5 gáz félév (félévkezdet)

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (No Ratings Yet)
Loading...

Az ötödik félévemet kezdtem nem régen az egyetemen, van 1-2 elmaradt tantárgyam, sebaj, a jövő félévben még több lesz. Ez a 2020-as év elég fura is volt, szar is volt a maga módján, de mostanra sikerült belátnom, hogy nem megy tovább a meló is, meg az egyetem is, valamelyiktől el kellett búcsúzni. Néhányszor hangoztattam, hogy nem vagyok se a munka hőse, se Sztahanov elvtárs, nem én vagyok az, aki halmozza az állásokat, és közben egy csomó helyen tanul. Biztos olyan is van, csak az nem én vagyok. Eddig is voltak nehézségek abban, hogy összeegyeztessem őket.

Mivel elméletileg végzős volnék, mármint az egyetemen, ez amúgy is egy csomó plusz feladatot ró rám. Kétszer kerülgetett a közelmúltban idegbaj az egyetem miatt, egyszer a záródolgozat témaválasztásának a környékén, másodszor a szakmai gyakorlat miatt. Most egyelőre úgy néz ki, mind a kettőhöz le vannak adva a papírok, a záródolgozat valami hosszú című akármi, mint egy normális záródolgozat, és a címe szerint valamiféle retorikai, szemantikai és egyéb alakzatokat fogok keresni néhány self-help (önsegítő) műben, például Csíkszentmihályi Mihály Flow, Szigeti Ildikó PszichoBiznisz és Oravecz Nóra van egy ötletem című könyveiben.

Szerintem a téma kimeríti a szakon a Jolly Joker fogalmát, mert meg lehet vele kerülni azt, hogy állást foglaljak a média aktuális kérdéseiben, inkább a kommunikációhoz van köze. Írtam már ilyen szövegelemzést, épphogy megkaptam rá a négyest, szóval eddig ok. Végül nem teljesen az lett, amit akartam, az egyik témám, amit magamnak kitaláltam, a Thomas Szasz nevével fémjelzett kommunikációs vonal a pszichoterápiában (és az antipszichiátria), a másik Tim Berners-Lee és Ted Nelson koncepcióinak a különbsége az internetről, a harmadik „valami interactive fiction”. Szerencsére mindegyik olyan téma, ami keveseket érdekel, és valószínűnek tartom, hogy a tanáraim biztos, hogy nem tartoznak közéjük, valószínűleg ezeket a témákat nekem magamnak, egyedül kellene feldolgoznom, ha továbbra is érdekelnek. Bár, eddig nem számítottam tudományos kutatónak, és attól, mert lesz egy BA diplomám (ha lesz), még mindig nem fogok annak számítani.

A szakmai gyakorlatra a Pszichiátria Érdekvédelmi Fórumhoz megyek remélhetőleg, ez is olyasvalami, ami valamennyire mutatja az érdeklődési körömet (annak egy részét), azzal egybe vág, másrészt pedig az utóbbi időben sikerült annyira stigmatizálnom magam különböző fórumokon, hogy, amint a Twitteren írtam, „utoljára ilyen stigmái Jézusnak voltak”, ami egyébként kifejeződik a pszichiátria hozzám való viszonyulásában is, de azt hiszem, nekem is megvan a magam véleménye róluk. Ennek ellenére igyekszem ezt nem túlságosan hangoztatni, a pszichiátriáról kialakult bennem egy kép, ami annyira lesújtó, amennyire csak lehet, de ezzel a képpel nincs mit kezdeni. Velem szemben már energiát sem fektetnek abba régóta, hogy palástolják az irántam való rosszindulatot.

Egyébként az, hogy a pszichiátria jól van így, ahogy van, meg „főorvos úr”, meg nyalifali, ahhoz vagy nagyon hülyének kell lenni, és akkor tényleg korrekt is a „kezelés”, vagy nagyon meggyötörtnek és megalázottnak, de általában mindkettőnek. Általában, akinek van egy kis esze, mögélát ezeknek a folyamatoknak, és felismeri a rendszer (minimum) kétarcúságát, de inkább kétélűségét, ahol csak idő kérdése, mikor fordul ellened az egész folyamat. Ha okot adsz rá, biztosan, de esetleg akkor is, ha csak szimplán nem vagy szimpatikus valakinek. A pszichiátriatörténet érdekes dolgokra világít rá: nem véletlen, hogy a pszichiáterek igyekeznek eltitkolni, elhazudni az egészet, mert nem sok dicsekedni való akad benne. Fajnemesítő, fasiszta múlt, sterilizáció, eutanázia, lobotómia programok, és mindenféle egyéb nyalánkság. Feltételezem, a fajnemesítő eszmék, és a szadizmus ma sem áll távol tőlük, persze, amikor ezt kezdem feszegetni, az aljas rágalom, ami ellen mindenféle fórumon készek tiltakozni, és reményeik szerint sikerrel, mivel a saját szemükben ők a társadalom megbecsült tagja, én pedig csak egy „skizó”.

Mindegy (ez a) téma (is) lezárva. Legalábbis egyelőre. A félév során lesz egy csomó órám, eredetileg örültem volna a bejárásoknak, de most már kezdek megbarátkozni a gondolattal, hogy jobb lenne valami „hibrid” megoldással, online letudni az órákat valahogy. Legalábbis egy részüket. Nem akarok nagyon jövőjós lenni, de mostanában valahogy arrafelé haladnak a folyamatot. Ahogy Szókratész mondja, csak egyetlen dolgot tudunk biztosan, azt, hogy semmit nem tudunk. Én is csak ezzel tudok biztatni mindenkit (beleértve magamat is) így a félév kezdetén.

Blog, Egyetem, Pszichiátria
Mintha kizártak volna a saját bulimból, másnaposan kávézgatok különféle presszókban, várva, hogy elkezdődjön végre az életem afterpartija. Online kommunikációs weirdo, web 1-es, ittmaradt őskövület, múzeumi példány. / In Progress: DE-BTK kommunikáció-médiatudomány, újságíró szakirány /

Leave a Reply