A Mad in the UK profilja
A MIA többi leányvállalatához hasonlóan a Mad in the UK is megpróbálja megkérdőjelezni a pszichiátria jelenlegi hatalmi struktúráját és az uralkodó hiedelmeket. Ez a küldetése, és ez irányítja szerkesztői tartalmát. A MITUK 2018-as indulása óta többen is csatlakoztak a csoporthoz, illetve kiléptek a csoportból. Jelenleg öten, szakemberekből és jelenlegi/volt szolgáltatást igénybe vevőkből állnak, akik kollektíven üzemeltetik az oldalt. Nincs kijelölt szerkesztő, és senki sem „felelős”. A blogokat és egyéb tartalmakat az öt tag mindegyike közzéteszi. „Egy kollektívaként írjuk le magunkat” – mondta egy közelmúltbeli Zoom-híváson az alapító csapat egyik tagja, aki inkább névtelen maradt.
A MIA leányvállalatai körében szokatlan, hogy a csoportban többen névtelenek maradjanak. A legtöbb esetben a szerkesztők az oldal „Rólunk” rovatában jelentik be magukat. Az anonimitás oka ebben az esetben – mondta az egyik szerkesztő – „nagy visszhangot kapunk . . . olyan érzés, mintha a fronton lennék, és rálőttek." Az általuk tapasztalt visszahatás ironikus módon azért lehet, mert az Egyesült Királyságban a nyilvános vita erőteljesebb, mint az Egyesült Államokban és a legtöbb más országban. Ennek eredményeként a brit mentálhigiénés rendszerben lévő hatalmak jobban fenyegetve érezhetik magukat, mint az Egyesült Államokban és máshol lévő hatalmak. Az Egyesült Királyságban régóta működik egy kritikus pszichiátriai csoport, és számos prominens brit szakember ír a MIA-nak – Joanna Moncrieff, John Read, Sami Timimi és mások –, akik jól ismertek az Egyesült Királyságban és azon kívül. Ráadásul az Egyesült Királyságban régóta erős pszichiátriai túlélők mozgalma van. Az Egyesült Királyságban a kritikusok alternatívát mutattak be a DSM-re („a hatalmi fenyegetés jelentési keretrendszere”), bizonyítékokon alapuló érveket mutattak be, amelyek az ECT által okozott károkról, a pszichiátriai gyógyszerek relatív hatástalanságáról szólnak, még rövid távon is, és az ipar hatástalanságáról. a pszichiátriai gyógyszerkutatás korrupciója. És megvan a hatásuk – repedések jelentek meg az Egyesült Királyság államilag működtetett Nemzeti Egészségügyi Szolgálatában. Ez könnyebben megvalósítható egy olyan rendszerben, amelyben legtöbbször nincs szükség DSM-kódra, és bizonyos helyeken alternatív kezelési módok állnak rendelkezésre. Az NHS pszichológiai megfogalmazási gyakorlata még az emberek érzelmi szenvedései mögött meghúzódó történeteket is hangsúlyozza. A MITUK szerkesztői szerint azonban a domináns narratíva még mindig túlnyomórészt betegségalapú, és ez a narratíva továbbra is uralja mind a mainstream médiát, mind a mindennapi beszélgetéseket. Kevés ember van tisztában a pszichiátriai ellátás ártalmaival, és nincsenek tisztában az ezt mutató tudományokkal sem. A legtöbben nincsenek tisztában a nem orvosi megközelítések hatékonyságával sem. Röviden így fogalmazott Charlotte Beale, a kollektíva tagja: „Az orvosi modellnek szoros kontrollja van.” Charlotte Beal Egy megélt tapasztalattal rendelkező író, Beale elmesélte saját történetét a Mad in the UK-ban. Ahogy a megnyitójában írja: „Nyolc évvel az „evészavar” kezelésének megkezdése után rosszabbul ettem, mint valaha. Három évvel azután, hogy abbahagytam ezt a „kezelést”, az étel öröm, nem probléma. Ez érdekes, nem?" Esetében tapasztalatai egy magánklinikára vonatkoztak, nem az NHS-re. De ahogy a Zoom felhívásában elmagyarázta: „Ez még mindig elég diagnosztikus volt.” Mivel a brit társadalom egésze még mindig elmerül az orvosi paradigmában, nehéz elől menekülni – mondta Beale. Kinyilatkoztatásnak tűnt, hogy felfedeztük Mad az Egyesült Királyság önkénteseiből álló csapatában, akik mindannyian elkötelezettek e paradigma kihívása iránt. „Nem ismerek ehhez hasonló fórumot az Egyesült Királyságban. . . . Tényleg olyan volt, mint egy leheletnyi friss levegő.” A Mad in the UK küldetését a következőképpen írja le: „A brit mentálhigiénés gyakorlat alapvetően újragondolása és a pozitív változás elősegítése”. A tartalom magában foglalja a blogbejegyzéseket, grafikákat és podcastokat; történetek az internetről, kiemelve a legújabb kutatásokat és kommentárokat; linkek Mad globális leányvállalatokhoz; valamint online események és tanfolyamok. Jelenleg a honlap egy rövidfilmet mutat be Jo Watson kollektív tag költeménye alapján, és linkeket tartalmaz a „Disorder 4 Everyone” online fesztiválra (amely a Drop the Disorder Facebook-oldalhoz kapcsolódik). Míg a Mad in the UK nyitott a változatos perspektívákra, a megjegyzésekre vonatkozó iránymutatások az udvariasságot és a személyes támadásokkal, zaklatással