2020 Január – Évkezdet

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (No Ratings Yet)
Loading...

Nos, ez az év sem indul zökkenőmentesen… “szálka van a farkamban” jön a kiáltás a fürdőből, ráfeküdt a macska a lábamra és már hat óra van és még sehol nem tartok a cikkel! Ded a földszinten, szombat van, rám vár egy Jim Beam kóla és egy jó film valamikor még ma este. Igen, és a macska tök jó meleg! Most akkor jó vagy rossz ez az év? Miért, neked milyen? Nekem olyan felemás. Például ma még kutyát is sétáltattunk és voltunk a Dunaparton, meg biliárdoztunk is utána. Persze a férjem a szülei sofőrnek nézik, de őt ki viszi el orvoshoz? Adnak és elvesznek, de van, mikor többet el, mint vissza. Nem is értem, hogy jön ez ide, talán szemléltetni az idei év felemás mivoltját…

Ráadásul LESZOKTAM A CIGIRŐL!

Igen, bizony. Négy hónap kinlódás után megtettem. Mikor már cigizni is annyira rossz volt, mintha nem szivtam volna. De kezdem az elején. Augusztusban, mikor már felfogtam, hogy más a diagnózisom, még arra gondoltam,hogy befekszem majd csak azért, hogy leszokjak a cigiről! Tekintettel viszont arra, hogy a hátam közepére nem kivánom a kórházat, skippeltem a dolgot és szivtam tovább. Csakhogy a köhögés egyre rosszabb lett, én meg egyre kevésbé akartam szivni. Köztudott, hogy a skizofrének talán 87%-a is cigizik. Többnyire szivelégtelenségbe, tüdőrákba, hasonló nyalánkságokba halnak bele. Ami ezekkel a káros szokásokkal jár. És nem szoknak le. Én is mondogattam magamnak, hogy valamiben meg kell halni, csak épp nem gondoltam át, milyen rossz is az, mikor szépen lassan megfulladsz például. Ezzel az “új” módival, ami az egyik gyógyszerem mellékhatása, és ez mégpedig az orrdugulás, szinte gyakorolhatok is a tüdőrákra! Borzasztó, nem kapok levegőt és ilyenkor a pánik is rámtör rendesen! Tehát annak az esélye, hogy én leszokjak, skizofrén koromban egyenlő volt a nullával, ahogy hiedelemrendszeremre hivatkoztam, ami nyilván az összeolvasott anyagokból, kutatásokból kiderült. Beálltam a sorba, csak mert kaptam egy cimkét! Bele sem gondolva abba, hogy ebből ki lehet törni. Most, hogy megkaptam lassan egy éve az új diagnózist, ami után szinte nem is vagyok hajlandó utánaolvasni, fogtam magam és elkezdtem magamra újból egészségesként tekinteni, akinek kell egy kis mankó (a gyógyszer) amúgy “átlagember” (ez egyébként nem igaz: legújabb egészséges barátnőm elmondta ugyanis, hogy a faluban a legtöbben furcsának tartanak) vagyok. Legyen igy: kicsit zakkant, de ártalmatlan. Másokra. Magára nagyon is ártalmas. Egyszóval, elkezdtem ezeket a meditációkat is, amik sokat segitettek, azt a tanácsot kaptam, hogy minden nap kell, igy majdnem minden nap szerveztem egy fél órát, órát, vizszintesben szép zenét és pozitiv megerősitéseket hallgatni. Először olyan kényelmetlen volt, el is aludtam, vagy nyugtalanabb lettem utána, mert hogy képzeli, hogy én ilyeneket tudok csinálni? De nem hagytam abba, mertem nagyot álmodni…

Végül olvastam fórumokon, különboöő módszerekről, meg a leteszemacigit.hu oldalt nézegettem. Egyszer nyár végén majdnem sikerült, jól meg is ijedtem! Hogy ez TÉNYLEG müködik! Hát akkor kitárul előttem a világ újra!!!! Gondoltam. Dehát az nem lehet, és leszázalékolt vagyok, igaz, hogy valami csodával határos módon sikerült társra találni, meg új barátnő is akadt egy, dehogy más is sikerülhet? Akkor fordult meg először a fejemben, hogy ez nem kell, hogy álom maradjon, ezért én mondjuk ki is nyújthatnám a kezem és el is érhetném, ha elfeledkeznék a régi hidelemrendszeremről, miszerint csúnya, buta, lusta, és beteg vagyok… Szóval megijedtem attól, hogy sikerülhet és gyorsan rá is gyújtottam utána. Kinyilt a világ. Most pedig, augusztus közepétől csökkentve, monológokat mondva a cigarettának, azt megutálva, csúnyán köhögve, új ismeretségre (netes 77 éves néni ajánlkozott, hogy segit, és meg is tette!!) hivatkozva hatodik napja nem gyújtottam rá. Jobb vagyok, mint a pszichiáterem, aki ennek a hirnek hallatára kezet fogott velem és mutatta a készülékét, amivel ő “kinlódik”.

A meditációt nem merem mindenkinek ajánlani, de nekem úgy néz, ki beválik. A házasságot sem merem mindenkinek ajánlani, ahogy a leszokást sem, sőt, viszont. Viszont egy hete füstmentes vagyok, tapaszt használok, és 20 év cigarettázás után teszem mindezt, vagyis, nem teszem azt, amit az elmúlt húsz évben. Nem mondom, hogy nem jut eszembe. Nyilván megkivánom, mikor a férjem az orrom előtt szivja el azt a napi 3 szálat (igen, húzom magammal, már csak ennyit) de megállom. Hogy honnan van ennyi erőm, nem is tudom. Valami felébredt odabenn, és szerintem negyven évesen még talán nem késő… Életmódot, életet, illetve halált választani. Mert ezeket mégiscsak valahogy mi választjuk. Nem vagyok téli depressziómentes, sem pedig nem mászkálok el a térdeim miatt már futni, gyakrabban teszek csokit a bevásárlókosaramba, mégis jól érzem magam. Sikerélmény, nem is kicsi. És nagyon, nagyon büszke vagyok magamra, bár a titok itt a gondolkodás volt, az gondolom, és a sok bátoritás, elvárás, ami a külvilágból érkezett, érkezik felém! Igenis, lehetséges! Az én utam ilyen és hol van még az év vége!

 

Leave a Reply