Mennyire jó ötlet a karanténról filmet forgatni? Annyira szerintem nem. A karantén a vicces videók időszaka volt, amik arra mentek ki, hogy mennyire unalmas a karantén, és az emberek megkattannak bele. A karantén alatt valamiféle szorongás is kialakulhatott, amit mindenki máshogy vezetett le. Én például tettem a karanténra, kint lófráltam az üres városban a busszal. Ehhez persze mérlegelni kell, hogy az ember esetleg elkaphatja a koronavírust, vagy amit annak neveznek. Én mérlegeltem, szóval igazából fogalmam sincs, milyen is egy igazi karantén, az Otthon – Finn változat segített valahogy megérteni. Félreértés ne essen, nem gonoszságból csavarogtam karantén alatt, hanem mert képtelen vagyok napokat otthon lenni.

Az Otthon hét finn rendező munkája, egyenként tizenegynéhány perces filmben mutatták be a karanténról szóló azalatt játszódó sztorikat. Maximum 9 fő volt jelen a forgatásokon, a kormány előírásait betartották, hogy minimalizálják a fertőződés kockázatát forgatások alatt. A filmsorozat egy egészen szürreális darabbal indít, ebben alig beszélnek, még a feliratot sem kapcsoltam be hozzá. Szerintem azok a darabok egyébként kevésbé élvezhetőek, amik átmennek művészkedésbe vagy szürrealitásba, kivéve a 3. rész, ami szerintem elég jól sikerült, arról szól, hogy egy csávó megsokszorozódik a karantén alatt, és pl. bulizni hívja a többieket, meg egyéb ilyesmik. Szintén jól sikerült a családi erdőjárós-szaunás rész, olyan igazi természetközeli, finnes epizód. De bepillanthatunk egy borítótervező-designer mindennapjaiba is, aki nagyon komolyan veszi a koronavírus alatt kiadott utasításokat, ellentétben a szomszédasszonyával, aki el is kapja a koronát.

Főleg az emberi kapcsolatok vírus időszak alatti alakulására vannak kihegyezve a történetek, érdekesek a párok, akik Skype-on próbálnak társasági életet élni, több filmben utalás történik a jelenlegi finn miniszterelnök nőre, és az utazási tilalom is szóba kerül, amit az Uusimaa tartományban tapasztalt helyzet miatt terjesztettek ki az egész országra. Legalábbis én így vettem ki a filmből. Mindig örömmel veszem a Finnországról szóló és Finnországból való dolgokat, ez szerintem datálható a megboldogult ifjúkoromban a Miskolci Egyetemen végzett finn és finnugrisztikai és nyelvtörténeti stúdiumoknak, akkor még eléggé érdekelt az ilyesmi, persze annyira nem, hogy a reggel 8-kor kezdődő finn haladó helyett ne vágjam be rendszeresen a szunyát, általában súlyos másnapossági teendőimre hivatkozva. Most is csak módjával finnezek, a Kalevalának sem értem még a végére, mindenesetre érdekes koncepció, hogy valaha valami közünk volt egymáshoz, és ez pont nyelvtörténetileg és szinkrón nyelvészetileg bizonyítható tény.

Nekem jelenleg az HBO GO-n sikerült ezt az Otthon – Finn változatot megtekinteni, amely HBO GO nálam olyan, mint a szociálizmusban a banán volt, néha van, de általában nincs. Egyébként többnyire nem nekem való filmek vannak az HBO GO-n, illetve nagyon szájhúzogatva nézek meg rajta 1-1 filmet, most a Lovecraft Country-t várom, meg amúgy mást nem is nagyon. És hogy mi nálam ez a finn mánia? Mit tudom én. Az embernek kellenek rögeszmék, szerintem, pl. a Raspberry Pi, a 8 bit retro játékok és az interactive fiction szeretete, amik amúgy jórészt értelmetlen és mással pótolható dolgok, de unalmasabb hely lenne a világ szerintem, ha ezek nem lennének.