A konteóhívő skizofrén

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (No Ratings Yet)
Loading...

Röhejes dolog történt velem. Megint nem szedek gyógyszert jó ideje, és visszatértek a hangok, bár a nap 99%-ában nem hallom őket, ha mégis, akkor is csak foszlányokat, amik nem jutnak el a tudatomig. A hanghallók szerint ez a gyógyulás, a teljes felépülés a skizofréniából.

Ez mára állandósult. Kezdetben kis örömet éreztem, de soha nem hittem volna, hogy ez az állapot létezik, vagy elérhető a mindennapi ember számára. De ezt nemsokára felváltotta a keserűség, a csalódottság, eszembe jutottak a fiatalkori terveim, és az egész rommá kúrt életem.

Nem tartozom a hanghalló csoporthoz (csak névleg, a Facebookon), soha nem voltam tapasztalati szakértő, mert ezt a címet, amivel a kigyógyult skizók parádéznak az életben, a pszichiáterek osztogatják, akikhez hagyományosan a legrosszabb viszony fűz a világon.

Nem gondolom, hogy a skizofrénia betegség lenne. Azt gondolom, hogy a skizofrénia hangfegyver, amihez immunizálta magát az agyam, és már nem tud ártani nekem. Egyébként még azt is gondolom, mindenkinek joga van azt gondolni, amit akar, amíg nem csinál balhét.

Nem mondom, hogy könnyű volt. A hangok teljes megfigyelése, tanulmányozása, viselkedésük elemzése vezetett el idáig. Egyébként ez a lényege a hanghalló módszernek is, részben. Én viszont elutasítom azt a pszichologizáló magatartást, hogy ezek traumák maradványai.

Kizárásos alapon maradt a hangfegyver és a célszemély elmélet. Nagyon nem szimpatikus elmélet, de hát egy elméletet szerintem inkább a valószínűsége igazol, mint a szimpatikussága. Sokszor vezettek tévútra, sokszor felültettek, sokszor behúztak a csőbe a hangok.

Most már nem tudnak, nem képesek (vagy nem akarnak) nekem ártani. Szerintem elemzik egy-egy akció előtt a siker valószínűségét, és úgy találták, nem éri meg nekik belém fektetni már az energiát. Talán a kockázat is túl nagy nekik, mivel úgyis mindent leírok.

Ennek ellenére szar kedvem van, mitől legyen jó kedvem? Egyáltalán mihez kezdjek magammal az új helyzetben? Egyetemre is azért mentem, hogy bebizonyítsam, skizofrénként is el lehet végezni. Nem látom, az új helyzetben mit bizonyítsak, és kinek?

Csak remélem, hogy az új helyzethez gyorsan alkalmazkodom. Nem igazán vagyok a hanghalló mozgalom tagja, a külvilág szemében is valószínűleg csak egy konteó hívő skizofrén, ami, valljuk be, egy kicsit sok a jóból, ilyen madárról még én sem hallottam.

Megint csak nem tartozom sehova, megint csak egyedül maradtam a problémáimmal, amik talán csinált problémák, talán nem, a dolgok túlelemzése, ami részben idáig is vezetett árnyoldalakkal is rendelkezik, ugyanis az ember nem tud olyan felhőtlenül felszabadult lenni.

Gondolom, sokak szemében talán irigylésre méltóak a problémáim. De még így is maradt jó pár. Felnőtt lettem gyerek státuszban, gyámság alatt, az alkoholról, ahogy terveztem, szépen leszoktam, a cigivel – bár funkciója rég nincs – még mindig küzdök. 42 évesen még mindig a BA diplomára aspirálok, szerintem annyival lemaradva a kortársaimtól, hogy már számolni sem érdemes.

Szóval, ami velem történt, fejleménynek talán meglepő, élethelyzetnek nem igazán kellemes. Foglalkozzam még egyáltalán a skizofréniával? Hülyeségnek tartom. De hát máshoz nem igazán értek, jórészt ezzel foglalkoztam az évek alatt a szabadidőmben, meg a pszichiátriával.

Hülye egy hobbi, bevallom. Talán a magyar szakról maradt tudományos alaposság vezetett idáig, amit igazából el sem végeztem, hogy töviről hegyire mindent tanulmányoztam a skizofréniáról és a pszichiátriáról, ami elém került, időközben átestem egy-két dolgon, és most itt tartunk.

Remélem, azért érdekes volt (valakinek).

Célszemély, Pszichiátria, Skizofrénia
Mintha kizártak volna a saját bulimból, másnaposan kávézgatok különféle presszókban, várva, hogy elkezdődjön végre az életem afterpartija. / In Progress: DE-BTK kommunikáció-médiatudomány, újságíró szakirány /

Szólj hozzá Te is!