A befolyásos idegtudós áttekinti a sikertelenség évtizedeit
Posted by admin on Sep 07, 2022 in Mad In America
Posted by admin on Sep 07, 2022 in Mad In America
„A pszichiátria legalapvetőbb jellemzője a tudatlanság” –
mondja Raymond Dolan, a befolyásos idegtudós.
Írta: Peter Simons, Mad In America, 2022. szeptember 5.
Egy új cikkben Raymond Dolan – a világ második legbefolyásosabb
idegtudósa – áttekinti szakmájának három évtizedes kudarcát.
„Továbbra is nehéz megcáfolni azt a kritikát, hogy a pszichiátria
legalapvetőbb jellemzője a tudatlanság, hogy nem tudja sikeresen
meghatározni figyelmének tárgyát, miközben a zavarok etiológiájának
feltárására tett kísérletei kudarcok sora volt” – írja.
A Neuron folyóiratban megjelent tanulmány Matthew Nour és Yunzhe Liu
társszerzője volt, a University College Londonban.
A szerzők így foglalják össze:
„A három évtizedes intenzív neuroimaging kutatás ellenére még mindig
hiányzik minden pszichiátriai állapot neurobiológiai leírása. Hasonlóképpen,
a funkcionális neuroimaging nem játszik szerepet a klinikai döntéshozatalban."
Hozzáteszik, hogy az elmúlt 30 évben több mint 16 000 neuroimaging cikket
publikáltak – ami azt jelenti, hogy dollármilliárdokat és több évtizedes
kutatói fókuszt fordítottak erre a kutatási irányra, és nincs mit mutatni:
„A pszichiátriai neuroimaging szakirodalmát hideg szemmel vetve arra a
következtetésre juthatunk, hogy a 30 év intenzív kutatása és a jelentős
technológiai fejlődés ellenére ez a vállalkozás egyetlen pszichiátriai
rendellenességre sem adott neurobiológiai beszámolót (vagyis mechanisztikus
magyarázatot), és nem is nyújtott semmilyen bizonyítékot a klinikai
hasznosság hiteles képalkotó biomarkere számára.”
Tehát melyek azok az akadályok, amelyek hátráltatják a neurobiológiai
kutatások sikerét?
Az egyik probléma az MRI adatok megbízhatatlansága. A kutatóknak töb
b ezer döntést kell meghozniuk, amikor eldöntik, hogyan futtatják a
statisztikákat. E választások egyike sem technikailag „helyes” vagy
„rossz”, de mindegyik választás különbséget jelenthet aközött, hogy
pozitív eredményt találtunk-e vagy sem. Korábbi tanulmányok kimutatták,
hogy az esetek 70%-ában az MRI-adatok az agytevékenység illúzióját
kelthetik még akkor is, ha nincs ilyen – például a hírhedt „döglött
lazac” kísérletben, amely egy döglött halon „találta” az agytevékenységet.
Ami még rosszabb, a kutatók gyakran több tesztet is végeznek – növelve
a véletlenszerű eredmények valószínűségét –, és csak azokat publikálják,
amelyek pozitívak. A kutatók szerint a neurobiológiai kutatásokat az
„adatszennyezés” akadályozza. Végső soron az ilyen típusú tanulmányok
az adatpontok hatalmas kaotikus zűrzavarát követik, és megpróbálnak jelet
találni ebben a zajban, még akkor is, ha nem létezik valódi jel –
a pareidolia technológiai változata.
A másik probléma az, hogy még akkor is, ha enyhe összefüggéseket találunk,
a magyarázó hatás minimális. Például egy közelmúltbeli tanulmány
megállapította, hogy a poligén kockázati pontszám kevesebb, mint 1%-át
jelezte előre annak, hogy valaki skizofrénia diagnózist kap-e.
