Joanna Moncrieff pszichiáter azt állítja, hogy fel kell hagynunk az orvosi modellel, és inkább arra kell összpontosítanunk, hogy a mentális egészségügyi rendszer hogyan viszonyul a kapitalizmushoz.

Írta: Mich Ingle, MA, Mad In America, 2022. április 28.

A Frontiers in Sociology folyóiratban megjelent cikk marxista elemzést alkalmaz a mentális egészségügyi rendszerre. A szerző, Joanna Moncrieff brit pszichiáter, aki a Critical Psychiatry Network egyik vezető alakja, azt állítja, hogy ellen kell állnunk a mentális zavarok orvosbiológiai magyarázatainak a gazdasági és politikai magyarázatok javára. Végső soron úgy véli, hogy a mentális egészségügyi problémák kezeléséhez társadalompolitikai és gazdasági problémákkal kell foglalkoznunk, mivel a kapitalizmus és a mentális egészségügyi rendszer alapvetően összefonódik.

„Az elemzés abból az álláspontból indul ki, hogy a mentális egészségügyi problémák nem egyenértékűek a fizikai egészségi állapotokkal, és inkább a közösségek vagy társadalmak problémáiként tekintenek rájuk. Az Egyesült Királyság példáját felhasználva nyomon követi, hogyan fejlődött ki egy állami mentális egészségügyi rendszer a kapitalizmus mellett annak érdekében, hogy kezelni tudja azokat a problémákat, amelyeket olyan emberek okoznak, akiknek viselkedése túlságosan kaotikus, bomlasztó vagy nem hatékony volt ahhoz, hogy részt vegyenek a kizsákmányoláson alapuló munkaerőpiacon.” – Moncrieff magyarázza. „A rendszer a gondoskodás és az ellenőrzés keverékét biztosította, és a legutóbbi, neoliberális rezsimek alatt ezeket a funkciókat egyre inkább a magánszektorra ruházták át, és kapitalista módon látták el.”

 A tudósok régóta rámutattak a kapitalizmus, a piaci erők (beleértve a Big Pharma) és a mentálhigiénés paradigma kölcsönösen előnyös kapcsolatára, amely előnyben részesíti az individualista kezeléseket és az emberi szorongások orvosbiológiai magyarázatait. E gondolkodók közül sokan úgy látják, hogy a lelki szenvedés lehetetlen elválasztani az anyagi valóságtól és a hatalom, a vagyoni egyenlőtlenség, a jogfosztás és a társadalmi hátrányok egyéb formáitól. Még az Egyesült Nemzetek Szervezete is beugrott legalább néhány ötletbe, és javaslatot tesz a mentális egészség megértésének irányába az „egészség társadalmi meghatározóinak” szemüvegén keresztül. A mostani cikk szerzője egy blogbejegyzést is írt a MIA-nak, feltárva cikkét és annak néhány vonatkozását, amely itt található. A mostani cikk a kapitalizmus és a mentálhigiénés rendszer kapcsolatát elemzi marxista elemzési kereten keresztül. Moncrieff megjegyzi, hogy évtizedek óta törekednek arra, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy a mentális egészségügyi rendszer hogyan támogatja a kapitalizmust, és végül hogyan leplezi el a szorongás társadalmi, politikai és gazdasági forrásait azáltal, hogy a terhet az egyénre vagy biológiájára hárítja. Ennek ellenére tombol a mentális egészség-kapitalizmus-gyógyszerészeti komplexum. Azzal érvel, hogy a változtatásokhoz meg kell értenünk, mi történik materialista és gazdasági szempontból.

Moncrieff először is megjegyzi, hogy a mentális rendellenességek biológiai markereinek kutatása során nem sikerült meggyőző bizonyítékot találni, és számos probléma van ezekben a kutatási programokban: "A családokkal és ikrekkel végzett genetikai kutatások figyelmen kívül hagyták a fontos zavaró tényezőket, és a pozitív eredményeket kiemelték, míg a negatívakat eltemették." "A közelmúltban az egész genomra kiterjedő tanulmányok elhanyagolható bizonyítékot szolgáltatnak bármilyen releváns genetikai hatásra."

