A neoprimitív művészeti formák valóságformáló hatása; A mágia
Bérczesi Robi a könyvében azt írja, hogy az úgynevezett hallucinációban 23 különböző személyiséggel rendelkező hangot tud elkülöníteni. A pszichiáterek azt mondják, hogy a 23 személyt az agyad vetíti bele saját magába, egy kémiai egyensúlyzavar következtében. A hangok eredete többféleképpen magyarázható meg. 1. az agyad csinálja az egészet, 2. tőlünk független, testetlen entitások valóban léteznek, és ezeket (őket) érzékeli az agyunk ilyenkor, 3. kissé zavaró, hogy ma már simán elő lehet idézni, "el lehet játszani" skizofréniát technikai eszközökkel. De miért akar a saját agyunk minket öngyilkosságra, gyilkosságra, satöbbire kényszeríteni? Vagy pszichiátriára záratni? És ha ilyet akar a saját agyunk, az ember alapvetően jó vagy inkább gonosz? Bérczesi Robi hívő, én nem. Mégis ugyanaz történik velünk. Változtat a hit valamin? Az égvilágon semmin, legalábbis e tekintetben.Fel lehet ugyan tenni a kérdést, ha az agyam rosszra kényszerítene, miért művelem mégis a jót (vagy nem annyira rosszat), és itt kapcsolódhatnánk a szabad akarat és predesztináció kérdéséhez, ha olvastuk volna Max Weber ide vonatkozó passzusait A protestáns etika és a kapitalizmus szellemérőlt, viszont helyette még csak a Vallásszociológia című művébe kezdtem bele, amitől egyelőre padlót fogtam. Max Webert kivesézni ebben a hónapban tervezem, úgyhogy erre majd visszatérünk később. Egyébként most úgy látom, hogy a szabad akarat és a predesztináció egyszerre játszik, az ember megszabott útján mendegél az életben, villanásnyi felismerések hatására dönt, mint az interactive fiction játékokban. A keleti jóslás, asztológia, karmikus dolgok is valami ilyesmik: elmész az asztrológushoz vagy jövőjóshoz, és az elmondja neked, mi fog veled történni, viszont az életed melyik pontján van választásod és mik a választási lehetőségeid [OPTIONS MENU].
Egyébként azt szokták mondani, hogy a rosszat nem kell visszaadni, mert a dolgok karmikusan elrendeződnek, mindenki megkapja a méltó büntetését. Én ebben a kérdésben egy kicsit szkeptikus vagyok, mert úgy döntöttem annak idején, hogy néha a karma is bizonytalan, szóval én nem is nagyon csinálok mást, mint hogy segítek ennek a bizonyos karmának, életem egy bizonyos pontjától fogva, de mondjuk úgy "betegségem" kezdetétől. Annak idején válaztás elé kerültem, hogy programozó legyek vagy bölcsész, és én a bölcsészetet választottam, mert, úgymond, nem olyan kötött, mint a programozás. Aztán miután beütött a nagy krach, és lett egy csomó időm: újból választás elé kerültem: szépirodalmat kezdjek el írni vagy blogot? Én a blog mellett döntöttem. Nem azt mondom, írok szépirodalmat is (inkább nevezhető csúnyairodalomnak is), de döntően blogger vagyok. A bloggerkedésemben olyan inspirációim voltak (meglepő módon), mint az erdélyi önéletrajz írók (élükön Hermányi Dienes Józseffel) vagy a szimbolisták (itt különösképpen Charles Baudelaire prózaverseire kell gondolni). A blogra a választásom pofonegyszerű dolog miatt esett: saját életemben akartam, lehetőleg azonnali (mintegy mágikus) hatást gyakorolni az engem körülvevő világra, mégpedig internet barátunk segítségével.
