Hajnalban váratlanul (de nem vágatlanul), megnéztem a Hobbit első részét, a Váratlan utazást. Csak előre szólok, hogy aki valamilyen tanulságot keres a filmben, az másol keresse, mert az nem sok van benne. Ha, jól tudom, előzményfilmként készült A Gyűrűk Ura trilógiához, amire én még nem érzem teljesen késznek magamat. De azért igyekszem lassanként bepótolni ezeket az epikus fantasy műalkotásokat, amint van egy kis időm, vagyis aktuálisan nem tudok mit kezdeni magammal.
Aki nem tudná, A Hobbit, J. R. R. Tolkien azonos című művén alapul, kibővítve a Gyűrűk Urának egy csomó függelékével, Peter Jackson rendezte, új-zélandi-brit-amerikai fantasy kalandfilm-sorozat első része, amelynek egésze mintegy 8 órát felölelő fantasy filmeposz, Középföldén játszódik. A film, azzal együtt, hogy nem sok tanulságot hordoz, eleinte lassan hömpölyög, ami megnyugtatólag hathat az idegekre, de lehet hogy valaki pedig pont unalmasnak találja. A szereplők időnként dalra is fakadnak, valamivel ki kell tölteni azt a majdnem három órát, ameddig a film tart. Ebből ki lehet találni, hogy a bővített verzióhoz volt szerencsém. A vége felé besűrűsödnek az események, egyre ádázabb ellenfelek támadásainak a képében, de tanulság ebben sincs.
Jó, ha letettünk arról, hogy különösebb mondanivalót keressünk a filmben, a történetén kívül, nézzük inkább azt. Zsákos Bilbó (Martin Freeman) magányosan éldegél, gondolom valahol a Megyében, egy földbe vájt hobbit lakban. Gyerekkorában szerette a kalandokat, de mostanába már minta hobbit vált belőle, azaz az otthon kényelmét szerető nyárspolgár. Hirtelen megjelenik neki Gandalf (Ian McKellen), akire már alig emlékszik gyerekkorából, és gyűlést hív össze Zsákos Bilbó saját házába, törpök részére, Bilbó tudta nélkül, természetesen. A törpök derekasan meglakomáznak, jó néhányszor dalra is fakadnak, majd meghívják Bilbót egy kalandra, amit először visszautasít, majd másnap már elfogad.
Mondjuk, szerintem eddig tart az a rész, amiért szeretni lehet Tolkient, és a Hobbitot, de mindegy. Bilbo aláír egy szerződést, amiben vállalja, hogy betörőként tart a csapattal, amit 13 törp alkot, élükön Tölgypajzsos Thorinnal (Richard Armitage), de mindegyik egyedi figura, és természetesen Gandalf, a mágus. A 13 törp eredetileg a Magyányos Hegy királyságának visszahódítására készül, és Gandalf tanácsára szerződtették Zsákos Bilbót betörőként, mondván, hogy őt a szörnyek nem annyira tudják kiszagolni, és hangtalanul lopakodási, és egyéb tolvaj képességeire is szükség van, amikről Bilbó nem tud, vagy már elfelejtette őket, de érdekes módon a hobbitokban ott szunnyad ez az ösztön. (Annak ellenére, hogy általában tisztes polgári életet élnek, és nagyon is kényelemszeretők.)
Innentől kezdve, azt hiszem, nincs mit ragoznom a kalandon, egyik ork támadás éri a másikat, koboldokkal is összetalálkozik a csapat, sőt, egymást agyonverő kőóriásokkal is, ja a trollokat el ne felejtsük, velük gyűlik meg a bajuk a leghamarabb, mert pónilovakat rabolnak a csapattól, később pedig törpcsemegére vágynak. Egyetlen barátságos találkozásuk a tündékkel van, akikkel viszont ellentmondásos a viszonyuk egy régi sérelem miatt, amikor nem álltak ki mellettük a sárkánytámadáskor, ami miatt elvesztették a Magányos Hegy királyságát, és hontalanok lettek.
A Smaug nevű sárkány végig a kaland során alszik, Ereborban, a törpök régi királyságának városában aludta eddig 60 éves álmát, amit azért foglalt el, mert Thorin nagyapja túl sok kincset és aranyat halmozott össze, a sárkány ezt megszagolta, a várost és a királyságot feldúlta, és elfoglalta a helyét a kincsek között. A kapzsiság okozta tehát 60 éve a királyság pusztulását, ami egyfajta elmebetegségként jelenik meg a filmben. Szintén feltűnik még Gollam is, aki magában beszél, valószínűleg több személyisége beszél egymással, szóval ő sem teljesen 100-as. Tőle szerzi meg Bilbo a láthatatlanná tevő gyűrűt. A kaland végére a törpök elérnek a Magányos Hegy lábához, Smaug, a sárkány pedig kinyitja a szemét. Ezzel ér véget a Hobbit első része.
Összefoglalva nem nagyon tudok mit mondani erről a majdnem 3 órás „kalandról”, ha ezért fizetnének, talán foglalkoznék többet az üggyel, de így vizsgaidőszak előtt egy héttel nem hiszem, hogy belevetném magam jobban Középfölde fantasy birodalmainak rejtelmeibe, nem azt mondom, hogy rossz, csak azt, hogy 3 órába azért több mondanivalót is bele lehetett volna sűríteni, de a fantasy műfajt szerintem eredetileg nem azért találták ki, hanem hogy kikapcsoljon, hogy elterelje az ember figyelmét a valóságról. „Nem egy csúcsszuper munka, de a célnak megfelel.” Feledhető.
Deprecated: mb_strrpos(): Passing the encoding as third parameter is deprecated. Use an explicit zero offset in /home/yesokhu/madinhungary.org/inc/_ext/_url_rel2abs.php on line 157