Alan Watt és a beadandó
Szövegtani elemzésre Alan Watt egy szövegét választottam, aki író és rádiós műsorvezető, és egy magyarul is elérhető, népszerű videóban markáns véleményt fogalmaz meg a globális világfolyamatokról, egy eléggé médiapesszimista nézőpontból. A szöveg egy nagyobb interjú része, amit egy Médiavadász nevű csoport kivágott a korábbi interjúból, és ellátta egy meglehetősen félreértelmezhető címmel: Mi zajlik a koronavírus jelenségének hátterében? | Alan Watt meglátásai. Itt ütközünk az első problémába, a címadás és a szerzőség kérdésébe. Mivel az eredeti, teljes szöveg már 2011 februárjában elérhető volt magyarul a weben, legjobb esetben is 9 éves szövegről van szó, tehát Alan Watt nem beszélhetett konkrétan a koronavírusról, mert az értesüléseim szerint tavaly, 2019-ben jelent meg. Vitatható tehát a címadás módszere, de valószínűleg elérte a Médiavadász a kívánt hatást, mert a videó március 21 óta 117000-es nézettséget generált május 14-éig. Reklámszerepűnek nevezném a címet, éppen ezért, mert meghökkentő, újszerű és figyelemfelkeltő, mindamellett, érzésem szerint egy kissé félrevezető is, ami sokszor belefér, legalábbis a média, kiváltképp az online média (újmédia) bizonyos képviselői, etikusan vagy sem, előszeretettel élnek ezzel a fogással. Érdekesnek tartom azt az eljárást is, ahogyan a videókat felcímkézik olyanok, akik feltöltik a YouTube-ra, és ezzel új értelmet és értelmezést próbálnak belecsempészni.
A szöveg angol nyelven hangzik el, számomra is jól érthető angolsággal, és a felirat magyarul jelenik meg, érzésem szerint meglehetősen pontos, jó fordításban. A videó szövegét lejegyeztem, és ezt a szöveget próbálom meg a klasszikus szövegtan módszerével elemezni, más megközelítéseket bevonni, mint például a szemiotikai textológiát nem érdemes. A videón nem látszik más, mint hogy egy kockás inges, hosszú hajú, szakállas férfi beszél egy könyvekkel megrakott polc előtt, a képi világa ennyiben szinte teljesen lényegtelen, maximum annyit lehetne róla elmondani, hogy a klasszikus, írókkal készült interjúk látványvilágát idézi ez a látványvilág. A szöveget megpróbálom a szöveggrammatika, a szövegszemantika és a szövegpragmatika szempontjai szerint értékelni.
- Szöveggrammatika
A szöveg grammatikai szintjéről elmondható, hogy a beszélő a bevezető szakaszban fogalmakat tisztáz, vagy olyan dolgokról beszél általánosan, amit mások cselekszenek, ezért itt az E/3 és T/3 beszédmód dominál, hatja át a szöveget. Ennek ellenére a szöveg egy E/2-es igével indul, „Hogyan tudod a békésen legelésző csordákat átterelni...”. Majd a következő mondatban egy T/2-es szerkezetet találunk: „Mert, ugye, olyan a természetünk, hogy nem szeretjük a változásokat.” Bár, ezek a kifejezések utalhatnak némi anglicizmusra, mert mindkét mondat általánosságokat fogalmaz meg, mondhatnánk őket E/3-ban: „Hogyan lehet a békésen legelésző csordákat átterelni...”, „Mert, ugye, olyan az emberi természet, hogy nem szeretjük a változásokat.” A szöveg második felében ismét visszatér az E/2 beszédmód, amit értékelhetünk úgyis, hogy angolosan fejezi ki magát a beszélő, de szerintem inkább úgy lehetne, hogy retorikai fogást alkalmaz az E/2 számú és személyű ragozással. További retorikai fogást fedezhetünk fel a szövegben, amikor a szövegben újra és újra ugyanazokkal a kifejezésekkel nyomatékosít a beszélő valamit, ebben a szövegrészben: „Mit tehetsz a terrorizmus ellen, ha, mondjuk, tényleg létezik és veszélyeztet? Kívül esik a hatáskörödön. Tehetetlen vagy. Mit tudsz tenni a járványokkal kapcsolatban? Kívül esik a hatáskörödön. Tehetetlen vagy. Mit tudsz tenni az ellen, hogy valaki atombombát robbantson New York kikötőjében vagy akárhol? Semmit. Tehetetlen vagy.” Mégpedig az egyes ember tehetetlenségét nyomatékosítja a szervezett irányítással és kontrollal szemben. Alan Watt tehát egyfajta egzisztenciális válságot, elidegenedettség érést, izolációt nyomatékosít és fejez ki ezzel.
