A magyar kormány válságkezelése a koronavírus-járvány kapcsán

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (No Ratings Yet)
Loading...

A feltételezések szerint az eredetileg csak állatok közt terjedő (SARS-COV2 nevű) vírus valahogyan átlépte a fajok közti korlátokat és emberre is átterjedt. A vírus tényleges eredete jelenleg ismeretlen, de a 2019. decemberi esetek megjelenése óta úgy tűnik, főként csak emberről emberre terjed. Tehát a vírus terjesztésében úgy tűnik, hogy állati közvetítők nem vesznek részt.  Az első tanulmányt, amelyben 41 igazoltan COVID-19-ben szenvedő beteg esetéről számoltak be, 2020 januárjában publikálták a The Lancet folyóiratban. E tanulmányban a betegség megjelenésének időpontját 2019 decembereként jelölték meg. A WHO hivatalos publikációjában a betegség legelső megjelenésének dátumát 2019. december 8-ra tette. Később megjelent tanulmányokban az elsőként Kínában észlelt esetek dátumai közt a 2019. november 17-i dátum is megjelent, miután a szakértők úgy vélték, hogy utólag megtalálták a feltételezett „első” fertőzött egyént.

Mostanában több hírportál foglalkozott vele (pl. 444.hu, hvg.hu), hogy a vírus mesterséges eredetű is lehet. Marton Péter, kül- és biztonságpolitikai szakértő Covid-19 Az egészségtelen politikák ragálya című, idén januárban kiadott könyvében olvastam, hogy fura véletlen, hogy a Wuhan Institute of Virology éppen kiemelten foglalkozott a denevér-koronavírus kutatással, és az izolált vírusokat rendszeresen manipulálták “funkciófokozó” kutatások részeként, ami egyébként az ilyen kutatásokban megszokottnak mondható. A manipuláció azért történik, hogy azt vizsgálják, milyen változások tehetnek egy ilyen kórokozót még veszélyesebbé.

A könyv megemlít egy korábbi tanulmányt is: „Tipikus példa ilyen kutatásra a wuhani Shi Zheng-Linek és nemzetközi kollégáinak 2015-ös tanulmánya, melyben egy természetben talált koronavírus (SHC014) tüskéjét „szerelték rá” a 2003-ból ismert SARS vírusnak egy módosított változatára, és megállapították, hogy az ennek eredményeként kapott szintetikus vírus veszélyes lehet az emberre.” Lehet, hogy mindezt azért csinálták, mert nagyon aggódtak a „zoonózis” miatt, ami az állatról emberre terjedést jelent, de az is lehet, hogy pont ezzel idézték elő a bajt. Egy hasonlattal is él a könyv szerzője: „Olyasmi ez, mintha a SpaceX központjába csapódna be egy meteorit, azzal a különbséggel, hogy a SpaceX nem próbál meg meteoritokat oda aktívan bevonzani.”

A vírusfertőzés közvetlenül a tüdőhólyagocskákba (alveolus) jut és kétoldali szövetközi tüdőgyulladást okoz (NCIP – novel coronavirus-infected pneumonia) így a tüdő nem képes ellátni funkcióját, a légzést. Az ebből adódó légzési elégtelenség gyakran olyan súlyos, hogy néhány napos kórházi ápolás után a lélegeztető gép oxigénje nem elég az életfunkciókhoz. A fertőzöttek 6 százaléka kerül kritikus állapotba. A tüdőgyulladás általában nagyon súlyos, sokan kórházi kezelésre is szorulnak miatta, és esetenként halálos kimenetelű betegség. A szisztémás gyulladásos válaszreakció és a következményes kórfolyamatok okozzák a legtöbb halálesetet az általános intenzív betegellátás során.

A vírus első hulláma Európába 2019 végén, 2020 elején jutott, rendkívül súlyos helyzetet idézve elő Észak-Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban. A kórházak megteltek, betegek feküdtek a folyosókon, és drámai videókat tettek közzé az orvosok, akik arról értekeztek, hogy súlyos erkölcsi, etikai dilemmákat okoz számukra, hogy dönteniük kell a betegek között, ki kerüljön a nagyobb eséllyel életet jelentő lélegeztetőgépre. A COVID-19-járvány nem csak egészségügyi problémát jelentett innentől, hanem politikai lépések megtételét is szükségessé tette. A WHO 2020 március 11-én bejelentette a világjárványt. Ezt követően részlegesen leállt a világban a termelés, munkahelyek kerültek veszélybe, az iskolák átálltak a távolléti, digitális oktatásra.

