A 8-as buszon


Mondjuk megint megnéztem 1-2 kiscsajt, de nem ez a lényeg. Hanem, hogy azon kezdtem el kattogni (mármint a kötelező kocsma-túra után Anikóval), hogy mi van, ha mégis én vagyok az (a Volt Barátnőm mindig azt mondogatta unalomig, hogy “Te vagy az, te vagy az, aki”. Szóval, na tudjátok, a második lejövetel, ilyesmi. vörös Csak azért beszélek Veletek ilyen kondás nyelven, mert elsőre nem értettétek meg, hát próbáljuk máshogyan, de ezúttal vonultassunk fel minden fegyvert. Ja, még Fegyver-fegyvert is.

Tudjátok, mi volt a második “halum/hullám”? Attól féltem, hogy megint megcsináljátok velem ugyanazt. Tudjátok Ti azt, hogy az milyen szar érzés? De legalábbis nem kellemes 🙁 Éloi, éloi, anyád. És amikor húsvétba kiengedtek először adaptációs szabadságra, egész korrekt kis stigma jelent meg a bal tenyeremen, persze nekem mindenféleképpen Isten Házába kellett rohannom, ahol a sóstóhegyi közösség tagjai közt majdnem szívrohamot kaptam (hadd ne meséljem el a szimptómákat), csak 1 volt aki könyörült rajtam, durván odaszól nekem, “Ha rosszul érzed magad, menjél ki!”. Áldassék a neve. Persze az ember elgondolkodik, hogy miért pont ő, meg hogy faszom az egészbe, a Bibliát is csak félig olvastam, mármint csak az Ószövetséget, meg hogy hagyjatok már békén, de durván nyolcszázezren próbáljuk, és valamelyiknek csak sikerül, nem? Így, vagy úgy, de egyszer csak megért valaki valamit.

És még azt is gondolom, hogy a faszomba az álszerénységgel, nem kell megvárni az evangélistákat sem, a prófétákat sem, egyszer miért ne próbáljuk úgy, hogy (nagyjából) mindenki megértse. (Az akciófilmekben panaszkodik mindig a negatív hős, hogy “mindent magamnak kell csinálnom”). Asszem, hogy közel az idő. Villás Béla szerint (már megin’) azért van itt ennyi ember, mert “lejöttek a fináléra”. Nos, asszem. Szóismétlés, t’om.

Amiért bekerültem most a pszichóra, annyi volt, hogy rájöttem valamire. Például arra, hogy eddig volt reinkarnáció, de most már nem biztos hogy lesz, ha itt tovább fecsegek-locsogok. Tényleg az van, hogy az lesz, amit akartok. És hadd legyek most egy kicsit rejtélyes, és hadd fejezzem itt most be, mert kurvára megint megittam az Anikó piáját is, és ettől most húgyoznom kell, de nagyon. Egyébként számoljátok Ti, milyen sebességel lököm itt az infót “a pajeszotok mögé”, kurvára dühösek lesztek rám, hogy lelövök itt minden poént, ráadásul magyar nyelven, amit a kutya sem ért meg (Csak a magyar kutya. Nos, nagyjából.) Holnap folytatjuk… persze csak ha van rá igény, most nem csinálok szavazást, legyen (y/n). Mármint holnapig csak ennyit kérek. Ez amúgy “marhaság, de nem hülyeség”, hogy Babicz Bandit idézzem (6-os szoba, megfigyelő), de döntsetek már Ti, hogy akartok-e még Titkokat magatoknak, vagy daráljam le az egészet egybe (az nagyjából még 100 bejegyzés), oszt utána meg nézünk egymásra, mint a juh.

Most egy kicsit én is olyan izé vagyok, de afelé hajlok, hogy inkább folytassuk, nyugi, nem lesz semmi gáz (ide most nem tudom, milyen szmájli illik).

Ja, és, hogy bizonyítsam, hogy én is “emberből vagyok”, íme az örök kedvenc “számom”:

[youtube https://www.youtube.com/watch?v=2Qk1oCnlBG0&w=420&h=315]