- Szövegszemantika
A szöveg szemantikai szintjén egy monologikus szöveget figyelhetünk meg, az azonos téma alapvetően meghatározza a szöveg jelentésbeli összetartó erejét, vagyis a szövegkohéziót. Lehet, hogy valamikor, a szöveg elején elhangzott egy feltett kérdés a beszélőnek, de valószínűbb, hogy nem. Alapvetően egy olyan interjúszerű szövegről van szó, ahol csak a beszélő monologizál. Inkább egy retorikai, motiváló, meggyőző szöveg, ami arról próbál minket meggyőzni, hogy az egész életünket próbálják helyettünk megtervezni, vagy abba tervezetten beavatkozni. Feltételez egy olyan működő tömegpszichológiát, amit a megfelelő helyeken ismernek és használnak is. Ami egyébként logikusan hangzik. Utal is a szövegben pszichológiai tanulmányokra. Szerintem úgy érti, és feltételezi, hogy az egyéni pszichológiai tapasztalatok könnyen kiterjeszthetők tömegekre is. Szerintem a szövegkohéziót erősíti még a mondatok közötti erős logikai összefűzöttség is, a beszélő nem kalandozik el, logikusan követik egymást a mondatok, többször szerepel a szövegben a „sokkolásos művelet” kifejezés, végül is nagyrészt ennek a fogalomnak a kifejtését adja a szöveg.
- Szövegpragmatika
A szöveget a jakobsoni modell szerint a referenciális funkcióban látom erősnek, mert érzésem szerint a szöveg a világra vonatkozik, a tájékozottságot szolgálja. Emotív és konatív funkciót is tulajdoníthatunk, nem is annyira a konkrét szövegnek, hanem inkább az arra való reakciók bővelkednek inkább benne, megnézhetők a YouTube hozzászólásokban, maga a szöveg erős referenciális funkcióval bír, vagy azt sugározza magából. Itt az a kérdés, hogy mire terjesztjük ki a kontextust: csak magára a szövegre, vagy a kapcsolódó hozzászólásokra is, esetleg Alan Watt életművéből származó további beszédeire és írásaira is, én ebben az írásomban csak a szóban forgó, 4:40 perc időtartamú videóra koncentráltam, amit a Médiavadász osztott meg. Megpróbálhattam volna még Austin beszédaktus elméletét is bevonni az elemzésembe, mert bár maga a szöveg nem egy cselekvést valósít meg, annyiban mozgósítja a hallgatóságot, hogy erősen gondolkodásra készteti, tehát mondhatni, hogy cselekedteti, ennyiben akkor mégis egy cselekvő szöveg. Olyan rejtett összefüggéseket tár fel az emberek számára, amik megváltoztathatják az elképzelését az őt körülvevő világról. Még jobban elmondható lenne ez a teljes, vágatlan szövegről.
Mi zajlik a koronavírus jelenségének a hátterében | Alan Watt meglátásai
[embed]
]A szöveg lejegyezve:
Alan Watt meglátásai az olyan krízishelyzetekről, amivel többek között a terrorizmus, a bevándorlás, az úgynevezett klímaváltozás és a koronavírus okozta világjárvány formájában mi is nap mint nap szembesülünk.
