A posztpubertástól a kapuzárási pánikig, és a 27-esek klubja
Bizonyos életszakaszok kitolódtak, azt hiszem, a velem kapcsolatos történetben, amit egyszerűen csak úgy neveznék: a mostanáig leélt életidőm, vagy akár eddigi múltam. Az angolban biztosan volna erre igeidő, valami have-es szerkezettel, de már megint nem vagyok túl jó angolból, amit a bennem élő fogyatékos angol nyelvi beszélő nyilván visszaigazolna, valahogy így: Ó, Yes, Ok. A skizofrénia néha örök gyerekségre kárhoztatja az embert, a túl sokáig végzett egyetemek is, egyébként, és nekem mindkettőből kijutott bőven, a kettő természetesen összefügg az esetemben. 27 évesen nem csatlakoztam a 27-esek klubjához, illetve csak úgy, hogy megőrültem. Mindig is mondtam: ha valaki túl közel kerül az igazsághoz, általában vagy megőrül, vagy meghal.
Az őrülettel talán jó vásárt csináltam, talán nem, de mivel a 27. éves halálnapomon egy nagy gyerekként élt a megőrülés, egy kitolódott posztpubertás kor végpontjában, mit volt mit tenni, tovább folytattam, kényszerűségből is a posztpubertás korszakomat, különböző rehabilitációs intézményekben, amiket magamban “a fonó”-nak vagy “a szakkör”-nek kereszteltem, és abból állt az életem, hogy amit kerestem délelőtt, elittam délután + próbáltam valamennyit csajozni. Ez az életforma kitolódott kb. 33 éves koromig, amikoris már azt vettem észre, hogy már az utánam következő korosztály legjobbjai is bőven elvirágoztak, tekintsük csak itt nyugodtan Britney Spears-t, Amy Winehouse-t, stb., ugye, és már megint ott tartunk, hogy aki túl messzire jut, bizonyos dolgokban, annak a bére őrület vagy halál. Tehát én a posztpubertás korszakomból egyből a kapuzárási pánik korszakába léptem, az életemben semmilyen köztes állapot nem volt.
Egy darabig a legjobb ötlettnek tartottam, és polgárpukkasztási szempontból is jelentős teljesítménynek, hogy kapuzárási pánikomhoz a legjobban egy változó korban lévő nő illik, így kötöttem élettársi kapcsolatot is, amit azóta sem bánok, akkori életem legjobb döntése volt. Ebben a kapcsolatomban voltam a legboldogabb, és a legtermékenyebb, a jelentős cikkek megírását tekintve. Csakhogy amikor ennek vége lett (lényegében úgy, hogy nem is lett vége), akkor jutott eszembe, hogy az életemből egy csomó nő kimaradt, és életkorilag ilyenkor az ember már általában éppen a második családját alapítja, maga mögött hagyva az elsőt. Nekem a posztpubertás és a skizofrénia miatt kimaradt az első család, kimaradt egy csomó nő, egy csomó papucskodás, mosogatás meg újságolvasás, mert egyfolytában csak a skizofrénia titkát kerestem, és mindent megtettem, hogy megtaláljam, például imádkoztam a Sátánhoz, hogy sikerüljön kitalálnom az útvesztőből.
Akkor még nem sejtettem, hogy saját magamhoz imádkoztam, és a skizofrénia útvesztőjéből való kitalálás csak rengeteg munka, és önmenedzselés és prófétaság által valósulhat meg, tehát a Sátán, akár én vagyok, akár nem, csak úgy teljesítette a kérést, hogy rengeteg strapás melómba került. De mivel már egy jó ideje a kapuzárási korszakomban járok, és úgy tűnik, ez is egyre jobban kezd kitolódni, akadna is néhány jelentkező skizó létemre, hogy velem második családot alapítson, annak ellenére, hogy még az első családom idejét is másra fordítottam, mint általában az emberek szokták.
Csernus mondta, hogy továbblépett ebből a korszakából, amikor “rájött, hogy nem tud minden nőt megdugni”. Csakhogy én még nem jöttem rá. Az eszemmel már kezdek, és remélem, hogy ez a korszak már nem húzódik el annyira, mint a posztpubertás, hanem valami normális mederbe lehet terelni. Részben ezért akasztottam meg az életem tűjét egy helyen, részben azért, mert a köcsög pszichiátria két görény pszichiáter összejátszásával (mondhatnék disznót is, varacskosat), gyámság alá helyezett másodszorra is, és így nem tudok továbblépni az életemben. Egyelőre marad az még itt nekem a kapuzárási pánik, aminek a kínját csak bizonyos nők enyhítik, akik valamiféle átjátszó állomásokként funkciónáltak eddig is az életemben, és most is, remélhetőleg még sokáig, illetve nem sokáig (igény szerint). Akkor a viszontlátásig:
Deprecated: mb_strrpos(): Passing the encoding as third parameter is deprecated. Use an explicit zero offset in /home/yesokhu/madinhungary.org/inc/_ext/_url_rel2abs.php on line 157