A társadalmi távolságtartás mellett a kötelező maszkviselés elrendelésének is lehetett és lehet a járvány terjedésének lassításában. Egyes országok gyorsan léptek a maszkviselés ügyében, mások csak hosszabb tétovázást követően. Csehország volt az első Európában, ahol elrendelték a kötelező maszkhasználatot (március 19-én). Majd a WHO maszkviselésre vonatkozó április 6-i ajánlását követve lassan minden országban bevezették a kötelező maszkviselést (nálunk május 15-én).

Ez a rendkívüli helyzet óriási anyagi erőforrásokat, azok átcsoportosítását kívánja az egészségügyi rendszer megerősítésére, illetve a válság nyomán itthon és világszerte ismert „leállás” gazdasági hatásainak kompenzálására. A járvány nyomán a magyar kormány és parlament rendkívüli állapotot vezetett be. A rendkívüli helyzetben a kormány rendkívüli felhatalmazást kapott, ami nem pusztán alkotmányossági kérdéseket jelent, hanem az állami hatalom és az egyén szabadsága közti „egyensúly”-nak az egyéni szabadság rovására történő eltolódását is. Dolgozatomban a magyar kormány válságkezelési stratégiáját igyekszem körüljárni, amellyel igyekezett a veszélyt elhárítani.

A kormányzati válságkommunikációnak központi jelentősége volt az állampolgárok tájékoztatásában, melyet az Operatív Törzs napi sajtótájékoztatói és online felületei, a hagyományos és közösségi médiafelületeket elárasztó tájékoztató hirdetések és a kormányzati politikusok biztosítottak. A hivatalos tájékoztatás minőségével kapcsolatban politikai oldalak szerint megoszlottak a vélemények.

A védekezéssel kapcsolatos infrastruktúra elérhetősége és biztosítása szintén kiemelt figyelmet kapott a kormányzati kommunikációban. Míg a válság hazai megjelenése előtt a kormányzati megszólalók elsősorban azt hangsúlyozták, hogy a magyar egészségügy megfelelően felkészült a járvány kezelésére, a vírus betörését követően a védekezéshez szükséges eszközök biztosítása vált központi témává. A kormányzati megszólalók rendre kiemelték, hogy a védekezésnek nincsenek anyagi korlátai, felülről nyitott keret áll rendelkezésre. A főként keleti irányból, elsősorban Kínából való eszközbeszerzés a kormányzati válságkezelés egyik fő sikereként lett bemutatva, melynek arcává Szíjjártó Péter külügyminiszter vált. Szintén hozzá kötődött a határon kívül rekedt magyar állampolgárok hazaszállítása, illetve a határon túli magyaroknak és a szomszédos országoknak juttatott segítségnyújtás koordinálása is.

A válságkommunikáció fontos vizuális elemeként említhető még a rend biztosításának üzenetét hordozó rendőri és katonai egyenruhák markáns jelenléte. Az Operatív Törzs sajtótájékoztatóin a rendvédelmi szervek vezetői állandó résztvevők voltak, a kórházak kórházparancsnokok irányítása alá kerültek, a kiemeltnek minősített vállalatoknál megjelentek a hadsereg képviselői. A válság korai szakaszában a biztonságérzetet erősítendő katonákat rendeltek ki a közterületekre, és a kórházlátogatásokra is tisztek kísérték Orbán Viktort. A miniszterelnök gyakran hangsúlyozta is, hogy „katonai harcászati akcióterv” szerint működik az ország, és előszeretettel írta le a helyzetet háborús és harci metaforák alkalmazásával.

A politikai vezetés egyik fontos megnyilvánulása, hogy a miniszterelnök kommunikációjával a válság diszkurzív környezetét egyértelműen dominálni tudta. Kommunikációjának három fő felülete volt, az ezeken megjelenített információk, érvek és vélemények a válság körüli diskurzus kiemelt hivatkozási pontjaivá váltak.

