A web 2.0 és a zsenikultusz zakója

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (No Ratings Yet)
Loading...

Behálózva. Mennyire járatódik le napjainkban “a hálózatok modern tudománya”? A zseniség alkonya, és a dilettánsok diadala, avagy sok lúd disznó(ka)t győz. Barabási Albert-László az internet futóhomokjában. Évtizedek tudományos kutatása a levesben a Facebook és társai miatt?

Azt meg kell hagyni, hogy legalább egy pozitív hozadéka volt a web 2.0-nak: igaz ugyan, hogy a dilettánsok kezére adta az internetet, de egyúttal letört egy olyan gusztustalanul elitista törekvést is, mint amilyen “a hálózatok új tudománya”, vagyis az arra való spekuláció, hogy a internet lényegét mint valami magas iskolai attrakciót mutassa be. Bár egyrészt nekem is kinyílik a bicska a zsebemben, amikor arra gondolok, hogy minden hülye járkálhat a hálón, és nyomon követheti a nem éppen neki való tartalmaimat, attól még nagyobb agyfaszt kapnék, ha az internetet doktorandusz hallgatók sajátítanák ki, abból a célból, hogy horribilis összegeken, évtizedek alatt összehordott hagymázas sületlenségeiket szajkózzák úton-útfélen.

Barabási Albert-László Behálózva című könyve és magas egyetemi körökben végzett munkássága arra enged következtetni, hogy egy internetes szellemi elit kialakítására próbáltak meg kísérletet tenni, de ez a folyamat ugyanúgy kipukkant, mint a dot com lufi, és maga alá temette a web 1.0 összeomlása. Hála Istennek, mert ilyesmire aztán pláne semmi szükség nem volt. A 2002-es könyvben leírtakat szépen, lassan hatályon kívül helyezte a Facebook (2003), Twitter (2004), YouTube (2005), és az összes többi közösségi oldal megjelenése, feleslegessé téve a világhálóról szóló ilyenfajta spekulációt. Bár 2002-ben az év Legjobb Bizniszkönyvei közé választotték, 2004-ben az amerikai elnökválasztási kampány kötelező olvasmánya volt, inspirált több képzőművészeti alkotást, sci-fit, valamint egy zongoraszonátát, alapvetően mégiscsak arra bizonyíték, hogy h*lyék az emberek, és minden sz@rt benyalnak. Az egyetemi elit pedig köszöni jól van, és honlapok százezreit tartja fent ebben az időkben diákjai számára, hogy kiéljék rajta mindenféle hobbijaikat.

A jelen cikkben vizsgált könyvről annyit érdemes tudni, hogy 2002-ben adták ki angolul, 2013-ban magyarul, és biztos, ami ziher, 2018-ban is, és még mindig kapható a Libriben, annak ellenére, hogy valószínűleg egyre kevesebb reményt fűznek a példányok eladásához. A Behálózva című könyv a hálózatok (valós vagy feltételezett) variánsait mutatná be, az egyszerűbb modellektől haladva a bonyolultabb felé. Sajnos, egyre inkább, ahogy haladunk a műben, kezdjük a fejünket a falba verni az ordító marhaságok hallatán, amit természetesen hatalmas zsenik találtak ki (magyarok és nem magyarok egyaránt). Sajnos, a minimum követelmény a könyvben való név szerinti szerepléshez a doktorandusz fokozat, ezért mezei halandók neve el sem hangzik, zsenik közössége irányítja a világot, és birtokol minden fellelhető tudásanyagot, az egyetemes és egyetemi sznobság nevében, mindörökkön és örökké, ámen. Mégsem ez a legnagyobb probléma vele.

A fő probléma, hogy a hálózatokra ráhúzott rendszer véletlenszerű, fizikai és matematikai elméleteket és módszereket használ arra, hogy bemutasson valamiféle emberi kommunikációt. A véletlenszerű egyezése a hálózatok világával a fizikai jelensgeknek olyan egyszerű nómenklatúraként írja le a hálózatokat, ami a leghajmeresztőbb gondolatoknak enged teret, hogy pl. a hálózatok mint rendszerek leírhatók valamiféle hatványfüggvényekkel, gázkképletekkel(!) és egyéb fizikából vett marhaságokkal. Azt hiszem, az egészből akkor lett elegem, amikor a Microsoft piacvezető szerepét szintén egy bizonyos Nobel-díjas elméletből, pontosabban a Bosie-Einstein kondenzátumból szerette volna levezetni, és nem látta be, hogy a hegemónia az hegemónia, mindenféle “kondenzátum” nélkül is, és felesleges a tudományos maszlagot elővezetni.

A legsajnálatosabb, hogy a könyvet az Barabási életmű részeként újra és újra kiadják, annak ellenére, hogy a megállapításai a web 1.0-ről szólnak, abszolút helytelen tudományos megközelítésből. Ha esetleg még lenne is benne 10%-nyi helytálló megállapítás (ami természetesen nem a webre vonatkozik), teljesen eltűnik a jól hangzó, de őrületes téveszmék dzsungelében. Csak az nem fér a fejembe, hogy nem látják be az újabb és újabb kiadásoknál, hogy nem stimmel valami, ugyanis a profit mozgat mindent, mert nem igaz, hogy nem veszi észre senki, hogy az egész könyv, az egész koncepció és az egész “tudományos” módszer bődületesen elavult és idejét múlt, kihalt a web 1.0-val. Egy szóval jellemezve: blöff.

Kalcsör
Mintha kizártak volna a saját bulimból, másnaposan kávézgatok különféle presszókban, várva, hogy elkezdődjön végre az életem afterpartija. / In Progress: DE-BTK kommunikáció-médiatudomány, újságíró szakirány /

Leave a Reply