elég ruhám az egy évvel ezelőtti bevásárlás miatt.

Egyébként, mivel igy fogom fel én is, gyerek sem nyúz semmiért. Ő viseli szerintem a legjobban, hála az internetnek, amit legfőképp tanulásra használ (cikkeket olvas, oktató videókat néz, néha játszik azért, de reggelente is már inkább duolingozik) és mindent, de mindent megeszik… (győzzük kajával) Nyilván iskolába el kellett inditani, de itt ez nem egy olyan rongyrázós társaság, ahogy eddig éreztem. Ezt ahhoz tudnám hasonlitani, mint mikor a minimalista életmódot elkezdtem, és azon lamentáltam, mi volt előbb: a döntés, hogy nincs több kacat, vagy a tapasztalás, hogy nincs több költekezés, mert nem fér bele. Kacatot még ide is hoztunk, de alig pakoltuk ki, kiderült, nem kellenek még mindig, elvagyunk nélkülük! Viszont a végeredmény jó lett, és most ezzel a svéd technikával szerintem megint jók leszünk! Muszáj, hiszen egy házat bérelünk, szóval azért a cél megvolt és megvan!!

Kaland az élet, hiába, akkor már inkább mosolyogjunk rajta és keressünk rá egy gyűjtőfogalmat, ami illik hozzánk, mint hogy azon keseregjünk, hogy egy célt sehogy nem tudunk elérni.

Én sem sz@rrágásnak hivom az új lemondásokkal járó életvitelem, hanem beosztósnak, spórolósnak, illetve svéd stilusúnak 😀

Leave a Reply