Orbán Viktor kommunikációjának legfontosabb platformja a Facebook-oldala volt, ahol folyamatosan tudósított, sok esetben élőben, a legfontosabb intézkedésekről, információkról, és a válságkezelés során végzett napi munkájáról. Az állampolgárok innen kaphattak információt az első halálos áldozatról, az iskolák bezárásáról, az első gazdaságvédelmi intézkedésekről, és a korlátozások feloldásáról is. Ezeket személyesen, gyakran íróasztala mellett ülve jelentette be a miniszterelnök, és magyarázta el a döntések mögött meghúzódó indokokat. Az oldal a válság első számú információforrásává vált, amit az is jelzett, hogy a járvány első heteiben százezres nagyságrendben jelentek meg új követők a miniszterelnök oldalán.

Orbán Viktor másik kiemelt kommunikációs platformja a már évek óta megszokottá váló, péntek reggeli hosszabb rádiós interjúi voltak. Itt rendszerint a vírushelyzet és az azzal kapcsolatos döntések átfogóbb értékelését végezte el, az itt elhangzó érvek pedig a kormányzati válságkezelés elsődleges magyarázataiként épültek be a kormánypárti és ellenzéki nyilvánosság diskurzusaiba.

A harmadik platform a parlamenti ülésterem volt, ahol a miniszterelnök időről időre reagált az ellenzéki képviselők bírálataira, ezek a megszólalások pedig szintén nagy visszhangot kaptak a közéletben.

Ezeken a platformokon keresztül Orbán Viktor a válságkezelés elsődleges információforrásává vált, minden fontosabb döntést, eseményt személyesen jelentett be, a kormányzati politika és a válságkezelés igazolását is elsődlegesen ő végezte el a nyilvánosság előtt. Ennek fényében nem meglepő, hogy a kormányzati hirdetési kampányok és a válságkezelés során használt szlogenek is az ő megszólalásai köré épültek.

Az ellenzék szerepe sem egyszerű a válságok idején. A túlzott kritikák visszatetszést kelthetnek a szavazókban, míg a túlzott együttműködés a kormányzattal erősítheti a szavazókban azt a nézetet, miszerint nincs valódi különbség a hatalmon levők és az ellenzék között, ezért nem kínálnak valódi alternatívát. Lássuk, milyen vélemények fogalmazódhatnak meg ellenzéki oldalról, vagy egyáltalán milyen veszélyek fenyegetik a válságok idején a kormányzat politikájának alakulását:

 

  1. A kormány politikájának depolitizálása: A szakértői kormányzás igen gyakori érve, hogy „nincs más alternatíva. Ezt gyakran nevezik „TINA szindrómának” (There Is No Alternative).

 

  1. A válságkezelés átpolitizálása és a politikai verseny polarizálása: A vezetők a felelősség áthárítására, vagy politikai előny szerzés érdekében könnyen felerősíthetik a járvány kezdetén elcsendesülő konfliktusokat azért, hogy az „együttműködésre képtelen” ellenzéket negatív színben tüntessék fel.

 

  1. Az alkotmányosság, az alkotmányos rend károsítása: Például a végrehajtó hatalom és törvényhozás kapcsolatának, vagy a rosszul előkészített törvényjavaslatok elfogadásának kapcsán.

 

  1. A normális és a rendkívüli politika közötti különbség elhomályosítása: A permanens válságkezelés egyaránt gyökeret verhet a kormány politikájában és kommunikációjában a veszélyhelyzet elmúlta után is.

Véleményem szerint ezeket a buktatókat bizonyos pontokban sikerült elkerülni, másokban nem, viszont az is igaz, hogy az ellenzéknek „nem sok lapot osztottak” a járvány kezelésének idején. Az ellenzék tehát különösen nehéz helyzetben volt, ha kritizálni akarta a kormányt, mert hamar rásütötték a képviselőikre, hogy „a vírus pártján vannak”, „vírustagadók”, „vírusszkeptikusok”, ha bírálni vagy kritizálni akarták a kormány intézkedéseit. A kormánypártiak is, az ellenzék is a halálos áldozatok számával példálóztak, egymás nyakába varrták volna az áldozatokat, egymás felelősségét keresték az ügyek mögött. Előfordult az is, hogy a kormány felülírta az ellenzék döntését: amikor a kormánypárti oldal a főpolgármestertől követelte az ingyenes parkolás bevezetését, az azt meglépni nem kívánó Karácsony Gergely helyett Orbán Viktor saját jogkörben maga rendelte el azt országosan. Később egy interjúban arról beszélt, hogy Karácsony Gergely egy elméleti típusú polgármester, aki bizonyára nagyszerű tanulmányokat tudna írni a válságról, válsághelyzetben viszont gyakorlatias vezetőkre van szükség, akik az előbbiekkel szemben képesek a hatékony döntések meghozatalára, illetve a felelősség teljes vállalására. A Pesti úti idősek otthonában történt halálesetek miatt a felek szintén egymást hibáztatták, aztán később, persze, elfelejtődött a dolog.

