“A munkahelyen a záróvizsgaidőszak egy olyan betegségnek számít, ami után diplomát kap az ember…”

“A munkahelyen a záróvizsgaidőszak egy olyan betegségnek számít, ami után diplomát kap az ember…”

 

Megvolt ma a melóban egy közgyűlés, amire el is mentem. Érdekes adatok sokaságát hallottuk, ami most itt nem annyira lényeg, elég annyit tudni, hogy az utóbbi évek “morális válsága” után az egyesület mérlege pozitívba ment át. Az egyesületnek 96 rendes tagja van, 4 tiszteletbeli tagja lesz, 96 + 4 = 100. Kissé meglepődve vettem tudomásul, hogy többen a diplomámat szeretnék valamiféle “betegség” melléktermékeként feltüntetni, ez főleg olyanokra jellemző, akiknek maguknak nincs diplomája, vagy nem tudják, mi fán terem a felsőoktatás. Régi “ellenlábasom”, Kancsev Alexander is feltűnt a színen, meglepődve tapasztaltam, hogy javasolt számtech. szakkört tartani. Amúgy az volt benne a meglepő, hogy annyira nem is volt meglepő. Egyesek (szokás szerint) az Excellel jöttek kekeckedni, nekik ennyit tudok mondani: https://excel-easy.com. Rájöttem, hogy ez egy kurva kemény hely. Amúgy a diplomámmal számtalan feladatot el tudnék látni még a számtech tanfolyamon kívül is, mivel ez bölcsész diploma (lesz), és a Kelet-Magyarországot úgyis minden áldott nap megveszem, írhatnék minden nap a honlapra kulturűlis ajánlókat, hogy mit csinálhat a dolgozó, amikor hazamegy a napi 4-5 órás munkájából. Dolgozhatnék a webshopon vagy a fórumon. Esetleg a Facebook oldalba is lehetne nagyobb beleszólásom, mint informatikusnak. Ez csak egy pár tipp, ami jelentkezett nálam a “záróvizsgaidőszak” nevű “betegség” melléktermékeként, a diplomával együtt. Amúgy az Excelből már 2x levizsgáztam legalább, de mivel nem használtam, nyilván elfelejtettem a jórészét, mert amúgy f@szságnak tartom, de megértem, hogy a pénzügyi és gazdasági területen dolgozóknak az Excel körül forog a világ, és ebből is hatalmas misztikus vaszizdaszt, mágiát csinálnak, mint mindenből, ügyviteli, számviteli vagy programozási területen. Sajnos rossz hírt kell közölnöm: nekem ezekből van érettségim, tehát a középiskolában már az “anyasörrel” szívtam magamban az irodai ismereteket, ha túl sokat ittam, a falakon ikonoknak láttam a cigisdobozokat, statisztikát vezettem az elfogyasztott alkoholos italokról, éppenhogy csak táblázatos kimutatást nem csináltam belőlük. Természettudományos tárgyakat szinte nem is tanultam, szinte csak ilyen sz@rokat, ezekkel keltem, ezekkel feküdtem, mint a dzsánki a fűvel. Aztán a főiskolán jó lett volna a kocsmanevekből írni a névtani dolgozatot, és ennek az egész gondolatkörnek csak úgy lett vége, hogy leszoktam az italozásról és átszoktam a tünetmentes skizofréniára és a tünetmentes alkoholizmusra, magyarul nem igazán van semmi problémám, csak maga a környezetem akar mindenáron “segíteni” valami fura szoftverhibából kifolyólag, és ebből alakulnak ki vicces helyzetek. Egy skizofrén csak úgy képzelhető el a társadalomban, ha “segítő team” vesz részt a rehabilitációjában, ami legalább (esetemben) 3 szociális munkásból 2-3 (4-5) pszichiáterből, rengeteg segítő szándékú ápolóból, mentősből, titkos rendőrből, besúgóból és spicliből áll, akiknek mind az a dolguk, hogy nekem “segítsenek”. Legalább valamire kapják a fizetést. Csak én nem kapok valami sokat, de hát a “segítő team” a lényeg, a siserehad, a sáskajárás, nem? Amúgy mindegy lenne, ha az állam egy az egybe ideadná a fejpénzt, ami rám jár, de még fizetni kell egy csomó kiszolgáló személyzetet arra, hogy “rehabilitálódjam”, különben mit kezdenénk a sok pszichiáterrel szociális munkással, ápolóval és egyéb “segítővel”? Nekik is élniük kell valamiből, hát akkor hagyjuk őket dolgozni… Csak ők is hagyjanak engem…

Amúgy sajnálom, hogy az egész kérdést azzal intézik el, hogy “kommunikálni mindenki tud”, sajnos, amit nem tud mindenki, még ha beleszakad sem, rálátni az intézményes kommunikációs folyamatokra, éppen intézményi kommunikátori diplomát is kaphattam volna, újságíró helyett, de mivel rengeteg kommunikátor órám is volt, a “hibrid” képzés lehetővé tette, hogy azonnal levegyem az egész intézményi kommunikációs helyzetet, és mintegy felülről lássak meg olyan kommunikációs folyamatokat, amiket mások nem. Pedig látszólag csak az udvaron cigiztem, ugye: 😉 Tudom, hogy nem kellek mint könyvelő, tudom, hogy nem kellek mint programozó, tudom, hogy nem kellek mint informatikus, tudom, hogy nem kellek mint kommunikátor, tudom, hogy nem kellek mint újságíró, hanem leginkább, mint “varró” kellenék, kicsit vagyok csak túlképzett a posztra, ennyi a probléma…

Amúgy nem tudom, mikor hagynak fel azzal a szemlélettel, hogy a posztjaimat a betegségem “melléktermékeinek” tekintsék. Az egész élet különben is csak egy olyan betegség, amiben a halálozási arány 100%…

Mindezek a blődségek csak azért fordulhattak elő, mert egy gyökér “igazságügyi elmeorvosi szakértő”-nek jobban hisznek a megnevezése miatt, mint nekem, pedig én is ugyanonnan kapom a diplomámat, és ez nem a kommunizmusban osztogatott “vörösdiploma”, mint az IQ-szegény Csibikének… De mit vár el az ember egy olyan társadalomtól, ami csontig benyal a diplomának, pláne az orvosi címnek, anélkül, hogy tudná mi van mögötte… Meg hogy “hány évig tanultak”. Én hány évig tanultam, azt miért nem kérdezi senki? Közel 150-es IQ-val… Nem tűnik fel, hogy valami nincs rendben úgy az egésszel? Na, most, képzeljük csak el, hogy amíg ő “motorcsónakázott”, én addig is tanultam, mindenhol tanultam, otthon is, a munkahelyen is, a kocsmában is, sőt, a pszichiátrián is tanultam… Mondhatni, hogy egy kissé megszállottja lettem a témának (pszichiátria-antipszichiátria viszonylatban)… Igaza van Feldmárnak, amikor azt mondja, hogy nem nekem van szégyellni valóm, hanem a társadalomnak, amikor idáig juttatott… Csibinek meg, ha addig terjed a tudása a skizofréniáról, hogy “kémiai egyensúlyzavar”, akkor nekem 100x tovább…

Az ambuláns lapomra gyakorlatilag azt is írhatnák, státuszként, hogy “szent őrült zseni, gyámság alatt”… :/

,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.