A virusról (megint)
Komolyan mondom, már nem tudom, mit higgyjek!
Közzé tették a hirt, hogy a Facebook törölte a virustagadók oldalait, legalábbis a legnagyobbakat. Bevallom, közülük egyet sem olvastam, ugyanis a libernyák twitteren tájékozódom sok mindenről, lehetőleg elsőkézből. Gondolok itt arra, hogy szeretem, mikor konkrét meleg ember ir valamit, ahelyett, hogy a távolból drukkolnék nekik. Vagy hogy konkrétan (és nem lájkvadászatból) van „igazi” COVID_19 fertőzött, aki néha beszámol, nem pedig valami homályos cikk ir róla. Vagy ismerek árvát, aki egyedül vana világban, a két macskáját és a sikeres youtube csatornáját leszámitva (te tudsz hasonlókat a youtube csatornáid vezetőiről?)... Meg ilyenek!
Szóval ez a társaság morog és felháborodik, mikor a virustagadókról van szó, a laposföldhivőkhöz sorolják őket... Gődény egy fajta szitokszó, ahogy Orbánt is sokan lógatva látnák már szívesen. Persze nem ez az általános, ez is nyilván egy fajta szélsőséges megnyilvánulás, ahogy a virustagadás is.
Már nem tudok úgy egy Facebookos koronás cikkre ránézni, mármint, csak a főcimre, hogy ne lássam alatta a nevető szmájlikat, nem is keveset: ez a harmadik, a másik kettő emoji a lájk és a sirós. Komolyan, valaki annyira elhomályositott, hogy ezeken a cikkeken nevetni tud, szivből? Ugyanakkor az egészséges gondolkodást se felejtsük el, vajon tényleg ennyi cinikus ember van itt jelen? Mert tény, hogy a csapból is ez folyik március óta!
Szóval itt vannak a virustagadók, oltásellenesek. És nem mondom, én, aki fél mindentől, én is meginogtam, hogy vajon valóban létezik-e ez a virus, és tényleg olyan szörnyű-e a helyzet, mint azt sok helyen irják, mondják, bemondják.
A nyájszellem megszállt: vettem klassz maszkokat, hogy feldobjam valamivel ezt a komor közérzetünket. Kivettem a gyereket a napköziből, hogy a karanténtól megbolondult hatodikosok, hetedikesek ne piszkálják már a kisebbet, itthon együtt tanulunk délután. Nincs TV előfizetésünk, ezért maradnak a netes videók, köztük a virus ellenesek is, mert, ahogy irtam előbb, azért gondolkodni se felejtsünk már el a nagy ijedtség mellett. És bizony meghallgattam, megnéztem jópárat. Hogy tudjak, és minden információt magamba szivva, valamiféle arany középút hiedelmem azért nekem is legyen. Aztán pedig, mikor gyerek elfelejti az arcára húzni a maszkot a boltban (ahova nem visznek gyereket, kivéve minket), akkor férjem az első, aki egy beigért fülessel tudatositja benne, hogy igenis fontos, én pedig sűrűn elnézést kérek a biztonsági őrtől, aki szólt.
Szóval, ingadozom. Nyilván, mikor betegek lettünk, fiam meg én, azért megijedtem, de egy egyszerű nátha volt – így is egy hetet hiányoznia kellett a suliból, mert ugye nem mehet, amíg nem makkegészséges.
Tehát hiedelmek. Ugyanannyira elképzelhetőnek tartom, hogy ránk szabaditotta egy ország ezt a virust, mint katonai fegyvert, mint azt, hogy valaki megevett egy nyers denevért ott a távol keleten és ez lett belőle. Az is elképzelhető számomra, hogy annyira kicsi a fertőzés veszélye, tekintve a népességet és az aktiv fertőzöttek számát, hogy egyáltalán a nullához konvergál annak esélye, hogy mi ezt elkapjuk. Ugyanakkor anyósom erősen veszélyeztetett a maga áttétes rákjával, amivel ebben az igencsak terhelt időszakban küzd és megküzd. De nem kell ide súlyos betegség, elég egy gyengébb immunrendszer és rossz vége is lehet a dolognak.
Nem tudom, mit gondoljak, bizzak-e még a WHO-ban, ha egyszer az USA kiszállt, bizzak-e a hitelmoratóriumban, ami annyi embert fog tönkretenni, ahányan éhenhalnának nélküle, valamint bizzak-e az emberek felelős viselkedésében egyáltalán? Én csak egy vagyok, aki szinte folyton otthon van, főz mos takarit gyereket fuvaroz, és közben lassan belesüpped az egyedüllétbe, de én csinálom. A fiam és férjem a suliban, munkahelyen állnak helyt, maszkban, erejüket megszakitva, ők is csinálják! Igy vagyunk egy család a sok közül, akik nem tudják, mi igaz és mi nem.
Elképzeléseink vannak, de mikor mit nézünk többet. Meg is döbbentem, mikor az Asszonysutyorgó Facebook csoportban (amit a Twitteren ajánlottak, ha éppenséggel fel akarnák háborogni) sehol semmi virusozás, csak az asszonyverés, megcsalás, gyerekprobléma (hát mi más is lehetne, ha már egyszer ez a neve, bizony ezek az asszonyok problémái!), és egyszer kommenteltem, máris kaptam a vitriolos kiosztást, szóval ez sem elég jó nekem, de nem?
Ez a jelenlegi helyzet valahogy számomra azt eredményezte, hogy a nagy emberek lekerültek a piedesztálról: itt van a miniszterelnők, aki csak ember, a külügyminiszter, aki ki tudja, korrupt-e akkor vagy nem, Mészáros Lőrinc felesége, aki pont most akar válni, ex-Rogán Cecilia ismét férjhez ment, mert az élet nem áll meg, és még sorolhatnám! Emberek, akik már csak a betöltött poziciójuk miatt is számomra valamiféle magaslatokban voltak hozzám képest, hirtelen sok fokot leestek, én magam pedig jó pár fokot emelkedtem a szememben.
És akkor lehet izgulni: mindenkiért!
Deprecated: mb_strrpos(): Passing the encoding as third parameter is deprecated. Use an explicit zero offset in /home/yesokhu/madinhungary.org/inc/_ext/_url_rel2abs.php on line 157