A vírus elleni védekezésről szóló informálódás lényegében az Operatív Törzsre, és Orbán Viktor személyes kommunikációjára szorítkozott. Érdemes tehát a miniszterelnök kommunikációjára jobban odafigyelni, és jobban megvizsgálni, mert meghatározó a magyar válságkezelés szempontjából. A kormány, és kimondottan Orbán Viktor válságkezelésére a következők voltak jellemzők, amiket bárki megfigyelhetett, aki kapcsolatba került a miniszterelnök kommunikációjával valamilyen csatornán: igyekezett a járványt exogén (külső forrásból eredő) sokként jelentkező válságát endogenizálni, azaz politikai (külső és belső ellenségek elleni) harc terepévé tenni, és ezt általában erőteljes háborús retorika használatával sikerült elérnie. A szimbolikus pozíciónak köszönhetően a vezető – ha csak időszakosan is – egyedüli véleményvezérré válik, aki képes érdemben kialakítani a politikai napirendet. Éppen ezért a következőkben a válsághelyzet endogenezálási (belsővé tételi) eljárásait szeretném ismertetni, majd szót ejteni a válsághelyzetben jelentkező miniszterelnöki háborús retorikáról is.

A nemzetközi elitek elleni harc

Ebben a történetben a hős és a gonosz is kettős: egyfelől a miniszterelnök és a nép, másfelől a nagyhatalmú külső elitek és feltételezett hazai kiszolgálóik. A nemzetközi elitek elleni harc járvány alatti konstrukcióiban jól ismert alakokkal találkozhatunk: mindenekelőtt a „brüsszeli bürokratákkal” és Soros Györggyel. Előbbiek a „felhatalmazási törvény” javaslatával kapcsolatos kritikáik kapcsán kerülnek említésre, mint a helyzet súlyosságát nem értő „kekeckedők”: „ha már segíteni nem tudnak – mert nem tudnak –, akkor legalább ne akadályozzák a magyarokat a védekezésben” (ORBÁN-interjú, 2020. május 22.) Soros az általa javasolt örökkötvények miatt kerül célkeresztbe, amelynek célja Orbán Viktor értelmezésében az európai államok eladósítása, kamatszedés tőlük, amíg fennállnak (ORBÁN-interjú, 2020. április 24.).

Az árulók megnevezése

Orbán Viktor válság alatti kommunikációban az ellenzék játszotta a nagyhatalmú külső gonoszt segítő belső árulók szerepét, és akikre Orbán Viktor ki is mondja az erkölcsi ítéletet: „hogy a saját hazádat támadd meg, amikor egyébként mindenki azzal foglalkozik, hogyan védekezzünk, és hogyan mentsük az életet, erre nehéz szavakat találni” (ORBÁN-interjú, 2020. május 1.)

A vezető heroizálása

A politikai küzdelem heroizmusa megmutatkozott már a „kettes számú Soros terv” elutasításában: a miniszterelnök saját narratívája szerint az Európát behálózó Soros-hálózat ellen harcol (ORBÁN-interjú, 2020. július 3.) A heroizmus kiemelkedő példája az uniós költségvetés tárgyalása, amely az európai helyreállítási terv révén közvetlenül kapcsolódott a koronavírus-válsághoz, annak gazdasági hatását szándékozott kezelni. Figyelemre méltó Orbán Viktor összefoglalása a tárgyalásokról: „a magyar és lengyel erők Brüsszelnél megállították a liberális nemzetközi brigádok támadását” (ORBÁN-interjú, 2020. július 24.). Ugyanitt az ellenség karakterizálása is jellegzetes: a katonaságot és az edzőtáborokat emeli ki saját múltjából, míg ellenfelei „migrációpárti miniszterelnökök”, vagy egyenesen „libernyákok”, akiket „elvisz a hátán”.