Összehasonlításképpen, körülbelül 17%-ot magyaráztak társadalmi-gazdasági,
családdinamikai és kapcsolati tényezőkkel. Ez „statisztikailag szignifikáns
korreláció a genetika és a skizofrénia között” jelenthető, de klinikailag
haszontalan, nem ad valódi információt. (Nagy tanulmányok során a kutatók
azt is megállapították, hogy ez az apró korreláció valószínűleg csak
a véletlennek köszönhető.)
Egy másik probléma, amelyet Dolan, Nour és Liu idéz: a pszichiátria
diagnosztikai címkéi rettenetesen megbízhatóak és érvényesek. Ahogy Kenneth
Kendler nemrég írta, „valószínűtlen”, hogy a pszichiátriai diagnózisok
„megközelítőleg igazak”. (Kendler, a pszichiátriai genetika szakértője a
90-es években a pszichiátria második legbefolyásosabb kutatója volt).
Amint azt a NIMH akkori vezetője, Thomas Insel egy hírhedtté vált
blogbejegyzésében írta 2013-ban, a pszichiátriai diagnózisok érvénytelenek
olyan módon, amelyet az orvostudomány bármely más alcsoportja nem tolerálna:
„A gyengeség az érvényesség hiánya. Ellentétben az ischaemiás szívbetegség,
limfóma vagy AIDS definícióival, a DSM-diagnózisok a klinikai tünetek
csoportjairól alkotott konszenzuson alapulnak, nem pedig objektív
laboratóriumi méréseken. Az orvostudomány többi részében ez egyenértékű
lenne a mellkasi fájdalom természetén vagy a láz minőségén alapuló
diagnosztikai rendszerek létrehozásával. Valójában az orvostudomány más
területein korábban általánosan elterjedt tünetalapú diagnosztikát az
elmúlt fél évszázadban nagyrészt felváltották, mivel megértettük, hogy
a tünetek önmagukban ritkán jelzik a legjobb kezelési módot.”
Ennyi kritika után egyes kutatók azzal érveltek, hogy a pszichológiai
kutatás „összeegyeztethetetlen a hipotézisvezérelt tudománnyal”. Mások
azt sugallják, hogy a pszichológiai kutatók ritkán ragaszkodnak a
tudományos módszerhez, ehelyett a „tudományos” nyelv borítását
használják a tudománytalan gyakorlatok elrejtésére.
Dolan, Nour és Liu végül azt javasolják, hogy a megoldás az, ha
egyszerűen megduplázzák a neurobiológiai kutatásokat. Érvelésük
szerint az agy lényegében csak egy számítógép, amelynek programozása
megszakadt. Nem tesznek említést a társadalmi, kulturális vagy
interperszonális tényezőknek, beleértve a traumát, az emberi
érzelmekre vagy viselkedésre gyakorolt lehetséges hatásáról. Ehelyett
azt írják, hogy az emberi szorongás megértésének legjobb módja egy
hibásan működő számítógépes program:
„Azt állítjuk, hogy a pszichiátriai képalkotó kutatásoknak minden
eddiginél jobban át kell ölelniük az alap- és számítástechnikai
idegtudományból származó elméleti kereteket. Ez magában foglalja
annak vizsgálatát, hogy a nagydimenziós neurális tevékenység hogyan
támogatja a megismerést, valamint tesztelhető előrejelzések
megfogalmazását e folyamatok megzavarásának viselkedési és tüneti
következményeire vonatkozóan. Vitathatatlanul sürgős szükség van
arra, hogy a tüneteket a megismerés számítógépes modelljein
keresztül szemléljük, áthidalva a szakadékot az elemzés különböző
szintjein (az idegrendszertől a viselkedésig) és a különböző
fajokban megfogalmazott tudás között."
https://www.madinamerica.com/2022/09/influential-neuroscientist-failure/
Deprecated: mb_strrpos(): Passing the encoding as third parameter is deprecated. Use an explicit zero offset in /home/yesokhu/madinhungary.org/inc/_ext/_url_rel2abs.php on line 157