Állítsátok meg a világot…!

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (No Ratings Yet)
Loading...

Jó hangulatban telt az idei karácsony is. A bejgli mellé a következő híradásokat kaptuk (már akit érdekelt egyáltalán): Elon Musk műholdjai felvonulást tartottak az égbolton. Állítólag engedélyt kapott az USA-tól, hogy az egész Föld légterében reptesse őket. Persze, USA< – > Föld. Nem ragozom. Közben Oroszország szép csendesen leválasztotta magát a globális internetről, állítólag tesztjelleggel, így övé a világ legnagyobb intranet (belső) hálózata. Csak úgy mellékesen jegyezték meg, a hír nem keltett különösebb figyelmet. Közben a pszichiáterek sem pihentek, természetesen: új diagnózisokat állítottak fel a klímakatasztrófa iránt aggódók számára. Szóval ez az a pont, amikor úgy érzem, egy kicsit gyors a tempója ennek a globális őrületnek, avagy szeretném, ha megállítanák a világot, mert ki akarok szállni. Bár, ha kiszállnék, és elvonulnék valami ökofaluba, attól sem biztos, hogy jobb lenne valami, de kezdem feladni a reményt, hogy személyesen bármi ráhatásom lenne valamire, bármire, akármire, de még csak a legközelebbi ismerőseimre sem. Igaz, ha még a Putin Net és az oroszországi események is hidegen hagynak mindenkit, én mire számíthatnék? Mit tehetnék, hogy szavaim ne vesszenek el az információs kavalkádban és zűrzavarban?

Az ember közben egy percre sem pihen, csak fél szemmel figyeli a világ eseményeit, ma 3 vizsgán vagyok túl, a kultúraközi kommunikáció teljes siker (5), a populáris zenei kultúra görbül (3), és a harmadik, a helyesírás még kérdéses. Abból sem illene megbukni. Többet is tanulhattam volna a vizsgákra, ha nem olvasnám éppen Dr. John Hall: Guinea Pigs c. könyvét, többek között, ami elmagyarázza a világ működését egy másféle nézőpontból, mégpedig a célszemély szemszögéből. Néhány dolog az emberben ilyenkor a helyére kerül: például a megfigyelésnek tűnő helyzetek, fura működése informatikai eszközöknek, a fülzúgás, a különös időbeli egybeesések, ezeknek mind-mind jelentős szerepe van abban, hogy – mint mondják – nem vagyok fontos személy, persze, hogy nem, éppen csak egy a sok áldozat közül. Aztán fel lehet úgyis fogni, hogy „így fejlődik az orv(os)tudomány”, és nekem ez a szerep jutott, kalap, 600. Aki még el is hiszi mindezt a fennálló társadalmi rendben, örül, hogy nem neki jutott ez a szerep, nincs mit kezdenie ezzel, maximum, majd ha a gyereke lesz hasonló helyzetben, eszébe jutok, persze, ha megtörtént a baj, őt is biztosabb orvoshoz vinni… Azért az ember reméli, hogy idővel változhat ez a prognózis, jelenleg itt tartunk.

Úgy mondják, akit kiválasztanak, élethosszig tartóan „benne van a programban”, figyelik, néha „célkeresztbe kerül”, de ha szerencséje van, normális életvitelt folytathat. Nem árt, ha kerüli a drogokat, alkoholt és a pszichiátriát, mert ezek csak újabb fegyvereket adnak a megfigyelők kezébe. A célszemélyek kiválasztása véletlenszerű, a számarányokra szerintem kínosan odafigyelnek, a társadalom 1%-áért nem fog szót emelni a többi 99, pláne, ha skizofrén gyilkosokként vannak eladva a tömegmédia által. Szép lenne, ha azt a hivatást választanám kommunikáció szakosként, hogy terjesszem a nézetemet a médiában, annyi a baj, hogy oda ilyesmit nem engednek be, mert ez társadalmilag is, orvosilag is szigorúan összeesküvés-elmélet, sajnos egyelőre csak mint magánember foglalkozhatom vele. A könyv írója is úgy véli, ne hangoztassuk úton-útfélen a véleményünket, mert ez csak eggyel több ok arra, hogy elhelyezzenek valahol a paranoid spektrumon. Régebbi nézetem, hogy zseniálisan megtervezett és végrehajtott bűntettekről van szó, aminek a kiterveltségéhez és aljasságához nem fér kétség, és alig fogható valami. Ezeknek a nem-halálos fegyvereknek és módszereknek a tesztelését nem szabályozza törvény, kivéve az USA-ban, egy államban, ahol a megfigyelő a gyilkosságtól sem riadt vissza, de így ez is emberéletbe került.

Egyébként aki elhiszi ezt az egész sztorit, elhiszi, aki nem, nem, az ember józan belátására van bízva, de ha meggondoljuk, módszernek sem utolsó, ha a saját történetünket mint célszemély rekonstruáljuk, egy alternatív módja a skizofrénia magyarázatának, szerintem megéri eszerint a teória szerint újraértékelni az életünket, veszteni nem vesztünk vele semmit, hanem közelebb visz a megoldáshoz, mint bármi más. Talán, merthogy gyanúsan igazság-szaga van… Azért nem zárom ki annak a feltétezésnek sem a jogosultságát, mint ahogy a könyv írója sem, hogy valóban létezik skizofrénia, és a célszemély-műveletek ennek a tüneteit imitálják, de én ezt a tapasztalataim alapján egyre kevésbé tartom valószínűnek. A skizofrénia egy elvont fogalom, amit katonai, titkosszolgálati, és egyéb módszerekkel fájdalmasan valóságossá tettek a lakosság, a “hétköznapi ember” számára.

Célszemély, Skizofrénia
Mintha kizártak volna a saját bulimból, másnaposan kávézgatok különféle presszókban, várva, hogy elkezdődjön végre az életem afterpartija. / In Progress: DE-BTK kommunikáció-médiatudomány, újságíró szakirány /

Leave a Reply