és szégyenkezéssel szembeni óvatosságot hangsúlyozzák. A történeteket és a blogokat átvizsgálják, a Mad in the UK pedig szabványt szab arra vonatkozóan, hogy mit fog közzétenni: Ha egy blog feltételezi az orvosi modell paradigma érvényességét, a szerkesztők nem tartják alkalmasnak az oldalon való közzétételre. „Ezzel kapcsolatban nagyon-nagyon szigorúak vagyunk” – mondta Beale kollégája. A kollektíva a nyelv terén is mércét állított fel. Kerülik az olyan kifejezések használatát, amelyek az orvosi modell nyelve, mint például a „kezelés” és a gyógyszeres kezelés. A „helyreállítás” szintén problémás, ami azt jelenti, hogy valakinek, akit a rendszer megsértett, most munkába kell állnia, és meg kell gyógyítania magát. A „mentális egészség”, amelyet az emberi érzésekre és érzelmekre redukcionista kifejezésként használnak, néha elkerülhetetlen, de általában a fizikai egészséggel való analógiát sugallja. Az ilyen szabványok célja nemcsak a megvitatandó témák megváltoztatása, hanem a megvitatásuk módja is – tekintettel az orvosi paradigma jelenlegi befolyására a beszélgetés szabályozásában. Azok, akik ilyen párbeszédet folytatnak a Mad in the UK-n, egy nagy, laza, egymást átfedő embercsoport részei, akiknek közös kritikai perspektívája van, és számos erőfeszítésben és platformon vesznek részt – köztük néhányuk számára a Mad in America-t. Régóta eszükbe jutott egy leányvállalat létrehozása az Egyesült Királyság számára, amikor négy-öt évvel ezelőtt Watson javasolta az ötletet a MIA alapítójának, Robert Whitakernek. A weboldal 2018. szeptember 6-án indult, 10 fős kollektíva működteti önkéntes alapon. Jelenlegi öt tagja a lehető legjobban zsonglőrködik a feladataival; a szerkesztést az végzi, „aki a legkevésbé elfoglalt”. Talán még egy-két taggal bővülhet a továbbiakban. Valószínűleg némi közösségi finanszírozás is: régebben volt egy oldaluk, és a jövőben újra próbálkozhatnak. Beale és kollégája valamikor több időt szeretnének az oldal aktív fejlesztésére és a tartalom előhívására fordítani. Jelenleg az írók hajlamosak maguktól elérni, gyakran átlépve a Drop the Disorder oldalt vagy más platformokat az interneten. Jó néhányan anonimitást kérnek; sokan nem bíznak az írásukban. Beale megérti tétovázásukat, de első kézből tudja, milyen lendületet éreznek munkájuk közzététele után. Felidézve első darabját a Mad in the UK-ban, és az olvasók kommentjeit, amiket generált, azt mondta: „Zseniális volt, hogy megjelent.” A kollektíva véleménye szerint létfontosságú, hogy másoknak is megadjuk ugyanezt a lehetőséget – felemeljük őket, megerősítjük őket, elmondjuk a történeteiket és hangot adjunk nekik. Szintén létfontosságú, mondta Beale honfitársa: Meg kell mutatni az embereknek, mi működik és mi nem. „Kiemeljük az úgynevezett „kezelések” katasztrofális kárait. Kiemelték a kutatást, az eredményeket és az ígéretes alternatívákat. A változásnak vannak pozitív jelei, mondják. A traumainformált ellátás egyre nagyobb teret hódít az Egyesült Királyságban, akárcsak az Open Dialogue. Ezenkívül a Power Threat Meaning Framework (PTMF) bekerült a rendszerbe, csökkentve az ágyhasználatot és a kényszerkezelést 14 londoni fekvőbeteg osztályon. Az ehhez hasonló fejlesztések adnak reményt a MITUK tagjainak. A globális Mad közösséghez való csatlakozás reményt is ad nekik. Küldetéstudatuk megosztása szövetségeseivel és támogatóival szerte a világon: „Tudod, remek érzés” – mondta a tag. És ez inspiráló. „Ez tovább viszi, és remélem, mi is tudunk inspirálni. . . . Nagyon-nagyon szeretnénk egy támogató szövetség részei lenni. A dolgok csak így történhetnek.” Már most is több irányban érezhető a hatás. Kezdetben az olvasóközönség duzzadt. „Tízezrek érkeznek a Mad in the Egyesült Királyságba” – mondta Beale, és a számok a közösségi médiában is robbanásszerűen növekednek. De ezen túlmenően a hatás másik jele – jelentős – maga a visszacsapás. Ugyanazok a gyűlöletkeltő támadások, amelyek Beale kollégáit névtelenségre késztették, ironikus módon reményt adnak nekik. Ez annak a jele, hogy „a diagnosztikai paradigma az alapoknál roskadozik” – mondta a szóban forgó tag. És amikor egy régi rend összeomlik, azok, akik védik azt, elkerülhetetlenül gonoszkodni fognak. – Mindig van ellenállás, nem igaz? Hogy meddig tart ez az összeomlás, senki sem tudja. Évek. Talán évtizedekig. De így vagy úgy: „Meg fog történni. Ez történik. Ez történik.” https://www.madinamerica.com/2022/03/profile-mad-uk/
Deprecated: mb_strrpos(): Passing the encoding as third parameter is deprecated. Use an explicit zero offset in /home/yesokhu/madinhungary.org/inc/_ext/_url_rel2abs.php on line 157