Lajos ül a luxusautó volánja mögött. Gyönyörű, legújabb modell. Na nem Lajos, ő a saját megfogalmazása szerint is a “cigánysoron” nőtt fel, ők csak úgy hívják “Párizs”, és ahogy meséli, bármikor visszakerülhet oda. Ez még csak a „flash schub” kezdete, az autóban ekkor ugyanis felcsendül az „Annyi mindent kéne még elmondanom, S ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom, Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk, S mint a régi jó barátok egyet mondunk s egyet gondolunk”, mely – ahogy Lajos mondja: „A külföldön élő magyarok tartják ezt magyar identitású zenének … hatalmas zene” … ekkor szemem apró villanásokkal jelez, enyhe szorítás a homloklebenyben.
Ez egy gondolat-kivonat egy aprócska magyar reality trash-szösszenetből a neten, melyre csaknem egy év múlva leltem rá, nem sokkal azután, hogy megnéztük a Parasite című koreai - szigorúan felnőtt nézőknek ajánlott - pszicho-trash tragikomédiát.
A gondolatrohanás után a filmek között egy korábbi kedvenc hidegrázós filmélményem főszereplője után kutakodva vettem észre, hogy a nemrégiben megnézett filmet – melyről már megnézése közben megjegyeztem, hogy erről írni fogok - a 2019-es esztendő filmjének kiáltották ki.
A filmet végig cidriztem. Sokáig csengett még bennem a film zárulta után is a hatása. Ahogy csendesült a mámor, úgy kerültek előtérbe a kritikai gondolatok, hogy talán „túl ázsiai” a befejezése, talán „nemzetközileg” nem fogják annyi átéléssel nézni, mint ahogy én végig izgultam a filmet.
A kis magyar gondolatébresztő videó és a film hype-ja után jutottam arra az elhatározásra, hogy ajánlom ezt a filmet is megnézésre.
Bátorságot volt muszáj merítenem hiszen különleges film. Már a film első kockáiban ugyanis a legmélyebb nyomorba csöppenünk egyből, és nem a háború utáni nélkülözés évei ezek, ez a 21. század legmodernebb nyomora. Okostelefonokkal lopják a wifi jelet és netes üzenő alkalmazásokkal kommunikálnak, nézik a videókat, hogyan kell pizzásdobozt hatékonyan hajtogatni. Legmélyebb nyomor szó szerint is: a föld alatt két méterrel vagyunk egy pincében, büdösbogarak közt.
Egyetlen ország, egyetlen városán belül tárja fel a film jelenünk rendkívüli mód kiélezett szélsőséges társadalmi különbségeit. Teszi ezt olyan elementáris erővel, hogy már magunk se tudjuk, hogy hogyan, de a vizeletszagú csatornák után, egy valóságos oázisban leljük magunk, ahol külön lakosztálya van minden ott élőnek, festmények a falon, s ezek mentén még a legmodernebb technológia is felvonultatja magát, internetre kötött automatizáció minden szegletben és persze személyzet.
A film a rendező különleges látásmódjával, a film egyedi hangulatával köti össze ezeket a két egymásnak brutálisan ellentét létkörülményeit. Egy 21. századi görbe tükör társadalmunkról. Némi ázsiai absztraktcióval.
„Különleges-félelemkeltő” film. Olyanok számára ajánlott, akik szeretik az ilyen élményeket, és nem rohannak ki a vetítőteremből az első különc-durva, esetleg bántó-megalázó, megbotránkoztató jelenet láttán. Mégis, hogy ennyire felkapott lett Ázsián kívül is, köszönheti ezt annak, hogy a szokottnál furcsább dramaturgia ellenére, valós problémákra világít rá, mely a mai társadalom anyagi-, erkölcsi-, gondolkodásmódbeli szélsőségeire irányítja a figyelmet, mely extrém végletek jelenkorunk Glóbuszán elterülő minden sokmilliós lélekszámú nagyvárosában megvannak.
Már-már hihetetlen erővel tört be a filmiparba az alkotás, eddig megnyerte a Golden Globe-ot, 134 egyéb díjat nyert, és kilenc kategóriában jelölték az 92. Oscar-gálán.
Kellemes borzongást - és nem utolsó sorban - egy jó kikapcsolódást kívánok a filmhez. A film után garantáltan a hatása alatt lesztek szótlanul … legalábbis egy ideig.
Jó szórakozást!
Deprecated: mb_strrpos(): Passing the encoding as third parameter is deprecated. Use an explicit zero offset in /home/yesokhu/madinhungary.org/inc/_ext/_url_rel2abs.php on line 157