A blogolás mellett van még egy mostanában eléggé háttérbe szoruló tevékenységem: Amatőr játékocskák írkálása. Interactive fiction illetve 8-bit retro játékokra tessék gondolni elsősorban. A tevékenységemnek ezt a részét szívesen elfelejteném néha, csakhogy itt jöttek be a hangok. Az "asztrális tér" (nevezzük most így, jobb híján) a legutóbbi pszichotikus epizódom során zengett az olyan kifejezésektől, mint "a Skizofrénia underground szerzője", a "Halál a pszichiátrián írója", szólongattak az akkori twitteres neveimen, "doxasma" tetszett nekk a legjobban (vajon miért?), aztán amikor átírtam a Twitter nevem "sexy-man"-re, hirtelen elhallgattak, kezdtek leszállni rólam: nem voltak hajlandóak engem "sexy-man"-nek szólítani, valószínűleg nincsen humorérzékük.Na, most mennyiben érdekelt engem pl. a Halál a pszichiátrián? Megmondom: semennyire. Megírtam, és ezzel letudtam a kötelességemet a társadalom felé, hogy elmondjam, hogy milyen szar a pszichiátria. Vajon a saját agyam vagy a lelkiismeretem lázadozott a Halál a pszichiátrián miatt? Aligha. Ha a lelkiismeretem volt, az jó mélyen el volt temetve a tudattalanomba. Esetleg felszínre törhetett. De én ezt nem nagyon hiszem. Én inkább azt hiszem, hogy ez a skizofrén epizód a pszichiátria megrendelésére, tudatosan kitervelt akció volt elenem. Tudva, hogy a Halál a pszichiátrián játék kizárólag a pszichiáterek csőrét bántja, legalábbis így, helyi szinten. Bár ez sem teljesen ilyen egyszerű. Voltak itt egyéb karmikus és választási tényezők is, tehát komplexen vizsgálva az esetet, egy jó kis, 30-40 napos skizofrén shub volt a javából (amiről azt gondolom, hogy egy skizofrénnek időről időre elérkező tisztulási folyamata, amit ha megakasztanak gyógyszeresen, nem tud kibontakozni a személyisége, illetve utat nyit egy magasabb tudatosság felé is, blabla). Volt ebben lélekelengedéstől és szellemidézéstől kezdve minden, de nem ez a lényeg. Hanem az, hogy úgy gondolom, bizonyos jelekből arra következtetek, hogy ez a legújabb shub a pszichiátria legújabb akciója volt ellenem, mégpedig azért, hogy pszichiátriára kerüljek, és akkor ők majd elkenik a számat 1-2 haloperidol deaconattal és vénás rivotrillal. Nem jött be a terv, nem kerültem pszichiátriára, és már nem is fogok soha többé. Történet vége. Mese vége. A pszichiátriának nincs már hatalma fölöttem, és úgy döntöttem, az újonnan támadt szabadságomat arra fogom felhasználni, hogy mindenképpen bemutassak nekik. A Halál a pszchiátrián nevű játék egyelőre "dilógia", nem bővül szent hármassá...
A játéok ötletét Anna Antrphy Rise of the Videogame Zinesters: How Freaks, Normals, Amateurs, Artists, Dreamers, Drop-outs, Queers, Housewives, and People Like You Are Taking Back an Art Form ...huh... című művéből vettem (ami félig játékírói kézikönyv, félig "Manifesto", kiáltvány), illetve részben saját magamtól...Viszont ezeket nevezem én neoprimitív, digitális alkotásoknak: a blogot és az amatőr kaland/szerepjátékokat, amik visszacsatolást jelentenek a valósághoz, mintegy mágikusan váltva ki hisztérikus reakciókat egyes pszichiáterekből, ennek a folyamatnak vajon mi a pszichoszomatikája? Nem is tudom: a digitális térben írok valamit, amit azután visszhangoz mind a valós, reális tér, mind asz asztrális sík (ha ugyan van olyan). Mi ez, ha nem mágia? Tehát arra a kérdésre, hogy valójában (cyber)sámán vagyok-e, azt hiszem, igennel válaszolnék. A játékocskák elérhetősége: https://roboman.itch.io/ Lol.
Deprecated: mb_strrpos(): Passing the encoding as third parameter is deprecated. Use an explicit zero offset in /home/yesokhu/madinhungary.org/inc/_ext/_url_rel2abs.php on line 157