Háborús narratíva

A metaforikus megfelelésekben a koronavírus háborús ellenségként ábrázolódott. A vírus konkrétabb, háborús ellenségként való megjelenítését magyarázhatja maga a vírus jellemző tulajdonsága, azaz – ahogy például egy miniszterelnöki interjúban elhangzott – a tény, hogy „természeténél fogva is egy kicsi dolog ez a vírus, ráadásul nehéz is elképzelni és elgondolni, hogy hogyan is nézhet ez ki”.  A koronavírus elvontabb fogalmát az egyrészt jobban megragadható ellenségkép segítségével jelenítette meg a politikai kommunikáció, másfelől pedig az ellenségkép lehetőséget adhat arra is, hogy a vírus fenyegető és veszélyes mivolta hangsúlyossá váljon. Ezt a megállapítást alátámasztják azok a példák, amelyek a koronavírust agresszív és aktívan támadó ellenfélként írták le: „azt nem támadta meg a koronavírus, de nem tudjuk, hogy nem fogja-e megtámadni”, „nem akadályozta meg, hogy betörjön a vírus Magyarországra”, „illetve a koronavírus-járvány első helyen az emberi életet fenyegeti”.

A vírustól, mint „ellenséges személytől” a beszélők jobban félhetnek, haragudhatnak rá vagy akár utálhatják. A háborús metafora kiterjesztését mutatja, hogy a koronavírus mellett a járvány terjedése ellen tett intézkedések is a háború fogalmain keresztül jelentek meg a miniszterelnök kommunikációjában, és ezek keretében a vírus terjedése elleni lépések, ideértve a megbetegedett emberek gyógyítását is, maguk a háború során vívott harcok, például „mi úgy döntöttünk, a várakozás helyett felvesszük a harcot”. „Kétségkívül kétfrontos háborúban vagyunk. Egyfelől van a migráció nevű frontvonal, és van a koronavírus-járványé”, „harcolnunk kell minden egyes magyar ember életéért, megpróbálunk megmenteni minden bajba került magyart, megharcolunk értük”.

Ezekkel a kommunikációs folyamatokkal jellemezhető leginkább a kormány válságkezelési politikája, melyben kiemelkedő szerepet játszottak a miniszterelnök facebookos, rádiós megszólalásai. Feltehető a kérdés, hogy a rövid távú, nemzetet összekovácsoló tulajdonsága egy ilyen járványkezelési folyamatnak kitart-e a következő, 2022-es választásokig, vagy csak rövid távú hatás marad, és a járvány lecsengésével hamarosan elmúlik. A kormány válságkezelési stratégiája végeredményben működött, a járvány harmadik hullámán is túl vagyunk mostanra. A kérdésre, hogy a hatékony járvány- és válságkezelés hogyan oldható meg jobban, egy karizmatikus, „szimbolikus véleményvezér” miniszterelnök irányítása mellett, vagy konszenzusosabb, demokratikus módon, még mindig nem tisztázott, valószínűleg mindkét megoldás célravezető lehet. Mindkettőnek létezhetnek csapdái és buktatói, de kemény munkával a siker is elérhető. A jövő attól is függ, hogy lesz-e negyedik hullám, mert a koronavírus valószínűleg velünk marad, és egy esetleges újabb vírus felbukkanása sem kizárt az előrejelzések szerint. Ezekre nem árt a kormányzatnak felkészülni, legalább elméleti síkon. A kormány és a miniszterelnök modellje első körben összességében jól vizsgázott, de ez nem jelenti azt, hogy ez a megoldás minden helyzetben alkalmazható lenne. A kommunikáció megfigyelése és újragondolása azért is időszerű lenne, mert szerintem nem lehet a végtelenségig ugyanazokkal a jelszavakkal és megoldásokkal kormányozni. Az, hogy most sikeres volt a kommunikáció, és az azt követő védekezés, nem jelenti azt, hogy hátradőlhet a kormány vagy a miniszterelnök, az esetlegesen jelentkező újabb válságok és komolyabb helyzetek már nem biztos, hogy ugyanarra a kaptafára ráhúzhatók.

Egyetem, Koronavírus, Politika, Újságírás
Mintha kizártak volna a saját bulimból, másnaposan kávézgatok különféle presszókban, várva, hogy elkezdődjön végre az életem afterpartija. / In Progress: DE-BTK kommunikáció-médiatudomány, újságíró szakirány / robi781030@gmail.com

Szólj hozzá Te is!