Azt is megjegyzi, hogy a neurobiológia egyik legkövetkezetesebb megállapítása – miszerint a skizofréniában szenvedőknek „kisebb az agyuk és nagyobb az agyüregük” – nyugtalanították az újabb felfedezések, amelyek szerint ez – legalábbis részben – az antipszichotikus gyógyszereknek köszönhető. Ahelyett, hogy az emberi szenvedés ezen eseteit biológiai rendellenességeknek vagy patológiáknak tekintenénk, azt javasolja, hogy próbáljuk meg őket összefüggésben értelmezni, mint „közösségek vagy társadalmak problémáit”.

Figyelembe véve azt az általános érvet, hogy a mentális egészségügyi rendszer azért létezik, hogy megfékezze és szabályozza a társadalmilag deviáns viselkedést: „A zavart és bomlasztó viselkedés nem csupán társadalmi zavar; ugyanakkor potenciálisan befolyásolja a modern társadalmak alapját képező termelési folyamatokat. Az akut paranoiás vagy súlyos depressziós egyén például valószínűleg nem tud dolgozni, vagy legalábbis hatékonyan tud dolgozni, és a családtagjait is akadályozhatja a munkavégzés az életükben okozott fennakadás miatt. Sőt, aki súlyosan mentálisan sérült, az megrémítheti és felzaklathatja a körülötte lévőket, meggátolva az embereket abban, hogy biztonságban és motiváltságban érezzék magukat ahhoz, hogy kielégítsék a munkaigényt, és potenciálisan veszélyezteti a modern termelés egész rendszerét."

Más szóval, nem csupán a társadalmi rendezettség egy bizonyos formája vagy a meztelen kontrollkísérlet forog kockán abban, hogy el akarjuk távolítani a „nem kívánatosakat” és a „deviánsokat” a szem előtt; de valójában a mentális egészségügyi rendszer közvetlen kapcsolatban áll a kapitalista gazdaságokkal és a munkaerő-készlettel. A kapitalizmus és a jóléti szolgáltatások kapcsolatáról tárgyalva Moncrieff kijelenti:

„[Ez] kap a kapitalista rendszer társadalmi újratermeléséhez azáltal, hogy biztosítja az egészséges, képzett és fegyelmezett munkások utánpótlását.” És hogy a jóléti szolgáltatások is úgy működnek, hogy „biztosítsák a társadalmi harmóniát, ellátva például az időseket és betegeket, eltartva azokat, akik soha nem munkába állni. [Ez] a rendszer rendszerének eszközeként fogható fel, mivel azáltal, hogy utcán nem használják, hogy emberek az haljanak meg, biztosítják a kapitalista kizsákmányolást és uralmi viszonyok folytatását, nem pedig erőszakkal, hegemóniával.”

A kapitalizmuson belüli munkakörülmények és munkavállalói elégedettség témájában Moncrieff azzal érvel, hogy az emberek keményebben dolgoznak a neoliberalizmus idején, mint a múltban. „Kimenetüket” és „teljesítményüket” is „folyamatosan vizsgálják”, és természetesen sokan szembesülnek a munkahelyi bizonytalansággal. Kijelenti, hogy ezen és más okok miatt nem csoda, hogy sok dolgozónak alacsony a morálja, a „félelem és hibáztatás” kultúrájában élnek, és végül számos nyomasztó mentális állapotot tapasztalnak meg: „A verseny, a kapitalista rendszer alapja, győzteseket és veszteseket teremt. A kudarctól való félelem ezért a modern egyén állandó szorongásának forrása, és maga a kudarc gyakran okozza a depressziónak nevezett demoralizációt és reménytelenséget.

A szerző arra a következtetésre jut: „Ez az elemzés azt sugallja, hogy a mentálhigiénés rendszer egy szélesebb társadalmi újratermelési rendszer részeként értelmezhető, amelyen keresztül a modern társadalmak alkalmas, alkalmas és alkalmazkodó munkaerőt állítanak elő, és biztosítják a társadalmi harmóniát. A társadalmi újratermelés konkrét eszközei az egyes társadalmak gazdasági és társadalmi formájától függenek. […] „A posztindusztriális populációk elmebetegekké való átalakulása a társadalom nagy részének gazdasági és társadalmi marginalizálódását jelenti. Az úgynevezett mentális egészségügyi problémák medikalizálásának elutasítása szükséges lépés a kapitalizmus néhány alapvető ellentmondásának feltárásához és a politikai változások megalapozásához.”

**** Moncrieff, J. (2021. január 1.). A mentálhigiénés rendszer politikai gazdaságtana: marxista elemzés. Határok a szociológiában, 6, 1-11. (Link)