Hogyan tudod a békésen legelésző csordákat átterelni az egyik mezőről, az egyik rendszerről, amin már jó 20-50 éve folyamatosan legel, a jelenlegi rendszerről, erre a másik mezőre itt, erre az új legelőre? Mert, ugye, olyan a természetünk, hogy nem szeretjük a változásokat. Szeretjük a megszokott dolgokat, a rutint. Nos, különböző technikák vannak erre. Az egyik ilyen a forradalom. A legtöbb forradalom vér nélküli. Vannak kulturális forradalmak, szexuális forradalmak. Ezekkel együtt járnak a zenei forradalmak, és így tovább. Ezek teljesen úgy vannak megkonstruálva, hogy átalakítsák, átformálják a kultúrát, tudva, persze, hogy milyen kultúra fog a dolog végére kialakulni. Pontosan tudják, hogy milyen kultúrát akarnak az egésznek a végén látni. A másik módszer a kríziskreálás. Egyik krízis zúdul a másik után az emberek nyakába, mióta szeptember 11 megtörtént. És fontos megérteni, hogy a technikákat, amiket a külpolitikában használnak háborús eszközként, azokat a hazai földön is bevetik. Sokat lehet hallani a „sokkolásos művelet” kifejezést. A „sokkolásos művelet” a fizikai, hadi értelemben bombákat, különböző akusztikus fegyvereket jelent, melyek semlegesítik az ellenséget, halálra rémisztik koponyába sugárzott hangokkal, meg hasonlókkal. Be is vetették ezeket az Öböl-háborúban, tele van vele az angol nyelvű média. De hasonlóképpen a sokkolásos műveletet a hazai lakosságon is lehet alkalmazni. A lényeg, hogy egyik krízist kreálod a másik után, míg a lakosság teljesen megrémül. Mert, ugye, az átlagember sikeresen felépít magában egy bizonyos szintű önbizalmat. Azt mondja: „nagyjából tudom kezelni az életemben a dolgokat”. „Jöjjön bármilyen szokásos probléma, ha azzal mások meg tudnak, akkor én is bizonyára meg tudok birkózni.” De amikor mindenki a környezetedben veled egy időben roppan össze a félelemtől, mert egyszerre veszítik el a munkájukat, különféle járványok fenyegetik őket, mindenhol a terrorizmustól kell rettegniük, hogy már a metróra se mernek felszállni, meg hasonlók. Szóval, ha az emberek a környezetedben mind hasonló helyzetbe kerülnek, akkor könnyebben adod be a derekad, és fogadsz szót azoknak, akik ekkor igen határozottan, az aktuális hatalom nevében kiállnak, és átveszik tőled az irányítást. A „sokkolásos művelet” ebben a formában egy olyan technika, mely egyéneket, sőt egész populációkat képes megrészegíteni hangzatos szavakkal. Fontos megérteni, hogy az átlagember, komoly krízisből egyet még tud kezelni a magánéletében, talán még kettőt is egyszerre. De a pszichológiában jól ismert, rengeteg tanulmány készült róla, hogyha egyszerre 3 vagy 4 krízis érkezik a magánéletedbe egy időben, akkor nagyon komoly depresszióba esel, olyan állapotba, melyben cselekvőképtelenné válsz. Ez jól ismert. Nos, mi történik, ha alkalmazzuk ezt a technikát az egész populációra? A helyzet az, hogy ezek közül a krízisek közül, amikkel szembesítenek téged, egyetlen sincs, amivel kapcsolatban bármit is tehetnél. Mit tehetsz a terrorizmus ellen, ha, mondjuk, tényleg létezik és veszélyeztet? Kívül esik a hatáskörödön. Tehetetlen vagy. Mit tudsz tenni a járványokkal kapcsolatban? Kívül esik a hatáskörödön. Tehetetlen vagy. Mit tudsz tenni az ellen, hogy valaki atombombát robbantson New York kikötőjében vagy akárhol? Semmit. Tehetetlen vagy. Az üzenet, amit küldenek a számodra: hogy teljesen tehetetlen vagy. Nem vagy képes megvédeni magad, és gondoskodni a saját biztonságodról. Ez a „sokkolásos művelet” lényege. És nem csak itt, az USA-ban és Kanadában használják, hanem szerte a világon, összehangoltan. Ugyanis már egy globális társadalomban élünk, a globalista rendszer irányítása alatt. Masszív pszichológiai hadviselést alkalmaznak szerte az egész bolygón. A félelem állapotába roskasztanak, elhalmozva olyan krízisekkel, amikkel kapcsolatban, mint mondtam, semmit sem tudsz tenni egyéni szinten. Így aztán a vezetőket mind felmutatják a tévéképernyőn, ezek mind egyenruhákban vannak, előkelő öltönyökben, nyakkendőkben, magabiztos politikusokként beszélnek hozzánk, persze minden előre meg van írva nekik, és úgy tűnik, ők mindent teljesen kézben tartanak. Ezzel tulajdonképpen te lettél az állandó félelemben élő rabszolga, aki a nagy hatalmú gazdájától várja a védelmet és a gondoskodást. Nos, ez volna a technika lényege.
Deprecated: mb_strrpos(): Passing the encoding as third parameter is deprecated. Use an explicit zero offset in /home/yesokhu/madinhungary.org/inc/_ext/_url_rel2abs.php on line 157