Sokmindent nem írtam le az utóbbi időben. Például a magas vérnyomást. Aztán a sok bent rekedt probléma és trauma is okozhatja, mint hallhattuk. Egyszerűen úgy érzem, életemnek egy sötét (és hideg) szakaszára fogok az idei téllel kapcsolatban visszaemlékezni. Már, ha megérjük. Valami probléma támadt az idővel, és az általános érdeklődés hiányával. Már nem gondolom, hogy mester fokozatot kellene szereznem az egyetemen, egy ideje nem gondolok semmit. A tervekből, hogy ez lesz, vagy az lesz, nem lett semmi. Önmagam meghatározása is nehezemre esik. Újra fel kell találnom a spanyolviaszt, és önmagamat. Itt tartunk. Nem sorolom fel, milyen "félelmek és rossz gondolatok" jelentkeztek nálam, és sajnos reálisak. A Mad In America-n olvastam egy lengyel írónőről, aki egy videót rakott fel a pszichiátriakritikáról, és a társadalom egészének ellenérzésével találkozott, szinte nemert kimenni az utcára. Itt tartottam én is az utóbbi időben. Kelet-Európa még nem érett meg az ilyesmire, talán soha nem is fog. Bár én nem vagyok híres lengyel írónő, sem Britney Spears, hogy társadalmi felzúdulást váltsak ki, azt se tudom, olvassa-e még ezt valaki, a pszichiátriával (amit támogat a társadalom) szemben csak veszíteni lehet, főleg annak, aki kiszolgáltatott nekik. Engem is tönkre tett, bedarált ez az ipar. Biztos sok mindent rosszul csináltam, és már nem tartom olyan jó heccnek az orwelli mondást, hogy az állandó fenyegetettség árnyékában alkot nagyot az ember. Rám egyre inkább bénítólag hat a háború, az öregedés, a magas vérnyomás, szinte sokkol ez a sok probléma, és maga alá temet. Az van, hogy sokan ki vannak békülve a pszichiátriával, és elhiszik, hogy segít, hiszen nem az ő bőrükre megy. Hogy napjaink neves antipszichiáterét idézzem: "A pszichiátria többet árt, mint használ."