12 olvasmány Feldmár Andrással
Rájöttem, hogy mostanában keveset olvasok. Keveset programozok, keveset szidom a pszichiátriát? Hát, mit csinálok? Nevezzük tanulásnak… Ilyen még nem volt, kérem, ebben a vizsgaidőszakban már csak 3 vizsgám maradt, és 5 hetem van rá… Minden reményem megvan, hogy összejön a félév, úgy, hogy mindent teljesítek (ráadásul idő előtt).
Mivel hogy keveset olvasok, pont kapóra jött Feldmár András legújabb YouTube-os alkotása, a 12 olvasmány Feldmár Andrással, amit Krámli Andrással, aki a Feldmár Intézet munkatársa, közösen csinálnak. A műsor apropója egy R. D. Laing ihlette (vagy róla szóló) sztori, amiben Laing egy filozófussal beszélgetve mindössze pár hallgató előtt, egyszer szégyenbe hozta Feldmár Andrást, hogy nem tudta követni a beszélgetést. Erre Laing felírt neki 12 könyvcímet, hogy hát ebben nincs sok vaszizdasz, ha ezt a 12 könyvet elolvasta volna, pontosan tudta volna, miről beszélnek.
Nemrégen vettem észre ezt a sorozatot, én a Haldokló angyal című, 4. résznél csatlakoztam be a történetbe, ami William Blake költészete mentén értekezett az angyalokról, és a más tudatállapotokról, és kapott egy-két keresetlen szót benne a pszichiátria. Szóba került Aldous Huxley egy novellája, amiben egy férfi vak emberek társadalmába, beleszeret egy vak nőbe, de a helyi szabályok szerint csak úgy vehetné feleségül, ha előbb végrehajtanak rajta egy műtétet…
Mindenesetre érdekes párhuzam a skizofréniával, vagy azzal a többlettel, amivel néhány ember rendelkezik… Szóval ezen felbuzdulva sikerült megnéznem a 3 régebbi adást is, az elsőben Szókratészről van szó, és arról, hogy vajon a szerelem egy őrület-e, és hogy akkor inkább már jobb a szeretet, Platón Phaidrosz című dialógusa alapján. A másodikban Hérakleitosz töredékeiről, és hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba (vagy páciensbe) lépni. A folyó is változik, mi is, a következő találkozáskor a páciens se lesz már ugyanaz. A harmadikban Kierkegaard kerül terítékre, és az ő különös élete.
Például híres „eksztatikus előadás”-ában a Vagy-vagy címűben így kezdi okfejtéseit: „Házasodj meg, meg fogod bánni; ne házasodj meg, azt is meg fogod bánni; házasodj vagy ne házasodj, mindkettőt meg fogod bánni; vagy megházasodsz vagy sem, mindkettőt megbánod.” Kierkegaard a maga részéről egy olyan megoldást választott, hogy amikor már hozzáment volna a nő, visszakozott, amikor viszont már készen állt volna a házasságra, a nőnek már más férje volt, és ő csak vágyakozhatott rá reménytelen reménykedéssel. Valahogy így kerülte el a házasság unalmát.
Ennél a 4 olvasmánynál tart egyelőre ez a Feldmár-féle előadássorozat, mindössze tíz-tizenegy perc körüli egy-egy előadás, érdemes ráhangolódni a mondanivalóra és az olvasmányokra is. Szerintem én is előbányászom a Williem Blake és a Kierkegaard könyveimet az újabb előadásokig. Megosztom itt az eddig elkészült epizódokat, mindannyiunk okulására... Szerintem nagyon megérik a rájuk fordított időt, ami nem sok, összesen krülbelül 40-45 perc...